Több mint háromszáz fős előadói apparátus szólaltatja meg a 150 éves Arnold Schönberg Gurre-dalokat
2025. február 15-én az Erkel Színházban a Magyar Állami Operaház Zenekara és Énekkara adja elő a későromantika wagneri és mahleri jegyekben bővelkedő nagyszabású záródarabot, ami korábban mindössze két alkalommal hangzott el Magyarországon.
Tiltott szerelem, természeti képek, gyilkosság, átok, a holtak vészterhes hajszája… I. Valdemár dán király és szeretője, Tove tragikus történetének középkori legendája nyomán Jens Peter Jacobsen dán író az 1860-as évek végén írt versciklust Gurresange címmel, aminek Arnold Schönberg-féle grandiózus megzenésített formája a késő romantika egyik csúcsteljesítményének számít. A fiatalon leginkább Richard Wagner művei, köztük a Trisztán és Izolda hatása alatt álló Schönberg eredetileg egy bécsi zeneszerzői dalversenyhez keresett témát 1900-ban, majd miután lekéste a beadási határidőt, gyökeresen átdolgozta zongorára és énekhangokra írott dalciklusát, így hozva létre Mahler VIII. szimfóniája és Britten Háborús requiemje mellett az egyik legnagyobb előadói apparátust igénylő oratorikus művet.
A csaknem kétórás, három egységre tagolt Gurre-dalok első részében Waldemar király és szeretője, Tove dalban meséli el egymás iránti szerelmét, majd az Erdei galamb dalában a madár elbeszéli a király Tove halála felett érzett nyughatatlan gyászát, és a királyné részét a lány halálában. A második részben Waldemar dühében Isten kegyetlenségét kárhoztatja szerelme elvesztéséért. Büntetésül a királyt átok sújtja: a harmadik részben éjszakánként halott katonái élén vad hajszában kell átvágtatnia a vidéken.
Az első felében wagneri és Richard Strauss-i, majd inkább mahleri hatásokat mutató, drámai erejű zenekari közjátékokkal színesített Gurre-dalokat most Schönberg születésének 150. évfordulója alkalmából tűzi műsorára a Magyar Állami Operaház, amit zenei együttesei több mint 150 fős zenekarral és ugyancsak mintegy 150 fős énekkarral (karigazgató: Csiki Gábor) adnak elő. A megismételhetetlennek ígérkező eseten az OPERA együtteseit Nánási Henrik vezényli, aki Verdi Requiemjének 2023-as vezénylésével mutatkozott be az együttes élén. A pécsi születésű dirigenst nemcsak a világ vezető operaházai foglalkoztatják, de koncertkarmesterként is tevékeny Japántól Európán át az Egyesült Államokig. Nánási, aki zeneszerzői tanulmányai révén különösen kötődik a 20. századi zeneművekhez, a koncert kapcsán elmondta, fontosnak tartja, hogy minél többen megismerjék ezt a katartikus művet:
Nánási Henrik
“A Gurre-dalok olyan szintézise a zeneirodalomnak, melyben a kor minden zenei irányzata ötvöződik. Schönberg neve hallatán talán sokan szkeptikusak, de mikor meghallgatják, valami egészen gyönyörűvel találkoznak. Szeretném, ha a közönség olyan meglepetéssel és rajongással fogadná, amit ez a kivételes darab megérdemel.”
A wagneri alakokhoz mérhető szólistaszerepekben Kovácsházi István (Waldemar), Szabóki Tünde (Tove), Schöck Atala (Erdei galamb), Haja Zsolt (Paraszt), Ujvári Gergely (Bolond Klaus) és Gulyás Dénes (Narrátor) működnek közre. A monumentális produkciót Czeglédi Zsombor vetítései kísérik. A koncert a körülmények hatására különleges többlettartalommal is bővült: a rendkívüli alkalomra tekintettel az OPERA ezen az esten búcsúzik el egy rövid megemlékezéssel hivatalosan is az Erkel Színháztól, amely 1949-től 2024-ig, vagyis 75 éven át volt a Magyar Állami Operaház játszóhelye.
A Gurre-dalokat 1913-ban a bécsi Musikvereinban mutatták be hatalmas sikerrel, ám rendkívüli zenekari és énekkari méreteket, illetve virtuózitást igénylő előadásmódja miatt az oratórium műsorra tűzése máig eseményszámba megy. A magyarországi premierre az ősbemutató után 85 évvel, 1998-ban került sor a Budapesti Tavaszi Fesztiválon. Legutóbb csaknem húsz éve, 2006-ban volt hallható az oratórium német rádiózenekarok és énekkarok előadásában a frissen nyílt Müpában, Michael Gielen vezényletével.
További információk itt.
