Interjú Muszatics Péter filmtörténésszel
A Magyar Mozgókép Fesztivál programigazgatójával, Muszatics Péter filmtörténésszel a mustra május 27-i sajtótájékoztatója után ültünk le egy gyors beszélgetésre, hogy megtudjuk, miért is olyan különleges ez a fesztivál, mit gondol a magyar film mai helyzetéről, és persze, mi köze a francia újhullámnak a magyar diákfilmesekhez.
Muszatics Péter filmtörténész, a Magyar Mozgókép Fesztivál programigazgatója Fotó: Katharina Wagner
Régóta vártunk már egy ilyen fesztiválra. Milyen főbb célkitűzéseitek voltak a rendezvénnyel, mik voltak a szervezés prioritásai?
Tavaly ősszel rendeztük meg a Veszprém-Balaton Filmpikniket, amit már akkor is egy éves magyar filmfesztivál főpróbájának tekintettünk. Ez lett a Magyar Mozgókép Fesztivál, ami a Filmpiknik könnyedségét és a filmfesztiválok presztízsét ötvözi. A három napban a lehető legszélesebb merítésben szeretnénk bemutatni az elmúlt egy év magyar filmes termését a rövidfilmtől a nagyjátékfilmen át az animációs- és a dokumentumfilmig. De rengeteg kísérő programmal is készülünk. Lesz gyerekfilmblokk, de olyan évfordulós filmklasszikusokat is bemutatunk, mint a Szinbád és a Fényes szelek. Arra biztatom a közönséget, hogy csemegézzen egy kicsit minden programból, megéri. És a legjobb az egészben, hogy a teljes fesztivál ingyenesen látogatható.
Muszatics Péter programigazgató a Magyar Mozgókép Fesztivál sajtótájékoztatóján, Veszprémben
Miért éppen Veszprém és miért éppen Balaton?
A magyar film és a magyar tenger, mint életérzés összekapcsolását remek ötletnek tartom. Ráadásul Veszprém és a Balaton régió lesz Európa kulturális fővárosa 2023-tól. Ezek az egymást építő hatások igazi lendületet adnak a fesztiválnak.
Említetted, hogy a fiatalok is kiemelt szerepet kapnak a fesztiválon egy számukra rendezett program keretében.
Így van, a Cinemira fesztivállal együtt MobilBalaton néven írtuk ki a pályázatot, amire másfél perces filmeket várunk gyerekektől.
Miért tartottátok ezt fontosnak?
Részben, mert nagyon érdekel engem személyesen, de Lakos Nórát, a Cinemira igazgatóját is, hogy egy mai fiatal hogyan látja ezt a helyet, ezt a közeget, ahova a fesztivált szervezzük. 120 éves a magyar film, és ha megnézzük, hogyan jelenik meg a Balaton a filmtörténelmünkben, azt látjuk, hogy folyamatosan újra- meg újraértelmeződik. Ezért is vagyunk különösen kíváncsiak, hogy a mai fiatalok hogyan látják ezt.
Szerinted máshogy látják?
Részben máshogy, részben ugyanúgy. Nagyon érdekes dolog ez: minden generáció azt képzeli, teljesen újat hoz létre, de végül valahogy mégis ugyanoda térnek vissza. Ha a filmtörténetet nézzük, ez a jelenség többszörösen is megfigyelhető, gondoljunk csak a francia újhullámra. Godard és Truffaut a régi, nagy amerikai rendezőket gondolták újra, de a mai Hollywood szerzői filmesei közül Tarantino már a francia újhullám megközelítését is újraértelmezte. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a mi fiataljaink hogyan látják a Balatont. Feltehetőleg ugyanúgy, mint az elődök, de az is lehet, hogy teljesen váratlan szemléletmódokkal is találkozunk majd. És épp ez az izgalmas benne. Nem tudhatjuk, mit fogunk kapni.
Hogy látod, mennyire volt hatással a pandémia a magyar alkotókra és az alkotásokra a fesztivál kínálatát nézve?
