Szabadtér, színvonal és személyesség

|

A Concerto Budapest a Pesti Vármegyeháza Díszudvarán

Nem kétséges, kecsegtető az ajánlat: szabadtéren, de mégis a város szívében klasszikus muzsika hallgatásával tölteni két órát…

IMG_6277.JPG.1440x0_q85

Fotó: Concerto Budapest

Rég bevált helyszín nyáresti hangversenyekhez a Pesti Vármegyeháza Díszudvara – a központilag szervezett koncertélet idején többnyire (többségükben fúvós) kamaraegyüttesek kaptak itt fellépési lehetőséget. Az utóbbi években örvendetes módon beépült a Concerto Budapest változatos programkínálatába a sajátos hangulatú nyáresti program. Ráadásul, jó érzékkel azonos napra (csütörtökre) hirdették a műsor-összeállítását tekintve sorozat-jellegű három rendezvényt – éspedig önálló estekként. Tehát, nem kell mérlegelni, megéri-e a bérlet, összeegyeztethető-e egyéb nyári szabadidős programokkal – ki-ki akár utolsó percben is eldöntheti, hogy meghallgatja valamelyik előadást. Az előrelátó szervezők biztosítottak alternatív helyszínt rossz idő esetére is.

Nem kétséges, kecsegtető az ajánlat: szabadtéren, de mégis a város szívében klasszikus muzsika hallgatásával tölteni két órát…

Június 23-án, 30-án és július 7-én Mozart és Beethoven zenéjét kínálták a műsorok, az első részben egy divertimentót és egy versenyművet Mozarttól, szünet után pedig egy Beethoven-szimfóniát, a rövidebbek-könnyedebbek (ráadásul kevésbé ismertek) közül. Az első két est dirigense a zenekar zeneigazgatója, Keller András volt, a záróestre Vásáry Tamást hívták meg. Szólistaként Érdi Tamás, a fuvola-hárfaverseny esetében Kaczander Orsolya és Bábel Klára, a sokáig csupán fuvolaverseny-verziójában ismert oboaversenynél pedig Dienes Gábor neve jelenthetett további vonzerőt.

Afféle tovatűnt aranykort idéztek a kompozíciók, amikor a komoly és szórakoztató műfajok közötti szakadék még nyomokban sem volt észlelhető. Igényes kikapcsolódásról gondoskodtak a divertimentók – napjaink zenekari muzsikusai számára kétségkívül kettős feladatot jelentenek: a technikailag kevéssé problematikus szólamokból kell igényes hangzásképet létrehozni, ami csupán felelősségteljes játék során alakulhat ki.

A Concerto Budapest, Keller András vezényletével, Beethoven összes szimfóniáját műsorra tűzte néhány éve – azóta időről-időre megszólaltatják némelyiket, tehát a jelenlegi zenekari játékosok aktív repertoárdarabjainak számítanak. Idén nyáron az I. és a II. szimfónia után a VIII. megszólaltatásának különös ízt az előadók számára az adott, hogy ezúttal Vásáry Tamás elképzelését kellett hangzó életre kelteniük. (A varietas delectat elv sajátos érvényesülése, amikor a hangszeresek ugyanazt a művet más-más karmesteri koncepció szellemében játszhatják.)

Külön csemegének bizonyultak a versenyművek – a megunhatatlan zongoraversenyekhez képest még a rendszeres hangverseny-látogatók közül is sokaknak jelenthet ritkaságélményt a fuvola-hárfaverseny, nem beszélve a mind élő előadásban, mind felvételeken ritkán rögzített oboaversenyről.

Magam a második és harmadik estet hallottam, és nagy élvezettel hallgattam a kettősverseny két szólistájának kamaramuzsikusi érzékenységű, egymásra figyelő játékát. Az oboaverseny esetében lehetetlen volt elvonatkoztatni attól, hogy a zenekar kitűnő fúvósjátékosa lép fel szólistaként; tehát olyan szituációban, amelyben – zenekari és kamaramuzsikusi tevékenységéhez képest – ritkán fordult elő. A szólistaság gesztusának hiánya azonban nem akadályozta a műben való elmerülést.

A díszudvar kellemes helyszín, csak a régi közönség hiányolja az óriási fát, korábban „hozzátartozott”. Hűségesek viszont a madarak, amelyek különleges hangszín-érzékenységgel rendelkezhetnek, mivel csupán egyes részleteket tüntettek ki közreműködésükkel. A közönségre aligha lehet panasza bárkinek: nem kikapcsolódni vágyók voltak jelen, hanem olyanok, akik magukhoz engedték a hangokat, hagyták hatni magukra a műveket, és ily módon szinte észrevétlenül gazdagodtak az élmények által. Ennek megfelelően a taps sem protokolláris, avagy minőség-független tombolós volt, hanem spontán-őszinte tetszésnyilvánítás. Miként az ajándékot sem szokás az ajándékozó fülébe kiabálva megköszönni.

A jól kitalált rendezvénysorozathoz most már nem csupán kivitelezésében, hanem a stílusában-tartalmában is méltó műsorfüzetről kellene gondoskodni…

CÍMKÉK: