Zene-Más-Kép(p)

|

Fejér Gábor kiállítása a Kolta Galériában

Ritkaság ennyi szépség egy helyütt, mint itt, a Kolta Galériában

Részlet a kiállítás plakátjából

„….amivel másoknak örömet szerzünk,

az nekünk a legnagyobb öröm.”

(Ferencsik János)

Ezt a mottót választotta Fejér Gábor a kiállításához, s mi tagadás, az örömben mindenki osztozik, aki ezekre a képekre pillant. Mindenki készít fényképeket, de a milliárdból FÉNY KÉP nagyon-nagyon kevés. Hogy mennyire, azon itt döbbenünk rá.

Fejér Gábor fotóriporter. Félve írom le ezt a fogalmat, mert annyi név mellé került már, és miért? Ő a képző- és iparművészeti szakközépiskola fotóillusztrátor szakán érettségizett, utána pedig az MTI-nél kezdte a gyakorlatot, s utána napilapok (Népszava (1978-98), Népszabadság (1994 óta), és sok-sok heti- és havilap (Világ, Fitness Magazin, Erato, Video magazin, Köztársaság) képszerkesztője. Vagyis képes mások képeit is gondozni úgy, hogy meghatározza az írások látványarculatát. Nála minden kép a szöveg tartalmát hangsúlyozza, ahhoz ad hozzá, azt érzékenyíti.  Iszonyatosan nehéz mesterség ez, nem is igen becsülik. Manapság pedig?!

Fejér Gábor munkássága a klasszikus fotóriporteri tevékenységbe tartozik (Kincses Károly).  Készített sorozatot dolgozó nőkről, megörökítette a Paksi Atomerőmű építését s fényképezte az Állami Balettintézet növendékeit. Ferencsik Jánosról készített albuma 1984-ben látott napvilágot. Az Írók Budapestje című kötetnek (1996-ban jelent meg) a képeit is ő készítette. Legújabb albuma, a Budapest – Hídfőváros Háy János novelláival jelent meg (még kapható).

Legutóbbi kiállítására zenei témájú képeiből válogatott. Ismerős, zenétől, zenével átitatott arcok, mozdulatok.  Sok-sok nevetős, mosolygós művész. Derű és boldogság, mintha nem is ez a világ volna, hanem egy másik, egy élhető. Az acélkemény Fischer Annie Fejér Gábor képén nevet, mert nem tudja megakadályozni Solti György kézcsókját. Alondra de la Parra keze lendítésére hajkoronája szerteszáll. Mosolyog Perényi Miklós, Vásáry Tamás és Ferencsik János. Debussy és Bartók és Mozart és Chopin és Liszt hallik. Snétberger Ferenc háttérben, sziluettje látszik, mert előtérben a fontos, a gitár. Kocsis Zoltán egyik képen mosolyog, a másikon csak a karmesterpulpitus korlátjára dőlő hófehér hajzuhataga látszik, a „mindenemet, az életemet is odaadtam” fáradtsága.

Portrék ezek? Igen. Igazak és gyönyörűek. A zene szólal meg általuk. Ritkaság ennyi szépség egy helyütt, mint itt, a Kolta Galériában. A Kolta Galéria eredetileg Kolta Magdolna Galéria volt, csak lemaradt róla a keresztnév, pedig lehagyhatatlan. Hol lett volna a Magyar Fotográfusok Háza = Mai Manó Ház, a fotómúzeum, ha nincs Kolta Magdolna (1958-2005, fotótörténész, fotótörténeti monográfiái és albumai alapmunkák), Kincses Károly és Bánkuti András.

Fejér Gábor Zene-Más-Kép(p) című kiállításának képei a Kolta Galériában (Budapest, V., Semmelweis u. 4). november 23-ig láthatók.

CÍMKÉK: