Sam Redbreast Wilson zenéjéről
Létezhet valódi amerikai country Budapest szívében? És mi az a valódi amerikai country egyáltalán? Kérdések, amelyeket nem sokan tesznek fel maguknak, Sam Redbreast Wilson zenéjét hallgatva, mégis, azt kell mondjuk: ideje a mélyükre nézni!
redbreastmusic.com
Mert mi is az a country valójában?
Legtöbben a műfajt egy szemforgatással lerendezik, olyan előadókra asszociálva, mint Kid Rock, Taylor Swift, vagy – ne adj Isten – a “bro country” irányzat zavaros vizei. De ahogy a rock műfaja sem merül ki a Sum 41 zenéjében, az USA déli államainak életérzését közvetítő country talán még az előbbinél is szélesebb perspektívával és hagyományrendszerrel bír.
Ebben a (számunkra legalábbis) idegen zenei világban mozog otthonosan Sam Redbreast Wilson budapesti származású énekes-dalszerző; zenéjét hallgatva pedig lassan elkezdjük megérteni, mi is lehet olyan vonzó Memphis, Texas és Colorado zenekultúrájában. A még nevében is ezeket a hagyományokat tisztelő Wilson pedig nem hagy minket magunkra az ismerkedésben.
Saját szerzeményeit és klasszikus feldolgozásait vivid anekdotákkal szövi át erről a távoli vidékről és az itt élő emberekről. Nem is akármilyen emberekről: a törvényen kívüliekről, a lázadókról, a kirekesztettekről és reménytelenekről. Az „outlaw country music” ikonjairól. Egy szubzsáner, ami nemcsak az Egyesült Államokban, de sokszor még saját régiójában sem közismert.
Na jó, de akkor mégis mi köze egy budapesti srácnak ehhez az egészhez? Merülhet fel a jogos kérdés.
Redbreast Wilson zenei gyökerei mélyen az USA déli államaiban erednek. 2020-ban indult country-karrierje előtt ugyanis egy másik ide kötődő műfaj, a Mississippi delta blues klasszikus dallamait dolgozta fel Juke Joint Revival nevű formációjával. A két műfaj annyira talán nincs is távol egymástól.
Az örökérvényű emberi tapasztalatok, az akusztikus hangzás és persze az emblematikus amerikai vidékek romantikája hangolja össze őket. Ezek Sam zeneiségének sarokkövei is, középen mégis egyetlen elem tornyosul és tartja össze a rendszert: a történetmesélés.
A balladai dalszerzés amerikai hagyományai Sam inspirációja, dalai pedig sokszor közelebb állnak a költészethez, mint a zenéhez.
Talán ennek is köszönhető az a családias hangulat november elején, az R56 Sörözőben, Horváth Misi szájharmonikás kíséretében tartott koncertjén. Családias hangulat alatt pedig egy maroknyi nézőt kell érteni és két előadót, akik játékuk alapján mintha egy telt házas helyszín közönsége előtt léptek volna fel.
Egy szál gitár, egy szájharmonika és egy énekhang. Ennyire van szükség a hamisítatlan amerikai country életérzés megteremtéséhez egy budai eldugott kocsmában, egy hideg novemberi kedd estén.
Wilson egy feldolgozással vezetett be minket szép fokozatosan a tikkadt texasi prérik közegébe, majd miután rátelepedett a néma figyelem kis csoportunkra, kezdődhettek a nehezebben emészthető darabok, rövid anekdotákkal fűszerezve. A magyar countryénekes történeteinek lényeges része egy bizonyos előadóhoz kapcsolódik. Ő Wilson – és az outlaw country legendárium – központi hőse: Townes Van Zandt.
A texasi születésű életművész-botrányhős dalai kitörölhetetlen nyomot hagytak nem csupán az amerikai country és folk, de a popkultúra kövezetén is, feldolgozások tömegével és kultfilmek betétdalaiként. Townes zenéje egy pendítéssel képes elkalauzolni hallgatóságát egy helyre és élethelyzetbe, ahol – jó esetben – sosem jártak azelőtt. Dalai hajlamosak intenzív érzelmek kiváltására és egyfajta kellemes melankólia, egy sokat megélt utazó cipőjébe helyeznek bele. Ahhoz, hogy Townes zenéinek mindezen tulajdonságai kidomborodjanak, nem elég az egyszerű feldolgozás, Wilson azonban olyan páratlan érzékenységgel nyúl az alapanyaghoz, ahogyan azt csak az tudja, aki megküzdött saját démonaival.
Ezek a démonok nem is maradnak felderítetlenül. A dalok sorát átszövő anekdoták másik része ugyanis saját élettörténetéből festenek fel érzékletes pillanatokat. Wilson – akárcsak hősei – egy valódi storyteller; történetei autókázásra invitálnak az Appalachian Trail-en keresztül, vagy egy balul elsült romantikus estébe engednek bepillantást, miután zeneileg el is kíséri hallgatóságát az utazásra. Az idén megjelent első country albumának dalai hűen építkeznek a műfaj eszköztárából, mégsem válnak egyszerű hommage-á. Saját élményeit szövi bele az outlaw country szövetébe egyedi, jellegzetes hangján és közben a hitelességet is sikerül megőriznie – mind műfaji, mind egyéni szinten.
Egy fontos részletet mindenképp érdemes megemlíteni, amikor Sam Redbreast Wilson dalairól beszélünk, mégpedig, hogy ezek kivétel nélkül angol nyelven íródtak. Nem sok magyar előadó mondhatja el magáról, hogy hiteles texasi akcentussal ad elő, és hogy az angol nyelvtudás – és az egzotikus tájszólások megértése – esszenciális készség zenéjének teljes körű befogadásához.
redbreastmusic.com
De valahol ezért is működik ennyire azoknál, akik átjutnak Wilson szűrőjén. Ahogy műfaja, ő maga is megosztja a közönséget. Azonban ha valaki kellően közel engedi magához, a valódi countryn keresztül megélheti, milyen érzés lehet egy törvényen kívüli, kitaszított, reménytelen cowboy csizmájában állni. Kényelmesebb, mint gondolnánk…
