Szörényi 80
Szörényi Leventét kétszer is megtapsolják „műsoron kívül”, amikor a 80 éves születésnapja tiszteletére rendezett koncert előtt, majd a szünet végén bejön a Zeneakadémia nézőterére. Még égnek a lámpák, nem vetül rá reflektorfény, mégis kitör az ováció.
Fotók: Schumy Csaba
Kevés olyan magyar művész van, akinek ez kijárna. Szörényi sokaknak sokat jelent. Leginkább nyilván a dalai, meg az István, a király rockopera okán. Vannak akiknek társadalmi megnyilvánulásai, különböző vitatható nézetei miatt fontos, mások ezek miatt tartják megosztó személyiségnek. De az biztos, hogy roppant életmű van mögötte számtalan műfajban. Lemezek, fellépések garmadája, rockoperák, rockballadák, több mint húsz film zenéje, oratórium, könyvek. Rendszeres alkotás és jelenlét. Felfokozott siker és jókora ismertség, népszerűség.
A koncert legelején nem a pódiumra, hanem az orgonaülésre robban be Novák Péter, az est rendezője. A Kőmíves Kelemen rockballadából, aminek Bródy János írta a szövegét, akivel temérdek mindent hoztak létre közösen, adja elő A hitetlenség átka című dalt, és adja meg vele az alaphangulatot. Őserőként, igen karizmatikusan énekel. „Ha nem hiszed, hogy érdemes/Miért kezdted el/Ha nem hiszed, hogy sikerül/Miért vállaltad fel/Ha nem hiszed, hogy megéri/A fáradtságodat/A korlátok közt miért keresnél/Mindig kiutat”. Hogy Szörényinek temérdek minden sikerült, abból ad ízelítőt ez a koncert, sietősen megelőlegezve a születésnapját, hiszen csak április 26-án lesz 80 esztendős. Ez az este már a jubileumi év kezdetét jelzi, lesznek még különböző rendezvények, a legnagyszabásúbb már január 11-én szombaton, a Papp László Sportarénában, ahol 7 együttes lép majd fel, és ad elő a saját feldolgozásában Illés-együttes műveket, az Illés 60 koncert keretében, megmutatva, hogy számukra mit jelentenek ezek az alkotások.
Hogy nekünk mit jelenthettek Szörényi, az Illéssel is összeforrott művei, arról Batta András zenetörténész beszélt, a „rajta nőttünk fel”, szerintem túl gyakran használt kitételt is alkalmazva. De Szörényi tényleg sokak számára jelenthette ezt. Bródyval oroszlánrészt vállaltak a magyar nyelvű rock megteremtésében. Itthoni életérzéseket fogalmaztak meg, de világtendenciáktól megihletetten. Érzékeltették a nyomottság, fásultság, letargia hangulatát, ám felszabadultságérzést is adtak, boldogsághormonokat is termeltek, mámoros hangulatot is képesek voltak teremteni. Nem eltagadva a rögvalót, reménysugárként tudtak szolgálni, friss fuvallatot hozva a könnyűzenei életbe.
Az első rész döntő többségét a Fénylő ölednek édes örömében című szakrális oratórium töltötte ki, amelyhez az agyagtáblákon lévő sumér-akkád költemények, szerelmes versek adták a muníciót. Zengzetes mű. Mélységekben és magasságokban jár. Olykor elcsendesedik, de nem ritkán inkább harsog. Kesselyák Gergely igencsak lendületes vezényletével a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, a Luna Nőikar, a Nemzeti Férfikar, imponálóan együtt vannak. Himnikus emelkedettségig jutnak a szólisták, Rálik Szilvia, Laczák Boglárka, Dani Dávid, Major Attila és Csengeri Attila hathatós közreműködésével. Érdekesség, hogy Csengeri már az 1989-es ősbemutatón is énekelt a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon.
A második rész Gyöngyösi Levente Az Illés szekerén elnevezésű szimfóniájának, amit Szörényi hetvenedik születésnapjára írt, és a Zeneakadémián volt a premierje, 4. tételével kezdődött. Gyöngyösi egybe „szövi” benne a Szörényi és Bródy dalok motívumait, más műfajban újra teremtve ezeket. A „keresem a szót, keresem a hangot…” a vezérmotívum. Rengeteg kereséssel, temérdek mindent találtak.
Szörényi felháborodott segélykiáltásként is értékelhető kóruskantátája az Elég volt! Wass Albert Adjátok vissza a hegyeimet! című művének szövegrészleteire. „Urak, akik a világ dolgait igazítjátok: adjátok vissza a hegyeimet!/Nem érdekel sem a politikátok,/Sem a világnézeti kérdéseitek,/Sem nagyszabású elgondolásaitok,/Melyekkel embermilliók sorsát rendezni kívánjátok./ Egy érdekel csupán: adjátok vissza a hegyeimet!” Vadkerti Imre rocker bömbölte ezeket a „felhorgadt” mondatokat. Ez után jött a legismertebb, legtöbbet játszott, már klasszikusnak számító rockoperából, az István, a királyból az Oly távol vagy tőlem Feke Pál és Hercku Ágnes előadásában, már a tetőfokára hágó, rockkoncertre emlékeztető, a közönséget a székeiben is megmozgató, hangulatban.
Majd az Árpád népe rockoperából való részletet követően Hoppál Péter országgyűlési képviselő, volt kulturális államtitkár köszöntötte az üdvrivalgás közepette pódiumra érkező ünnepeltet, és az utolsók egyikeként reneszánsz embernek nevezte. Szörényi nehezen szólalt meg, és csak egy fejhajtást kért novemberben elhunyt bátyja, akivel mindent vállvetve csináltak, Szabolcs tiszteletére. Egy emberként pattant fel helyéről a publikum, és néma gyászba borult. De ezután még valamennyi énekes fújta az István, a király dallamait hittel, életerővel, örömmel teli élvezettel, végképp megadva a koncert „bukéját”, betetőzve a Rosta Mária producerségével létrejött, méltó estét, ami az ezt követő fogadáson jobbára barátságos beszélgetésekbe torkollott.
