Egyszerre zenei és színházi élmény
A mindig kíváncsi és kísérletező Soharóza kórus Valentin-napon új produkcióval tér vissza a Trafóba.
fotó: Kovács Márton
Az előadás központi motívuma a szív — a „legzeneibb szerv”, amely ritmust ad, lüktet, és egyszerre biológiai valóság és kulturális jelkép. A produkció játékos és ironikus formában közelít ehhez a sokrétegű fogalomhoz: a szív egyszerre jelenik meg testi működésként, érzelmi metaforaként és nyelvi jelenségként.
A Soharóza nem csupán megénekli a szív különböző jelentéseit és állapotait — a lüktetést, a fájdalmat, a szorítást, a törést vagy éppen a túlcsordulást —, hanem vokális és performatív eszközökkel újrarendezi is azokat. A hang megszövegesedik, ritmussá válik, improvizációba fordul, miközben a kórus saját történetének fontos momentumai is felidéződnek, szigorúan remixelt formában.
A REMIX egyszerre koncert és performatív visszatekintés: egyfajta hangzó archívum, amelyben a közösségi éneklés tapasztalata, a humor és a kísérletező vokális gondolkodás találkozik. A tavalyi nagy sikerű Mire jó egy kórus után a REMIX című koncert az elmúlt 17 év emblematikus pillanataiból kiindulva, azokat újrakeverve mutatja meg, mit gondol az együttes zenéről, közösségről és a közös alkotásról.
Megénekeljük, ahogy lüktet.
Ahogy fáj.
Ahogy szúr.
Ahogy szorít.
Ahogy szakad.
Ahogy szőrös, ahogy kő és ahogy vaj.
Ahogy utca, ahogy csakra és ahogy lapát.
És nem is csak megénekeljük, hanem megszövegeljük, megritmizáljuk, megcsengőzzük, megimprovizáljuk – és közben felidézünk (szigorúan újrakeverve!) néhány olyan fontos pillanatot is a Soharóza elmúlt 17 évéből, amelyek jól kapcsolódnak ehhez a témához.
Csak szélhűdést ne kapjunk!
A Soharóza a hazai kortárs előadóművészeti szcéna meghatározó vokális együttese, amely produkcióiban következetesen feszegeti a kórusműfaj határait, ötvözve a zenei, színházi és performatív megközelítéseket.
Előadják: a Soharóza kórus tagjai, Fény: Dézsi Kata, Hang: Makkai János, Művészeti vezető: Szilvay Máté
