A Budapest Klezmer Band koncertje / Zsidó Kulturális Fesztivál
Mágikus ereje van a jiddis daloknak, s varázslatos, ahogy a klezmeresek együtt zenélnek.
Hét előtt öt perccel még messze, a Wesselényi utcában áll a hosszú sor, hét húszkor nyitják a fesztivált.
És aztán nem történik tulajdonképpen semmi rendkívüli, csak muzsikálni kezd a Budapest Klezmer Band, és ömlik, örvénylik a zene, sodor magával a klezmeráradat, fergeteges a tempó, jubileumi az alkalom; huszonöt éve kezdték egy pincében a muzsikusok, ’90 volt éppen, mi más, aztán megjárták Londont és New Yorkot és Amszterdamot és már Kolozsvárt is, és most itt vannak, a tizennyolcadik Zsidó Kulturális Fesztiválon.
Nem nagyon lehet leírni, ami történik, én legalábbis nem tudom, mert annyi történik, hogy felkap, elragad és visz magával a hangok áradata, elringat, megemel, feldobál a magasba, akárha a tenger hullámain ringatóznál és élveznéd az elemek játékát.
Mert itt elemi erők munkálnak, zsigeri hatások érnek, átitat a muzsika, minden porcikádat átjárja a zene ereje, a dallamok, a ritmusok, a hangszínek, s nincs semmi más dolgod, csak átadni magad az élvezetnek, a mámornak, a gyönyörűség pillanatainak.
Mágikus ereje van a jiddis daloknak, s varázslatos, ahogy a klezmeresek együtt zenélnek, s együtt lélegeznek velünk, az ezernyi emberrel, aki odazarándokol évről évre a Dohány utcába, hogy hallja és lássa őket.
A jubileumi est: aranykoncert.
Nemcsak az ismert klezmerdallamokat játsszák el, hanem részleteket hallunk a hatalmas szériát megért s a Győri Balettel a fél világot bejárt Purimból, aztán az Operettszínházban szintén százas szériákat megért Menyasszonytáncból, meg a Madách Színházban játszott, ugyancsak nagy szériájú Hegedűs a háztetőnből.
A népszerű dallamok alkalmat adnak a közönségnek, hogy belefeledkezzen a muzsikába, s együtt ringjon, ringatózzon a zenészekkel. Jávori Ferenc „Fegyával”, a zeneszerzővel, aki nemcsak kommentálja, moderálja az estét, de sok finom humorral, eleganciával köti össze a dalokat. S közben persze rutinosan és állhatatosan működik a zongoránál, énekel is néha, tartja a ritmust, figyelve zenésztársaira. A hét muzsikus egészen különleges szimbiózisban zenél együtt. Kohán István a klarinétjával maga a csoda. Beszél a hangszere, vijjog, rikoltoz, mesél, simogat. Ezerféle hangszínt varázsol elő Kohán a klarinétjából, ilyet nem nagyon hallani semmiféle világzenei koncerten.
És Gazda Bence a hegedűjével (mondhatni, az ördög hegedűjével), amint játszik és csillog és elhalkul és habzik és csöndre int, és a füledbe kúszik, miközben egy briliáns zenész titokzatos hangokat csal elő a jiddis és nem csak jiddis dalokból. Jávori Ferenc (Fegya) az est egyik fénypontján beszámol arról, hogy ő maga is rácsodálkozott anno, hogy klezmerzenét lehet játszani harsonán. És lám, lehet, tessenek csak meghallgatni Barbinek Gábor pompás harsonaszólóit vagy fülelni az összhangzatra, ahogy beleadja a magáét. De ugyanilyen lelkesülten játssza Nagy Anna a maga tangóharmonika-szólamait és Végh Balázs, aki a doboknál s az ütőhangszereknél zsonglőrködik, s előrejön, ha már muszáj előrejönni és együtt énekelni a zenésztársakkal, vagy Máthé László, aki a nagybőgőnél működik, nem kevesebb hatékonysággal.
És akkor még nem beszéltünk a sztárvendégről, azaz Jávoriék kedves tradíciójáról: évről évre egy kiváló énekest hívnak meg a zenekar fellépésére, aki jelenlétével még színesebbé, gazdagabbá, unikálisabbá teszi a koncertet. Az idei sztárvendég, Szinetár Dóra úgy muzsikál együtt a Budapest Klezmer Banddel, mintha hosszú évek óta együtt játszanának. Bravúros összhangban zenélnek, örülnek egymásnak. Mi meg nekik. Dévaj, érett, dús, gyönyörűséges hangok szólnak, mikor Szinetár énekel. Forró a levegő, és nem azért, mert a koncert idejére újra kánikulai lett a hőség.
Örömzene. Felsőfok.
Kohán és Gazda és Jávori beszélgetnek, játszadoznak egymással a hangszereikkel. És beszélgetnek Szinetár Dórával, az énekessel, aki, többek között, elénekli a Jávori Ferenc által komponált és hangszerelt gyönyörű dalt, a Soha többé Soá! címűt, az egyik legkülönlegesebb, legfájdalmasabb dallamot, ami az utóbbi években született. Szinetár ajkán erővel szól; érzékenyen, drámaian.
Katartikus az egész cucc.
És katartikus az este is, a zseniális koncert.