Nagyon összetett dolog ez. Szerintem a filmnézési szokások változása a legsarkalatosabb dolog. Mennyien fognak a képernyők előtt maradni és mennyien térnek majd vissza a vásznak elé. Én abszolút a mozik híve vagyok, azt gondolom, hogy nagyvásznon van valódi ereje a filmeknek, és közösségben, másokkal együtt átélve. Szóval nagyon drukkolok, hogy a mozik visszanyerjék vonzerejüket. De látható, hogy a befogadók és az alkotók körében is óriási változásokat hozott ez az év. Nem csak a pandémia miatt, ez egy hosszabb folyamat része. A pandémia mindössze drámaian rásegített a trendek felgyorsulására.
A fesztiválon rengeteg friss magyar filmet mutattok be. Mit gondolsz az idei termésről, mennyire erős a felhozatal?
Az a helyzet, hogy nem szabadna belemennem konkrét filmekbe, az nem lenne fair a többiekkel szemben.
És általánosan?
Szerencsére, mint a legtöbb évben, idén is van legalább négy-öt kivételesen erős alkotás minden kategóriában, a kisjátékfilmek, a nagyjátékfilmek, az animáció, a dokumentumfilmek között is. Talán egyet emelnék ki, ez pedig a Természetes fény, Nagy Dénestől. Gondoljunk bele, hogy ez egy tízmilliós ország, európai összehasonlításban aránylag kicsi vagy közepes filmiparral. Ha viszont megnézzük, hogy az utóbbi hat-hét évben olyan filmek születtek, mint a Saul fia, a Testről és lélekről, az 1945, vagy éppen a Természetes fény – ezek mind-mind a világ filmművészetének élvonalába tartoznak. Nagyon büszkék lehetünk, hogy ilyen filmek készülnek az utóbbi években Magyarországon.
Ha már a magyar film nemzetközi státuszáról beszélünk, a Bécs, Budapest, Hollywood könyved is ezt a témát boncolgatta, csak éppen a másik oldalát. A modern filmgyártás, Hollywood kezdeteit és a magyarok szerepét, részvételét ebben. Hogy látod, mennyi maradt meg Hollywoodban a kelet-európai hatásból?
Azt gondolom, hogy a szellemiség abszolút megmaradt. Épp említettem Tarantinót. Ha Hans Landa karakterére gondolunk a Becstelen Brigantykból, elképesztő, hogy a rendező miként porolt le régi filmes kliséket. A film hőskorának megannyi karakterét, kliséit írta össze egy ilyen zseniális figurába Tarantino, és ehhez persze kellett Christoph Waltz is, aki Bécsből érkezett, egy osztrák színházi dinasztia sarja. Ugyanebbe a kategóriába sorolható Klaus Maria Brandauer, ő szintén a Burgtheater neveltje, és csak úgy berobbant Szabó István Mephistójával a színre. De túl ezen a színészi vonulaton, a mai Hollywood történetmesélésében is rengeteg motívum jelen van abból, amit a közép-európai emigránsok hoztak magukkal a filmgyártás kezdetén. Az Osztrák–Magyar Monarchiából származó Billy Wilder az egyik legnagyobb hollywoodi rendezőlegenda. Az ő hatása máig nagyon érezhető a legnagyobb amerikai filmeken. Tehát Hollywoodban nagyon is aktívan él, ha nem is önmagában a magyar, de az osztrák-magyar filmes hagyomány mindenképpen.
Milyen filmfesztiválokat készítesz elő, mit lesz érdemes várnunk a Magyar Mozgókép Fesztivál után?
A Miskolci CineFest egyik főszervezője is vagyok, amit szeptember 10. és 18. között rendezünk. Ez Magyarország és a régió egyik legnagyobb nemzetközi filmfesztiválja. Tavaly elmaradt, ezért most az a célunk, hogy folytassuk a 2019-ig felépített irányt, sőt, túlszárnyaljuk azt. Idén is a legjobb amerikai független filmeket és a legjobb európai filmeket hozzuk el, sokszor az alkotóikkal együtt. Tehát semmiképp sem érdemes kihagyni a Cinefestet sem.
Billy Wilder: Van, aki forrón szereti, 1959
