Turi Gábor: Magyar jazznapló
Önként kínálkozott a címadás, miután 2020-ban Turi Gábor előző kötetére, az Amerikai jazz naplóra A személyes közérdekűség dicsérete című írással hívtam fel a figyelmet.
Azonos szerző, azonos műfaji összeállítás, a Gramofon Könyvek sorozatában 2019-ben megjelent elődöt a Gondolat kiadványa követte 2022-ben. Remélhetőleg a szélesebb körben „terített” kiadvány népesebb olvasótáborra talál – s még inkább, hogy a Magyar jazznapló olvasói bepótolják esetleges korábbi mulasztásukat, az amerikai tematikájú testvér-kiadványt illetően.
„E könyv szerzője az 1970-es évek közepétől kíséri figyelemmel a magyar jazzélet fejleményeit. Lapokban, folyóiratokban publikált írásainak egy része A jazz ideje című, 1999-ben megjelent könyvében is hozzáférhető. Ebben az újabb kötetben a jazz megjelenési formáit, társadalmi környezetét, a kulturális életben elfoglalt helyét taglaló további tanulmányok, publicisztikák, koncertszemlék, hanglemezkritikák, portrék, interjúk kaptak helyet tematikus csoportosításban, időrendi sorrendben” – olvashatjuk az Előhangban. (Közben szeretetteljes mosoly, némi fejcsóválással: arról méltán nem szól a fáma, hogy az említett könyv antikváriumokban is ritkaságként jelenik meg – tehát a fiatal érdeklődők számára kihívás a megszerzése, már amennyiben van még számottevő ifjú, aki energiát fektet utánjárásba a papír-alapú információs források megszerzése érdekében…)
„Magyar jazz? Igen.” – így kezdődik az Előhang, előrevetítve, hogy a szerző tudatosan vállalja (és ez a tudatosság fokozatosan érvényesül a kötet anyagának összeállításakor) mindazokat az időnként fel-felbukkanó „megkérdőjelezéseket”, amelyek aligha válaszolhatóak meg akár utólag is szabatos, mindent „helyretevő” definíciókkal.
A napló-jelleg egyaránt érvényesül az időrendiségben, valamint abban az érdembeli súlyozásban, amely egyúttal megbízható iránytűnek bizonyul az értékorientációt illetően is.
Naplóban (legyen személyes, vagy eleve nagyobb nyilvánosságra kacsintó) a megörökítésre méltó tények, események kapnak helyet. Ez a tematikusan tagolt napló azt a funkciót is betölti, hogy szinte észrevétlenül megszüntet megannyi „fehér foltot” az olvasó ismeretanyagában. Szándékosan írtam „olvasót”, mert túlzás nélkül állítható, hogy Turi Gábornak ez a könyve is mindenki számára érdekes. Tehát, korántsem csupán a jazzrajongók figyelmére tarthat igényt. Sőt!
Lerágott csont, ám mégsem felesleges ismételten hangsúlyozni, mennyivel nagyobb az esélye annak, hogy a gyűjteményes kötetben helyet kapott, korábban bármilyen típusú sajtótermékben (napi-, hetilap vagy ritkább periodika) megjelenő írás nagyobb nyilvánossághoz jusson. Aki nem hiszi, tekintse át azokat a sajtóorgánumokat, ahol először kapott nyilvánosságot egyik-másik cikk vagy tanulmány – és még a rendszeres folyóirat-olvasó is rádöbben, milyen karcsú szeletét ismeri a kínálatnak. Ugyanez vonatkozik a kizárólag interneten megjelent publikációkra is… Ezzel nem az olvasónak kívánnék felmentést adni, mintegy igazolandó a tájékozatlanságát, hanem magának a helyzetnek a sajátosságára szeretnék rámutatni.
Most viszont itt az alkalom, és egyetlen kötet végigolvasásával érezhetően tágul tájékozottságunk terepe (tehát mindig érdemes megjegyezni az első megjelenések helyét).
A könyv anyaga kilenc fejezetbe csoportosított (Az első évszázad; Környülállások; Fesztiválok kora; A pódiumon; Korongozás; Arcélek; Tehetségek a vártán; Szabadon; Zene – szóban), utána Coda következik (A szerző két tételben), Magyar névmutató, valamint A szerzőről címmel rövid életrajz.
Az egészében is értékes kiadványon belül megkülönböztetett jelentősége van az első fejezetnek, amely Európa nyelvén címmel a „The History of European Jazz” címmel a Gramofonban megjelent könyvről szóló ismertetés, majd ezt követi az angol nyelvű kiadványnak a Turi Gábor által írott fejezete, első ízben magyarul (Út a függetlenséghez – A magyar jazz története a kezdetektől 2000-ig). A következő fejezet változatos olvasnivalókat kínál, afféle kaleidoszkóp. Ezután visszapillantó következik az országos jazz-mozgalmakról (jelentőségük sorrendjében: Debrecen, Gyula, Budafok, Zsámbék, Mediawave, Újbuda). Már ebben a fejezetben felfigyelhetünk a válogatás műgondjára: olvasmánycsemege ugyanarról az eseményről értesülni, ugyanattól a szerzőtől, más-más fórumra szánt beszámolókkal – amikor tehát nem az egy rókáról több bőr lehúzásának gyakorlata érvényesül, hanem más-más megvilágításból kapunk képet, egylényegűen a szerző által jelentősnek tartott eseményről. A koncertekről szóló beszámolóknak leginkább a Magyar Nemzet és a Hajdú-bihari Napló adott helyet, majd érezhetően átkerült a súlypont a netre (magyarjazz.hu) – ezen írások többsége az élmény-megosztásra tesz kísérletet (már amennyiben szavakkal vissza lehet adni egy-egy rendezvény élményét, hatását).
A Korongozás a legkevésbé végigolvasásra szánt fejezet: CD-recenziók sorjáznak, ezekből érdemes szabadon szemezgetni. Mindenesetre nem tanulságok nélkül való, ahogyan egy-egy kiadvány jellegét, jelentőségét, egyediségét röviden-tömören tudja közvetíteni Turi Gábor. Az arcélek: portrésorozat különböző műfaji megközelítésben, a fiatalokról a következő fejezetben esik szó. A Szabadon: sokdimenziós emlékmű a szerző által különösen nagyrabecsült Szabados Györgynek. Róla és nemzedékekre kiható inspiráló hatásáról egyként van benne szó – ugyanakkor a személyesség felerősíti a mások által elmondottak jelentőségét is: egészében egyszersmind irodalmi élmény! A Zene – szóban: szemelvények a szerző „hitvallásából”. A világhálón könnyű „elkerülni”, így viszont örömteli találkozás a szerzővel készült két interjú (öninterjú?), amely élményszerűvé teszi az adatokban gazdag életrajzot, mintegy személyes közelségbe hozza őt.
Az olvasónak kifogásolnivalót legfeljebb az ad, hogy kizárólag „magyar névmutatót” tartalmaz a kötet. Gyakorlati szempontból érthető, hogy a lényegre fókuszál (más kérdés, hogy apró hibák változatos sokasága található benne), ám nem lett volna felesleges a külföldi művészek szemlézése sem, akár külön jegyzékben. Az érdeklődő számára lehetőség lett volna sajátos „elemzésre”, a hatások, az együtt-játszások alapján is kialakítani egy térképet a magyar muzsikusoknak a nemzetközi ismertségét-elfogadottságát illetően. De ne legyünk telhetetlenek: a könyv így is széles körű tájékozódást nyújt, s teszi ezt élvezetes formában, szinte észrevétlenül tanítva.
