The Sounds of Debussy
Sok felfedeznivalót kínál a lemezgyűjtőknek Debussy halálának centenáriumi éve.
Már az év elején megjelent egy összkiadás-jellegű albumsorozat, 33 CD-vel, a Warner Classics gondozásában. Ennek anyagából készült a 3 korongos összeállítás, amely minden bizonnyal könnyen utat talál a francia zene kedvelőihez.
Az album kísérőfüzetének tanulmánya három nyelven hirdeti a Debussytől származó, hosszabb gondolatmenetből kiragadott frappáns mondást: Le plaisir est la règle – Pleasure is the law – Das Vergnügen ist die Regel. A zeneszerző tehát az alkotó számára mintegy feladatként jelölte meg, hogy olyan művet komponáljon, amely – és itt jöhetnek a szinonimák, hosszú tömött sorokban. Amelyek szórakoztatnak – ám a szórakozás érzelmi-indulati köre ezúttal eléggé behatárolt; amelyek örömet okoznak, mondhatni gyönyörködtetnek – miközben tudjuk, hogy az ízlések és pofonok… Amelyek élvezetet kínálnak – persze itt is előfeltétel, hogy eme kínálatra képes legyen ráhangolódni a hallgató.
Debussy (és általában a francia zene) a szerző életében igencsak távolinak, s talán nem túlzás azt állítani: kissé egzotikusnak is tűnt a magyar zenekedvelők (szakmabeliek, amatőrök és elsődlegesen a zene „fogyasztására” berendezkedettek) számára. A szokatlan hangzások problémát jelentettek azok számára, akik a hagyományosan tanított zeneelméleti kategóriák alapján próbáltak tájékozódni, s valóban, sokáig váratott magára az a teoretikus háttér, amely a hangzásból kiindulva szűrte le annak általános jellegzetességeit, s kínált fogódzókat a könnyebb tájékozódáshoz. Ám a hamar „örökzölddé” minősült darabok csakhamar komolyzenei slágerekként hódítottak – s akik ezekkel a tételekkel azonosították a szerzőt, könnyen Debussy-rajongóknak tekinthették magukat, anélkül, hogy akár csak nagy vonalakban is áttekintették volna a megannyi műfajban jelentőset alkotó szerző oeuvre-jét. (Nem egyedi ez az eset; szélsőséges példaként Vivaldit hozhatjuk fel, aki sokak számára A négy évszak komponistája, ebben a minőségben közkedvelt, miközben életművének hasonló értékű egyéb műveit minimális játsszák.)
A kétségkívül népszerűsítő szándékkal létrehozott album nagy erénye, hogy a három korongon bő három és fél órányi hallgatnivalót kínál. Ennyi idő alatt sok impulzust lehet adni a további érdeklődéshez. Ilyen meggondolásból hasznos, hogy a többtételes művek és a nagyszámú tételt sorjáztató sorozatok nem teljes egészükben csendülnek fel, hanem inkább csak „kóstolót” kapunk, kedvcsinálót, hogy a kiragadott tételeket immár a szerző által kijelölt tételrendben, saját környezetébe illesztve is meghallgassuk.
Nem vitás, megkülönböztetett helyet kapott Debussy zongorazenéje. A zeneszerző, aki maga is remekül játszott e hangszeren, rendkívül változatos játszanivalót kínált a zongoristáknak. Mi mással is kezdődhetne a válogatás, mint a Claire de lune-nel, a megannyi átiratban már-már elcsépelt, ám mindmáig általános népszerűségnek örvendő tétellel. Az első korongon kizárólag zongoradarabokat hallunk, s külön érdekesség, hogy Debussy játékából is kapunk ízelítőt, egy gépzongora-tekercs rekonstruálásával (Le Soirée dans Grenade). A második korong a kamarazene irányában tágítja a műsort, itt természetesen nem hiányozhat a fuvolások megunhatatlan kedvence, a Syrinx sem. Itt kap helyet az énekhang is, a Fête galante egy tételével, valamint a korai Chanson des brises négykezes-kíséretes verziójának részlete, a mű első lemezfelvételéből – az átirat nem a szerzőtől származik. Hasonlóképp nem Debussy hangszerelte zenekarra a Children’s Cornert sem, amelyből egy tételt eredeti zongora-letétként hallhatunk (Golliwogg’s cake-walk), egyet pedig André Caplet zenekari verziójában (Serenade for de Doll). A több átiratból ismert Petite suite-et Henri Büsser hangszerelésében három tétel képviseli – a harmadik korongon viszont bónuszként Debussy hangszerelésében Erik Satie Gymnopedie-sorozatának első darabja kapott helyet. Hasonlóképp Debussytől származik a Khamma című tánclegendának a zongoraverziója; a harmadik táncot, igazi ritkaságként, csemegeként Jean-Pierre Armengaud szólaltatja meg, akinek munkásságában a hangszerjáték csupán sokadik tevékenység, amelyet megelőz a kutatás, a muzikológia, s a pedagógia is.
A kellemes hallgatnivaló feltétlenül megérdemli, hogy az előadókat is „feltérképezzük”; s ilyenkor derül ki, hogy – miközben megannyi híres zongoristát tudunk felsorolni – mennyivel nagyobb a nemzetközi előadógárda. Cécile Ousset, aki (egészségügyi okokból) hetvenévesen vonult vissza a fellépésektől, a mindössze 33 évet élt Yuri Egorov, a 46 évet élt Samson François, a 90 évesen elhunyt Aldo Ciccolini, vagy Monique Haas, akinek halála 20. évfordulójára valamennyi felvételét kiadták CD-n: szinte ismeretlenül cseng a nevük, míg a napjainkban is aktív Michel Béroff és Pierre-Laurent Aimard neve akár koncertélményeket is felidézhet. Ilyenkor érdemes számot vetni azzal, hogy a zeneműveket hangzó életre keltő, a szerző és a hallgatóság közötti kapcsolatban elengedhetetlen szerepet játszó előadóművészek teljesítménye még inkább a hangrögzítésnek köszönhetően tud csak fennmaradni, mint maguk a művek, amelyeknek jó esetben az újrafelfedezés juthat osztályrészül.
Az album előadóinak nagy többsége francia művész, a felvételek legtöbbje Franciaországban készült. De a nemzetközi hírességek jelenléte egyszersmind arra is figyelmeztet, hogy korántsem csupán francia ügy Debussy művészete. Néha azonban a nemes szórakozást beárnyékolja a töredékesség – La Mer, A tenger esetében a mű ismerője számára kifejezetten rossz érzés, hogy miután két tételbe belefeledkezett, nem következik a harmadik. Ezért még az sem tud teljes értékű vigasztalást adni, hogy a zenekari Images zárótétele Birmingham Város Szimfonikus Zenekara remek előadásban csendül fel Sir Simon Rattle vezényletével. Hogy a háromtételes Nocturnes-ből a harmadik nem szerepel, kevésbé bántó, mivel – tekintettel arra, hogy a harmadik tételben női kar is közreműködik – a hangversenytermi gyakorlatban is van példa efféle „rövidítésre”.
Három és fél óra Debussy-muzsika, a gazdag diszkográfia 1961 és 2017 között készült felvételeiből válogatva – kétségkívül értékes, egyszersmind kellemes időtöltést biztosít.
Warner Classics – 0190295715809
