Végjátékra várva
Korántsem valami Beckett-mixről van szó (Godot-ra várva és Végjáték), hanem csupán annak a hangulatnak a megragadásáról, amely erőteljesen érvényesült az idei Salzburgi Ünnepi Játékokon.
Salzburg, 2016 Fotó: SF/Kolarik
Évek óta, konkrétan, 2013 óta tart ez a várakozás: Alexander Pereira felkérésére Beckett-opera komponálására vállalkozott Kurtág György, ám a tervezett monumentális mű még mindig készülőben van – pedig ebben az évben különleges aktualitást adott volna a bemutatónak a szerző 90. születésnapja. Idén a kortárs zene két 90 éves nagysága kapott megkülönböztetett helyet az Salzburgi Ünnepi Játékok műsorán, Friedrich Cerha és Kurtág György. Kitapintható maradt a tervezett program egyik vonulatának profilja, hiszen a színházi programok között helyet kapott Beckett Végjátéka (s a végjáték-tematika ott kísért Thomas Bernhard színdarabjában csakúgy, mint Thomas Adès új operájában, Az öldöklő angyalban – The Exterminating Angel –, amely viszont épp a Kurtág-opera helyett került idén az érdeklődés reflektorfényébe). A Salzburg Contemporary sorozatot át- meg átszövi a többfunkciós muzsikusok tevékenysége; az Esterházy Péterrel közös oratórium szerzősége mellett Eötvös Péter dirigensként is fellépett, s Thomas Adès szerzősége mellett zongoristaként is közreműködött (többek között Kurtág-mű előadójaként is).
Az Esterházy Péterrel közös oratórium szerzősége mellett Eötvös Péter dirigensként is fellépett
A Kurtág-operát tehát hiába várták/vártuk; más kompozíciói viszont szép számmal szerepeltek a kortárs-zenei sorozatban. Szerzői estjének műsorán augusztus 16-án a Kafka-töredékek című kompozíció csendült fel (Op. 24). A Kafka-Fragmente ősbemutatójára 1987. április 15-én Wittenben került sor – hamarosan Magyarországon is hallhattuk, először Szombathelyen, majd leggyakrabban a főváros több koncerthelyszínén. A kompozíció az életműben A boldogult R. V. Truszova üzenetei (Op. 17) és a Jelenetek egy regényből (Op. 19) orosz nyelvű ciklusainak vonulatát folytatta; ám az áttörő nemzetközi sikert hozó Truszova-ciklusnak a Jelenetekhez hasonlóan az árnyékába került, jóllehet, a szopránhangra és hegedűre írott alkotás befogadásának – szövegének német nyelvéből adódóan – aligha lehettek akadályai. Az ősbemutató előadó-párosának, Csengery Adrienne-nek és Keller Andrásnak az etalon-értékű interpretációját hangfelvétel is őrzi. Sajnos, őrzi – nem pedig terjeszti, miként szomorúan regisztrálhattuk a Hungaroton-felvétel hiányát a salzburgi hangverseny alkalmából a Mozarteum előterében kínált lemezeket nézve. És sovány vigasznak bizonyult, hogy más, későbbi (külföldi) előadása viszont hozzáférhető hangfelvételen.
Anu Komsi, Isabelle Faust
A hangverseny műsorfüzetének címlapján mindösszesen a két előadó neve szerepelt; pedig Anu Komsi és Isabelle Faust neve önmagában aligha bírhat akkora figyelemfelkeltő hatással, mint a szerzőé (nem csupán, mert operájának késlekedése afféle állandó jelzőként illetve határozóként társult nevéhez, hanem főképp azért, mert a tagságában ugyan évről-évre módosuló, ám a szájhagyomány ereje által mégis egységesnek tekinthető közönség tudatában nem halványul annak emléke, hogy láthatták-hallhatták a szerzőt feleségével négykezes zongoraművek előadójaként).
Isabelle Faust számára a Kafka-Fragmente már-már repertoárdarabnak számít, hiszen Christine Schäferrel már előadták – a finn Anu Komsi korábbi kortárs-zenei tapasztalataira építve vállalkozhatott a mű előadására (elég Eötvös Péter Lady Sarashina című operájának címszerepére utalni). Kettejük együttműködése viszont zeneileg korántsem tartozott a kamarazeneileg kidolgozott produkciók közé. Anu Komsi: hangfenomén, kristálytiszta intonációval, és magasságát illetően a végtelenbe táguló ambitussal. A hang szépségét illetően talán fuvolista előtanulmányai is szerepet kaphatnak, ami pedig hegedűtanulmányait illeti, abból a vonóvezetés bizonyult kamatoztathatóan az éneklést illetően. Komsi mindig „pozícióba helyezve” énekel, sohasem érződik, hogy valamely frázis vagy fordulat kényelmetlen, netán hanggyilkos lenne. Csodálatra méltó, ahogyan a végtelenség érzetét képes kelteni kitartott hangjaival – viszont mindezek a technikai segédeszközök mintha helyettesítenék azt a jó értelemben vett küzdést, amelyre szükség van a zenei eszközökkel kifejezett-megjelenített tartalom közléséhez. Komsi ott vesz levegőt, ahol elfogy – akár a jelző és a jelzett szó között is, s ez gyengíti a kohéziót. És biztonságban érzi magát a tekintetben is, hogy „vonója” sohasem fogy el – ez pedig a tudatos formálási szándékot gyengíti. Számára az énekelnivaló megannyi megoldandó feladatot jelent, s a technikai perfekció biztos tudatában néha már-már az egyes töredékek hangulati töltésével sem törődik. Érezhetően örömforrás számára a főhangtól távoli rövid előkék sorozata, és brillírozási lehetőség a magas regiszterbeli csúcshangok sokasága. Ehhez az előadói attitűdhöz úgy tudott adekvátan alkalmazkodni Isabelle Faust, hogy ő is szólama „hangszerszerű” effektusait hangsúlyozta. Tehát, a két szólista gyakran egymástól (s főként a tételektől) független utakat járt be. Megmutatkozott ez abban is, hogy leszámítva néhány gyönyörű leheletfinom megoldást, a töredékek dinamikailag viszonylag szűk skálát jártak be. (Vajon ha ismernék a szerző által hitelesített bemutató hangzásvilágát, akkor is ennyire előtérbe helyeznék a maguk személyiségét?!)
A kortárs zene két nagysága kapott megkülönböztetett helyet: Friedrich Cerha és Kurtág György
Augusztus 16-a, csakúgy, mint a Salzburgi Ünnepi Játékok valamennyi napja július 22-e és augusztus 31-e között, gazdag programot kínált. Az Egyetem aulájában három egymást követő hangversenyen a Bécsi Filharmonikusok immár hagyományos Angelika-Prokopp-Nyári Akadémia záróaktusára került sor, a Pernel-sziget Shakespeare Viharjával várta az érdeklődőket, a Dóm előtt a halhatatlan Jedermann hódított, a Haus für Mozart Sven-Eric Bechtolf rendezésében Mozart da Ponte-trilógiájának harmadik darabját kínálta (a tavalyi Figaro házassága felújítását), 21 órai kezdettel pedig a Grosses Festspiehausban a Thaïs koncertszerű előadására került sor. Mindeközben jutott érdeklődő szép számmal a Mozarteum nagytermében megrendezett Kurtág-estnek is.
Jedermann Fotó: SF/Forster
A Kafka-Fragmente így is hatásosnak bizonyult – aki ott-és-akkor hallotta először, kényszerűen tehetett egyenlőségjelet mű és előadás közé. Aki korábbról ismerte a kompozíciót, a másfajta olvasat lehetőségeit is feltérképezhette. Mindazonáltal jelentős hangversenynek tekinthetjük, ami olyan külsőségekben is megmutatkozott, hogy többen a hangversenyt követően vásárolták meg a műsorfüzetet (amelyben örvendetes módon nem csupán egy ismertető szerepelt németül és angolul, hanem két önálló tanulmány kínálkozott útmutatónak a szerző és a mű világához). És öröm volt látni azokat a fiatalokat, akik újdonságként élték meg a csaknem három évtizede bemutatott mű megannyi zenei kifejezési eszközét, a különleges hanghatásokat – s csak remélni lehet, hogy felnőtt kísérőik, tanáraik segítségével túljutnak a felszínen, közelítve a mű mélyrétegeihez.
És csaknem egy időben a Kafka-töredékek előadásával, a Kafka-kedvelők arról értesülhettek az újságból, hogy a Kafka-hagyaték az Izraeli Nemzeti Múzeumban talált (végleges) otthonra, s hamarosan hozzáférhető lesz az érdeklődők számára…
