Erato-felvételen
Azt mondom, Ravel – s a legtöbb magyar zenebarát rögtön rávágja: Bolero.
A folytatás többfelé ágazhat, attól függően, hogy a szimfonikus, a zongora, vagy a vokális muzsika kedvelőjéről van szó. De lehet, hogy a hangszerelés nagymestereként Muszorgszkij remeke előzi meg további saját műveit az ismertségi-kedveltségi rangsorban, az Egy kiállítás képei, amelyet neki köszönhetően tekintünk par excellence zenekari műnek.
Úgy tűnik, néha zenetörténeti léptékkel mérve is nagy idő 13 év – ennyivel korábban született nála Debussy, aki a korabeli francia közmegegyezés szerint is valamiféle mérce lett volna, amihez állandóan nagyságrendileg hasonlítgatták fiatalabb kortársát. S az utókor is hajlamos figyelmen kívül hagyni alkotásaik keletkezési dátumát, s rokon hangvételű-tematikájú darabok esetében akkor is Debussyt tekintve etalonnak, ha Ravel rokon műve megelőzte az övét. Nemcsak iker-csillagként nem társulhatott műveivel nagyobb hatósugarú körben érvényesülő pályatársához, de mindmáig mintha hírének-rangjának árnyékába kényszerülne. A szemléletmód stabil – de Ravel zenéjének mind alaposabb megismerése, immár hasonlítgatások nélkül, ráébresztheti a hallgatóságot a komponista értékeire. Ehhez kínálnak lehetőséget a közelmúltban megjelent Erato-felvételek is.
A svájci dirigens, Philippe Jordan, amióta Franciaországban él, arra vágyott, hogy Párizsban vezényelhesse a Daphnis és Chloét. A 2009/10-es évad óta ő a Párizsi Opera zeneigazgatója, s 2014 tavaszán kapott lehetőséget arra, hogy Benjamin Millepied balett-társulatával 11 alkalommal színre vigye a teljes balettot. Az Opéra Bastille-ban ezt követően, októberben került rögzítésre az a hangfelvétel, amely színpadi előzmények tapasztalatait kamatoztathatta. Nem csoda tehát, hogy a Párizsi Nemzeti Opera Ének- és Zenekara, Philippe Jordan irányításával, láttató erejű hallgatnivalót kínál. Csak éppen kitűnő lejátszó-berendezésre van szükség, hogy a leheletfinom kezdéseket is észlelni tudjuk. Az előzmények ismeretében, etalon-értékűnek tekinthetjük az interpretációt, hiszen a tempóválasztást a táncosok gyakorlata hitelesítette, a hangszínvilág pedig önmagáért beszél. A teljes balett felvételét a híres táncköltemény követi, az I. világháború előtti Bécsnek idealizált emléket állító La Valse. Ha egyvégtében hallgatjuk a korongot, a Daphnist követően könnyen olyan sorsra jut, mint szerzője; a képzeletbeli mitológiai világot megjelenítő szín-kavalkádba szinte belefáradva korántsem tudjuk kellő érzékenységgel követni árnyalatait. Érdemes tehát fordított sorrendben is meghallgatni a két kompozíciót.
(ERATO 0825646 166848)
Bertrand Chamayou harmincnégy évesen vállalkozott arra, hogy hangfelvételt készít Ravel összes zongoraművéből. Korábban Liszt-felvételeivel aratott jelentős sikert, ám – miként a kétkorongos album kísérőszövegéből kiderül, számára gyermekkora óta meghatározó élményt jelent Ravel művészete. A toulouse-i pianista szülővárosában készítette a felvételt, a konzervatórium auditóriumában. A „Saint-Pierre des Cuisines” képe is szerepel a kísérőfüzetben, ami azért fontos, mert az akusztikai viszonyokról érdemben tudósít. Remek helyszín-választás a raveli zongoramuzsika kontúrjainak érzékeltetéséhez. A zongorista érezhetően kellő helyismeret birtokában van, biztos kézzel formál, csupán a Le tombeau de Couperin zárótételében, a Toccatában tűnik túlzottnak a pedál gerjesztette hangfelhő (igaz, rendkívül hatásos fináléja így a ciklusnak).
Hangzó összkiadások esetében mindig kérdéses, hol kell meghúzni adott esetben a határokat (Ravelnél az eredetileg zongorára komponált, később zenekarra hangszerelt darabok szerepeltetése, valamint a szerző életében nem publikáltaké). A műsorösszeállítással részletesen foglalkozik a kísérőszöveg interjúja. Tény, hogy a Ravel diákéveiből származó Sérénade grotesque üde színfolt, a nem egész percnyi terjedelmű Menuet viszont legfeljebb elválasztó funkciót tölt be két nagyobb ciklus között. A zongorista mindkét korong hallgatnivalóját különlegességgel zárja: az elsőé (amelyen Ravel À la manière de … Chabrier és À la manière de Borodine című rövid darabja is szerepel) Alfredo Casella tisztelgő kompozíciója: À la manière de … Ravel, a másodiké pedig a Liszt-tanítvány Alexander Siloti átiratában a Kaddisch.
Chamayou, aki – mint generációjának számos tagja – több versenyen szerepelt eredményesen, és koncertfellépésein is rangos partnerekkel szerepelt, hazájában több szakmai elismerésben részesült. Pianisztikus felkészültsége tiszteletet parancsoló; virtuozitása nem merül ki a tempó hajszolásában – egyáltalán nem érezzük hajszoltnak-nyugtalannak játékát a leggyorsabb tételekben sem. Régi mesterek felvételeire emlékeztető az a pergő technika, amellyel mindig kontrolláltan tudja megrajzolni a dallamok cizellált arabeszkjeit is. Aprólékos, anélkül, hogy finomkodna, ugyanakkor elsöprő erejű látomások felvillantásához is rendelkezik kifejezőeszközökkel. Differenciált billentése nyomán hangulatok és karakterek sokasága kel hangzó életre, talán mert elhivatottan azok közé tartozik, akik játsszák, nem pedig interpretálják Ravel muzsikáját. Amit az ő tolmácsolásában megunhatatlannak tartunk.
(ERATO 0825646 026814)
