Látomásos éjszaka-zenék, vonósokra

|

’round midnight

A hagyományos vonósnégyeshangzáson nevelkedett hallgatót nem kevés meglepetés éri, elsősorban a hangszínvilág elképesztő gazdagsága miatt.

A borító információi feltűnően különböző betűnagysággal szerepelnek, kiemelkedő a ’round midnight, amiről sokan Theloniuos Monkra gondolhatnak. A betűnagyság csökkenő sorrendjében a Quatour Ébėne következik, majd két meghívott vendégük Antoine Tamestit (brácsa) és Nicoles Altstaedt (gordonka). A legapróbb betűkkel (igaz, csupa nagybetűvel) három szerző neve olvasható: Dutilleux, Merlin, Schoenberg.

Henri Dutilleux (1916-2013) egyik (ha nem éppenséggel „A”) legismertebb kompozíciójával, a kizárólag francia címével ismert vonósnégyesével (Ainsi la nuit) kezdődik a műsor, az ív másik pillére Arnold Schoenberg varázslatos szépségű vonósszextettje, a Verklärte Nacht (Megdicsőült éj). Ami köztük van, Night Bridge, a vonósnégyes csellistájának, Raphaël Merlinnek (*1982) a kompozíciója, amelyet éppen ez a koncepció hívott életre.

Az 1999-ben alapított francia vonósnégyes, amelyben a brácsás kivételével mindmáig az alapító tagok játszanak (harmadik brácsásként Marie Chilemme 2017-ben csatlakozott hozzájuk), csakhamar felzárkózott a világ vonósnégyeseinek élvonalába. Repertoárjuk gazdag és széles – és szépen példázza, hogy a más stílusban szerzett tapasztalatok tanulsága kamatoztatható. A vonósnégyes-irodalom mellett alkalmi muzsikus-partnerekkel nagyobb apparátusú vonós-kamaraműveket is játszanak szép számmal, és nem ritkán anyanyelvi biztonsággal kalandoznak a „könnyebb” stílusok területére is. Hogy mennyire sikeres az ilyesfajta vállalkozás, szépen példázza a Night Bridge, amelyben négy (éjszaka-tematikájú) jazz-standard is helyet kapott.

Hetven perc hallgatnivaló, amelynek során a hallgató aligha engedheti meg magának az érdeklődő figyelem „lazítását”. Ugyanakkor egy pillanatra sem fárasztó a figyelem, szinte ösztönösen önkéntes… Segítséget jelent a művekkel először találkozóknak, ha a tájékozódáshoz igénybe veszik a felvétel tracklistáját – Dutilleux művének egyedi felépítése könnyebben követhető, és eleve várni lehet a népszerű jazz-standardeket. (A Megdicsőült éj „programja” más forrás(ok)ból könnyen hozzáférhető.)

A hagyományos vonósnégyeshangzáson nevelkedett hallgatót nem kevés meglepetés éri, elsősorban a hangszínvilág elképesztő gazdagsága miatt. Néha már-már gyanakodhat: vajon valóban mindösszesen négy (illetve hat) vonósjátékos produkálja ezt a színorgiát? És elismeréssel adózik a játékosok hangszertudását illetően! Mert varázslatnak leszünk részesei, miközben érezhetően semmi „hangszerszerűtlen” nem történik. Színek és fények, tónusok villódznak, a legparányibb neszektől a hangtartomány jelentős részét bejárókig.

A hangfelvétel – ismerkedjünk vele világosban vagy tompított fénynél, netán behunyt szemmel – akusztikus térbe invitál. Sokadik meghallgatáskor felmerül a (megválaszolhatatlan) kérdés: a hangversenytermi előadás, a maga vizuális többletével vajon hozzátenne-e valamit ehhez az élményhez? Minden bizonnyal elterelné a figyelem egy részét a látvány, ami azzal járna, hogy csökkenne a kompozíciók folyamatait követő koncentráltság. Hiszen a látottak maguk is utánagondolást igényelnének…

Meglepő: a Dutilleux-kvartettnek tekintélyes diszkográfiája van. Az újdonság-élményen fellelkesedett el is határozhatja: meghallgatja a (viszonylag) könnyen hozzáférhető további interpretációkat.

A felvétel: szinte megszakítatlan élményfolyamot ad. Bizonyos szempontból nem lenne haszontalan némi tagolás a kompozíciók között (habár nem kell attól tartani, hogy valaki ne venné észre a szerző- ill. kompozícióváltást). Viszont felvételtechnikailag némiképp nagyobb műgondot érdemelt volna a jelentős intellektuális teljesítményt jelentő produkció.

ERATO 0190296641909

CÍMKÉK: