Mintaapák
A TV2 telenovellája kiemelkedett a hasonszőrű kínálatból, de végül maga alá gyűrték a műfaj szabályai. És sajnos a koronavírus is: április 3-ával leállt az első évad sugárzása, mert a csatorna kifogyott a leforgatott epizódokból.
A prémiumsorozatok terén eddig az HBO, a szórakoztató napi sorozatokban pedig az RTL Klub járt az élen, de a novemberben rajtolt Mintaapákkal a TV2 is erős riválist indított. A Mintaapák napi sorozathoz képest meglepően erős, sztárszereposztással dolgozik, a három apát Fenyő Iván, Szabó Kimmel Tamás és Mészáros Béla játssza, hozzájuk csatlakozott Stohl András, Kovács Patrícia, Földes Eszter, Botos Éva, Kuna Kata, Polyák Lilla, valamint az Oscar-díjas Mindenki egyik főszereplőlányaként befutott Gáspárfalvi Dorka. A vezető dramaturg neve (Goda Krisztina) a magyar közönségfilmes sikerekből (Csak szex és más semmi, BÚÉK), az egyik rendezőé (Mátyássy Áron) pedig az HBO Aranyéletéből lehet ismerős.
A Mintaapák bevált sémákat követ. Abban is, hogy egy már bizonyított sorozat (az argentin Senores papis) szlovák adaptációjának az adaptációja, és abban is, hogy igyekszik alkalmazkodni a magyar tömegfilmes ízléshez. Szereplői jómódúak, akik dizájnerlakásokban élik a díszletéletüket, a képi világ steril, a jeleneteket semmitmondó drónfelvételek indítják, és minden részben kötelezően elsütnek egy gejl popzenére vágott montázst. Ugyanakkor. A sorozat hamar szerethetővé válik, mert már a legelső részektől nyilvánvaló, hogy az erőltetett szappanopera-konfliktusok mellé sikerült valós problémákat is odacsempészni.
Itt van például Mészáros Béla figurája. A jellemgyenge átlagférfi, aki sokat gürcöl, mert az új feleség mellett a tartásdíjat is kéne fizetni, a kamaszlányai is mindig kérnek zsebpénzt, és az asszonykák is fúrják egymást. Könnyen átélhető a helyzet, hogy a volt nejének és az új, éppen szülő feleségének is meg akar felelni, miközben az ex folyamatosan meg van sértődve, amiért elmaradozik a tartásdíjjal, az új pedig azért, mert már megint a volt feleséggel foglalkozik a férje. Miki baja az, hogy minden patthelyzetből hazugsággal vágja ki magát, és az egymásra tornyosuló kamuzások alatt összedőlni látszik az élete.
A másik szál kifejezetten aktuális, Fenyő Iváné, aki a „hagyományos értékeket” valló exfocista nagycsaládost játssza. Szerinte a nőnek a konyhában van a helye, és fel van háborodva azon, ha a felesége ennél valami többet akar az élettől. Mondjuk dolgozni. A saját lábára állni. Megbecsültnek, fontosnak érezni magát. A Mintaapák erénye, hogy nem veszi visszataszítóan bunkóra, se sovinisztára Szalai Géza figuráját: Fenyő szerető családapát játszik, aki egyszerűen úgy nőtt fel, hogy a férfi keresi a pénzt, a nő meg a háztartást vezeti, és van annyira konok, hogy nem akar ezen változtatni – még akkor sem, amikor egy nap otthagyja a felesége. Leginkább ebben a szálban érezhető a népnevelési szándék, de mivel egy nagyon is létező jelenségre tapint rá a sorozat, ezt inkább a pozitívumok közé lehet sorolni.
Mindezek mellé egy túlontúl hollywoodi és egy fárasztóan szappanoperás történetet kapunk. Klem Viktor lényegében Adam Sandler egyik szebb emlékű vígjátékát, az Apafejt játssza újra. Flegma sztárügyvédet alakít, annyi egyéjszakás kalanddal, amennyit megszámolni se tud. Egy nap az egyik ex az ajtaja előtt hagyja a közös gyereküket, akiről persze nem akarja elhinni, hogy tényleg az ő fia, és mindent, de tényleg mindent megtesz, hogy megszabaduljon tőle. A cuki kisgyerek és a felelősségtől irtózó, de persze rövid úton meglágyuló szívű gyerekember alaptörténete olyannyira sablonos, hogy tényleg csak az menti meg, hogy rendkívül jó Klem és a kisfiú, Pék Ádám párosa. És a humoruk is: a szarkasztikus poénokat jól képviseli Klem a sorozatban, Pék pedig egészen sokféleképpen tud egészen aranyos, szomorú vagy épp csintalanul vidám lenni.
Hasonló a helyzet Szabó Kimmel Tamással, aki az állatimádó kislányával költözik az újgazdag környékre (Vághy Vivien szintén nagy találata a castingrendezőnek). Dr. Molnár Tamás megözvegyült állatorvos, akinek az anyósa meg akarja keseríteni az életét, és ellene hangolni az orvos lányát. Hogy miért? Mert sose szerette a vejét, és őt hibáztatja a lánya haláláért. Amiért persze semmilyen módon nem hibás, és civilben amúgy is szuper apa, de valami konfliktus az ő életükbe is kell, különben mit néznénk napi 45 percben? Az unalmasan jófiús Tamásnak a szerelmi élete is kimódolt: Kovács Patrícia óvónőjével rögtön megszületik köztük a vonzalom, de a műfaj szabályai szerint természetesen nem jöhetnek rögtön össze, az írók pedig egészen valószínűtlen módszereket vetnek be, hogy eltávolítsák egymástól őket érzelmileg. (Ennek csúcspontja, hogy Tamás gyanakodni kezd: az óvónő párja mérgezi a környéken az állatokat. Hogy miért? Mert sose szerette az állatorvost, és így szúrna ki vele.) Szerencsére Szabó Kimmel és Vághy Vivien annyira egymásra találtak, hogy képesek élő-lélegző apa-lánya kapcsolattá formálni a történetüket: amikor nincs jelen az anyós, az ő száluk is jól működik.
A Mintaapák színvonala eleinte hullámzott, gyengén vágott és játszott jelenetek ugyanúgy voltak benne, mint meglepően filmszerű (az ablakhoz futó kisgyereket kézi kamerával követő) snittek. A humor is felemás volt, hol bántóan egyszerű, máskor viszont megcsillant az a verbális humor, ami Goda Krisztina vígjátékaira jellemző (bár a vezető író nem az ő állandó alkotótársa, Divinyi Réka, hanem A mi kis falunkban is dolgozó Kormos Anett). Idővel sokat javultak a poénok, és egészen frappáns szóváltások is akadnak a szereplők között. A Mintaapák megbízhatóan szórakoztató napi sorozattá nőtte ki magát, amely nem ért el ugyan kiugróan nagy nézettségi számokat, de kialakított magának egy rajongótábort, és ezeknél a sorozatoknál ez a legfontosabb.
Aztán úgy 20-25 rész után elkezdtek mutatkozni a fáradtság jelei. A telenovellák középső, cselekménybonyolítós szakasza egyébként is le szokott ülni, de itt a konfliktusok a szokásosnál is jobban egy helyben forogtak, és új, néha kínos (például a Youtuber Tripla X és az ő pizzakihívásos videója) történetek kerültek elő, hogy múlassák az időt. A jelenlegi műsorstruktúrában 40-45 perces epizódokat kell gyártani a napi sorozatokból, és ez óhatatlanul is oda vezet, hogy az írók nem tudják egyenletes minőségben kitölteni a rendelkezésre álló játékidőt. Érezhette ezt a csatorna is, mert mostanra visszavágták félórásra az epizódok hosszát. Ettől ugyan pörgősebbé vált a sorozat, viszont a történetvezetése nem sokat javult. A 40. részig néztem a Mintaapákat, addigra a főszereplők alapproblémái iránt nem sikerült fenntartani az érdeklődést. A hazudós Miki még mindig hazudozik, de ezzel egyre kevésbé szembesítik, a belengetett lebukásokból (például a kínaiból vásárolt babakocsi) nem lett semmi. A sztárügyvéd elfogadta, hogy apuka (és nem is rossz apuka), de az őt mindenben segítő munkatársával, Emmával beígért románcot még nem kezdték el kibontani. Az állatorvos és az anyós továbbra is értelmetlenül gyilkolja egymást a szappanopera szabályai szerint – várhatóan az idők végezetéig.
A problémának sajnos nem az írók fantáziája, hanem a kialakult járványhelyzet vetett véget: a Mintaapák április 3-tól leállt, mert elfogytak a leforgatott részek, és a fertőzésveszély miatt egyelőre nem lehet folytatni a munkát. A kényszerleállás talán jó lehetőséget nyújt arra, hogy az írók ötleteljenek, átgondolják és felrázzák egy kicsit a történetet. A Mintaapák minden bizonnyal folytatódni fog, de akárhogy is lesz, már így is elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy felfedezett több tehetséges gyerekszínészt, akik nemcsak a gyerekszínészet alapvető kritériumának felelnek meg (olyan aranyosak, hogy a néző legszívesebben örökbe fogadná mindet), de szép fejlődést is mutattak a hetek alatt. A magyar filmben eddig hiánycikknek számítottak a természetesen megszólaló kisgyerek- és kamaszszereplők: ha a Mintaapák nem tesz mást, csak megszeretteti velük a színészetet, már megérte leforgatni.
