Egy lemezbemutató elé – Orbán Bori koncertje, BMC Opus Jazz Club
Vajon hányszor kell felfedezni egy énekesnőt, hogy bekerüljön a kánonba? Aki kihagyja a tehetségkutatókat, az nem lehet népszerű? Aki elfordul a csinnadrattás, hazug káprázatokra épülő média-világtól, az nem is létezik? Aki magánéleti botrányok nélkül próbál karriert építeni, csak a dalaival hódít, azt a tömegkommunikáció nemlétezőnek tekintheti?
H13 Kultpont és Huisz István fotói
Lehetne még szaporítani a kérdéseket, melyeket Orbán Bori énekesnő idestova több mint egy évtizedes pályafutása felvet. Kezdetben Édith Piaf tökéletes megidézésével tűnt fel, igencsak szűk körben, hogy aztán kis színpadokon, a manapság kényszerűen divatos felolvasószínházi formában is megelevenítse a francia sanzon felejthetetlen uralkodónőjét. Később a magyar végzetasszonya sorsát jelenítette meg dalesteken, majd színpadi játékokban. Egy törékeny, még harmincas évei elején is húsznak látszó énekes-színésznő Karády Katalint is átélt hitelességgel állította elénk.
Mi marad a viszonylagos örökkévalóságnak mindebből? Lemezt, albumot kell kiadni, különben a dalok elszállnak, ha nem is a semmibe, csak a feledés kegyetlen homályába. 2021-ben a Gryllus Kiadó jóvoltából már megjelent Orbán Borinak egy albuma, Ma chanson (Az én dalom) címen. Franciául énekelt egy magyar lány sorsáról: egy francia-okcitán szövegíró-zeneszerző (Miquéu Montanaro) írt számára tizenkét dalt, szerelemről, boldogságról, boldogtalanságról. El is fogyott a lemez, pedig nem kapott semmilyen rendkívüli hírverést.
Az énekesnő és csapata (Bartek-Rozsnyói Judit – hegedű, Nedeczky Júlia – klarinét, Pánczél Kristóf – zongora és Rózsa István – tuba) most újabb, különös vállalkozásba fogott. Bár újra divatba jött az aranyáron kapható vynil korong, amelyre pénzes, ínyenc gyűjtök vadásznak az újraéledő piacon, Orbán Bori léleksimogató dalait csak kézzel nem fogható letöltések által lehet meghallgatni, mellőzve egy jó lejátszó s egy remek otthoni hangfal technikai segítségét. A francia szellem és a magyar lélek együttműködésének eredménye élő koncerteken és jutyubos letöltéseken hódíthat, ha ugyan hódítani akarnak ezek a dalok, melyek talmi csillogás nélkül élesztgetik a magyar sanzon-éneklés kultúrájának hamvadó parazsát, önkéntelenül is Mezei Máriát, Sennyei Verát vagy Mikes Évát idézve a mikrofon elé.
Nem tudom, mi lenne a teendő, hogy ne csak a boldog kevesekhez találjon el ez a makacs kezdeményezés? A tuc-tuc csinálmányokat hallgatják éppen elegen. Ennek a lélekemelő muzsikának nem lenne szabad bezárva maradnia egy-két élő koncert, egy mégoly gyarapodó rajongótábor szűkös ketrecébe.
Lemezbemutató koncert a BMC Opus Jazz Clubban, Montanaro vendégfellépésével, szeptember 25-én.
