Zeneművek a párizsi Notre-Dame-ért

|

A korongtól – kifelé

A szemet ellenállhatatlanul vonzza a CD-borító: a párizsi Notre-Dame üvegablaka.

A 2019. április 15-én történt tűzeset világszerte megrendülést okozott – az egy évvel a tragikus esemény után összeállítás készült a székesegyház énekes-együtteseinek korábbi felvételeiből. A reprezentatív album minden eladott példánya után 1 Euro támogatást jelent a Notre-Dame Alapítványnak.

A borítóhoz hasonlóan a korong is a csodálatos üvegablakra emlékeztet – a remek felvétel pedig szinte megidézi a gótikus stílusú főszékesegyház remek akusztikáját. Behunyt szemmel akár oda is képzelhetjük magunkat…

Annál is inkább, mivel a gyönyörködtető zenehallgatás teljesen leköti a figyelmet. Ki-ki saját felismerés alapján regisztrál tényeket: többnyire a (fiatalokból álló) nagy létszámú kórus énekel (Maîtrise Notre-Dame de Paris), néha (képzettebb) énekegyüttes (Ensemble vocal de Notre-Dame de Paris), gyakran kíséret nélkül, máskor orgonával vagy hangszeregyüttessel. Latinul, franciául vagy angolul szól az ének, az előadás nyelve már az első szavaknál megállapítható, az ismert szövegeket – például a Magnificatot – szinte velük mondjuk magunkban. Közös ima, a protagonisták fohászának megzenésítésével. Máskor a karakter (és a szöveg) alapján egyértelműsíthető a karácsonyi ünnepkörhöz tartozás, egy carol-feldolgozásnál közismert dallam „köszön vissza”.

Amikor aztán véget ér a lelket felemelő műsor, feltámad az érdeklődés: kiknek is köszönhető ez a sok szépség – s itt a megannyi „ismeretlen” név felébreszti a kutatókedvet. Kiderül ugyanis, hogy a 13-14. századi kéziratos anyagok mellett (amelyek által az elsősorban zeneirodalmi olvasmányokból ismeretes Notre-Dame iskola zenéjéről kapunk autentikus élmény- és ismeretanyagot) a műsorszámok javarésze élő szerzők kompozíciója (ill. feldolgozása). A hangversenyprogramokból ismert (A bolygók című zenekari szvit révén) a szerző, Gustav Holst neve – a többihez nem társulnak (tudatosított) hangzó élmények. A kísérőfüzet terjedelmének jelentős részét az énekelt szövegek teszik ki (a megszólaltatás nyelvén), a szűkszavú bevezetés azonban „utánanézésre” inspirál. S bár az interneten elérhető tájékoztatók többnyire „alakra szabottan” domborítják ki egy-egy pálya sikereit, értékeit, könnyen megállapítható: az egykor zeneszerzésben iskolateremtő művelődési központban élő hagyomány az értékes repertoárról való gondoskodás, jubileumi alkalmakra műveket rendelnek.

A legkeresettebb amerikai kóruskomponistaként jellemzett Morten Lauridsentől való a nyitószám (O Magnum Mysterium), az a kórusmű, amellyel nemzetközi népszerűséget ért el. A középkori tételek markánsan karakterizálva csendülnek fel. A kórus 25 éves fennállására komponálta Magnificatját Jean-Charles Gandrille (*1982) – ez volt az utolsó nagy lélegzetű kompozíció, amely a tűzeset előtt felcsendült. Ez, valamint az utolsó két szám, Philippe Hersant (*1948) úgyszintén megrendelésre készült 121. zsoltára, valamint a három évtizede orgonistaként a Notre-Dame szolgálatában álló Yves Castagnet-nak (*1964) a műve (Veni Sancte Spiritus) live-felvételként kapott helyet a műsorban.

Hatásos a „múltidézés, 13-14. századi kéziratokból vett tételekkel – az égi muzsikák változatos sorába ékelődő, „földi vallásosság” világi atmoszférájában szerepet kaptak a változatos kísérőhangszerek is. Földrajzi kitérőt teszünk a jelenbe: A Babe is Born – hirdeti a wales-i William Mathias kompozíciója, majd az angol Holst korálfantáziája következik – aztán vissza a 13. századba egy responzórium erejéig, ahonnan az említett két élő felvétel (a zsoltár és a pünkösdi szekvencia) hatásosan kerekíti le a műsort.

A felvétel – a zenehallgatás örömén túl – további „haszonnal” jár: bepillantást kapunk a hangképek által, afféle virtuális utazásként, egy rangos egyházzenei központ munkásságába, továbbá repertoár-bővítésre sarkallhatja az énekkarokat.

Warner Classics 0190295287993

CÍMKÉK: