Interjú Pálos Gergely operatőrrel
Enyedi Ildikó legújabb filmje, a Csendes barát január 29-től kerül a mozikba, noha a szerencsésebbek már láthatták különféle elővetítéseken.
Pálos Gergely – a szerző fotója
A melankolikus hangulatú, humoros, több idősíkon játszódó történet az ember és a természet kapcsolatáról szól. A már most több nemzetközi díjat bezsebelő film operatőre Pálos Gergely, akit többek között a természethez való személyes viszonyáról, a Csendes barát kihívásairól, és arról is kérdeztünk, hányszor kell megnéznie a saját alkotását ahhoz, hogy ne a hibákat keresse benne…
Kérlek mesélj arról, hogyan keresett meg Enyedi Ildikó, hogy legyél a film operatőre?
A Színház- és Filmművészeti Egyetem operatőr szakára jártam, ahol Máthé Tibor volt az osztályfőnököm, Ildikó pedig az évfolyamunk rendezőinek volt az osztályfőnöke. Tibor és Ildikó korábban sokat dolgoztak együtt; és bár különböző óráink voltak a rendezőkkel, gyakorlatilag egy osztályként tekintettek ránk. Már az egyetemen jó viszony alakult ki köztem és Ildikó között, sőt, a Testről és lélekről című filmjének is elküldte anno a forgatókönyvét, hogy véleményezzem. Sok éven át éltem Stockholmban, és amikor évente hazajöttem, találkoztunk, később pedig a Testről és lélekről Stockholmi bemutatóján is összefutottunk, amit végül ugye nem én csináltam. Közben Kárpáti Györggyel elkészítettem a Saját erdő című portréfilmet Nádas Péterről, mely film az ő kertjében játszódik, ezt látta Ildikó, s írt egy e-mailt, hogy nagyon tetszett neki, találkozni szeretne. Gondoltam megint elolvasom a forgatókönyvet, de nagyon meglepődtem, amikor felkért, hogy legyek a Csendes barát operatőre.
Operatőrként mennyit tudsz meg a feladatról, ha elolvasod a forgatókönyvet? Ott már sok minden eldől?
Én leginkább azt figyelem, milyen érzéseket vált ki belőlem. Az első benyomás rendkívül fontos, legalábbis számomra. A forgatókönyv persze a munka során változik, de én igyekszem mindig megőrizni azt az első érzést, amit a szöveg olvasása okozott. Arra muszáj emlékezni, mert később segíteni fog. Természetesen képek is megjelenhetnek már ebben a szakaszban, de a forgatásokon is elsősorban az érzésekre figyelek, kevéssé a racionális benyomásaimra.
Adódik a kérdés, hogy mik voltak az első benyomások a Csendes barát olvasása után?
Nehéz szavakba önteni, ráadásul a forgatás élménye kicsit elhomályosította az emléket, Tony Leung Chiu-wai karakteréhez, melankolikus jegyeihez kapcsolódik: rögtön az ugrott be, hogy olyan, mintha a férfi körül egy üvegbúra lenne, mintha kissé kívülállóként tekintené a világot. Tudtam, minél többet szeretném az üvegen keresztül nézni. Billie Eilish TV című dalát sokszor hallgattam akkoriban, olykor a zenék is tudnak inspirálni, és úgy éreztem, az említett dal nagyon illik a filmhez.
Mit szóltál a történethez?
Már a film előtt is közel állt hozzám a természet, tehát mondhatni jól betalált. Amikor anno kiköltöztem Svédországba, a kezdetekben magányos voltam. Mindig a parkokban a fák között nyugodtam meg. Sőt, sok könyvet olvastam a növényekről, például A fák titkos életét, A fák titkos nyelvét. Ezek hétköznapian vannak megírva, tehát az ember érdeklődő laikusként is érti. Számomra a Csendes barát arról szól, hogy miközben körülöttünk élnek a fák, és nőnek és nőnek, addig mi emberek apróságoknak is óriási jelentőséget tulajdonítunk, közben itt vannak a fák, akik tényleg óriások, és ők sokkal tovább maradnak, mint mi.
Svédország és a közös munka Roy Anderssonnal mennyire határozta meg a szakmai látásmódodat?
Sokat tanultam abból az időszakból. Leginkább azt emelném ki, hogy talán lett szemem meglátni azt, hogy mi az igazán minőségi, és mi nem.
Évekkel ezelőtt is szuperlatívuszokban beszéltél Enyedi Ildikóról. Megijedtél, amikor felkért, hogy dolgozz vele vagy a nagy lehetőséged láttad benne?
Természetesen megijedtem, éreztem, hogy életem lehetősége ez. Izgultam, mivel korábban tanár-diák viszonyban voltunk, de szerencsére hamar elmúlt az ilyen jellegű félelmem, azonnal megtaláltuk a közös hangot és jól működtünk együtt. Elég rugalmasnak mondanám magát a forgatást, vagyis, ha a kertben megláttunk egy jó lehetőséget, akkor hiába nem volt betervezve, odamentünk és lefilmeztük. Az egész stáb rendkívül gördülékeny volt, hiszen a növényekkel, az élővilággal, az időjárással nemigen tudtunk tervezni, de mind alkalmazkodtunk. Előfordult, hogy kitaláltuk, hogy másnap majd itt meg itt fog sétálni Tony, mert remekül nézne ki, de másnap már nem biztos, hogy úgy álltak a dolgok.
Ha majd évtizedekkel később visszatekintesz erre a munkafolyamatra, vajon mit fogsz kiemelni, mint legnagyobb kihívás?
Mivel a történet három különböző idősíkon játszódik, így három különféle technikával forgattunk. Viszont nem blokkokban, hanem variáltuk ezeket. Tehát az egyik nap digitális, a másik nap 35-ös fekete-fehér, aztán 16-os színes… Viszont én a filmes kamerában a fekete-fehéret is színesben láttam, és nem volt mindig lehetőségem monitort nézni, pedig minden nyersanyag másfajta látásmódot igényelt.
Előfordul, hogy egy operatőr bevonódik érzelmileg abba, amit lát?
Jó érzés, amikor operatőrként azt látom, hogy működik valami, de én végig erre figyelek. Azt nézem, hogy mit tudok tenni azért, hogyha mégsem működik épp valami. Fárasztó folyamat volt, úgy érzem, sokat fejlődtem, ami a rugalmasságot illeti, hiszen ahogy beszéltük is, ki voltunk szolgáltatva a természetnek. Végül, amikor először láttam a filmet, csak a saját hibáimra fókuszáltam… Vajon mit kellett volna másként? Nem kellett volna a háttérből még több fényt levenni? Többször kell látnom a filmet, hogy objektívebben tudjak rátekinteni, ahhoz pedig, hogy még akár tessen is a saját részem, évek kellenek.
Az operatőr a szeme a filmnek, ő láttatja a lényeget. Miközben csapatban dolgozol, kissé magányos műfaj is a tiéd. Érzed ezt a kettősséget?
Igen, ráadásul elég introvertált vagyok, de az évek során megtanultam, hogyan kell kommunikálni egy stábbal. Nagyszerű csapattal dolgozhattam, mindenki nagyon kedves volt.
Már most több díjat kaptál a szóban forgó munkádért, így a 61. Chicagói Nemzetközi Filmfesztiválon is elismerték azt…
Őszintén meglepődtem, többek között azért is, mert nem tudtam, hogy játszották Chicagóban. Nagyon boldog voltam, és próbálom megélni minden pillanatát a film fogadtatásának, nagyszerű visszajelzéseket kapunk.
A filmről kritikánkat itt olvashatja.
