Féner Tamás fotói az Artphoto Galériában
Féner Tamás mindig meglep. Mindent tud a képről, hiszen készíti, szerkeszti és oktatja a fotózást több évtizede. Mindig kitalál valamit, s mindig valami újat. Ő, a nagy valóságismerő, az utóbbi időben az elvont felé fordult. Meg is teheti, hiszen szinte nincs a fotózásnak olyan ága, amelyben ne dolgozott volna.
Újságíróként a valóság legsötétebb bugyrait is megjárta – börtönsorozata jelentős -, de szinte nincs olyan fotótéma, amellyel ne foglalkozott volna alkotóként és szerkesztőként (Film-Szinház Muzsika, Képes 7, Népszava, Népszabadság, MTI).
Ő az, aki a gyakorlat mellett az elmélettel is tisztában van, mert tartott kurzusokat az ELTE- kulturális antropológia, majd Média és Kommunikáció tanszékén, de a Moholy-Nagy és a Kaposvári Egyetemen is.
Képeivel nemcsak véleménye van rólunk és viszonyainkról, de elkalandozva a realitástól, kísérletezésbe is fogott az emberi lét kapcsán. Legutóbbi kiállítása a Ding an Sich – Magánvaló, ami Kant filozófiai nyelvezetében a magában való, ami ellentéte az érzéseinkkel, értelmünkkel viszonyulónak.
Ezek a legfrissebb képek, amelyeknek újdonsága az is, hogy színesek: „A színekkel kezdtem vacakolni”. Színes papírokból vagdalt ki régebben is háttérképeket A korábbi kiállításain is használt egyenes és csőszerű elemeket, amikor például szakrális formákat ábrázolt. Ezeket a furcsa formákat most a színekkel más helyzetbe hozta.
Úgy fogalmazott, hogy a színes fényképezésről sokat tudott, de a színekről keveset. Új felfedezés számára az, hogy a színek egymáshoz érzelmileg is viszonyulnak, mert vannak egymást szerető és egymást utáló színek. Most ezekkel játszik a képein. Az ismerős formák, a párhuzamosan elhelyezett csövek, a szabályos körformák, a csavarok a két dimenzióban is hármat, vagyis teret érzékeltetnek. Az a ridegség, amit az egyenes, szabályos formák jelentenek, itt önmaguk szépségét mutatják. Nincs viszonyulás, csak a van van.
