Az Americana különszáma
A jazz jelenségeit nem lehet a klasszikus zene fogalomkészletével leírni.
A Szegedi Tudományegyetem Americana E-Journal of American Studies in Hungary című folyóirata különszámot szentelt az amerikanisztika dinamikusan fejlődő új ágának, az Új jazz-tanulmányoknak (New Jazz Studies).
De mitől lennének újak a jazztanulmányok, amikor a híres svájci karmester, Ernest Ansermet már 1919-ben hosszú, méltató zenekritikát írt arról a „néger” jazz bandről, amelyet Londonban hallott? Éppen azért, mert azóta fokozatosan kiderült, hogy a jazz jelenségeit nem lehet a klasszikus zene fogalomkészletével leírni. Sőt, a kilencvenes évek óta az amerikanisztika úgy közelít a jazz által felvetett kérdésekhez, hogy a poszt-strukturalizmus, a gender-tanulmányok, a pszichoanalízis, a kultúratudomány, a posztkoloniális elméletek és a faji kérdések kritikai vizsgálata adja interdiszciplináris eszköztárát.
A szerkesztők, Federmayer Éva docens (ELTE) és Zipernovszky Kornél doktorandusz (ELTE) különösen büszkék lehetnek arra, hogy az első ilyen témájú magyarországi tanulmánygyűjtemény első esszéjét Krin Gabbard adta az online folyóirat számára, aki a New Jazz Studies elméletét alapvető tanulmánykötetek szerkesztőjeként fektette le. Gabbard idén megjelenő monográfiájában a zseniális nagybőgős, zeneszerző és zenekarvezető, Charles Mingus és fehér harsonása, Jim Knepper ellentmondásos viszonyát taglalja. A német, de Ausztráliában dolgozó Manuel Zabel a jazz-színtér faji átszíneződését kíséri figyelemmel a kérdést döntő jelentőségűvé emelő hatvanas évekre fókuszálva, kitérve arra, hogy emiatt a fehérek is kiszorítva érezhették magukat egyes szituációkban. A jazz egyik legnépszerűbb alakja a mindig mosolygó Dizzy Gillespie volt, akinek szerepét a hidegháború idején a Jazz Nagykövetei nevű amerikai külpolitikai programban vizsgálja az olasz professzor, Pierangelo Castagneto.
Amikor először érkeztek jazz-együttesek a Trianon utáni Magyarországra, kiszorították a cigányzenekarokat bevett helyeikről. A rivalizálás kulturális, ideológiai és egyéb vonatkozásait vizsgálja Zipernovszky Kornél, kitérve a populáris zene e két irányának identitásképző erejére is. A záró esszét Pallai Péter, a jazz mellett elkötelezett koncertszervező, a BBC volt tudósítója írta, aki azt a hallatlanul izgalmas kérdést feszegeti, hogy miért kevésbé tiszteletreméltó a jazz például a klasszikus zenéhez képest?
Az Americana angol nyelvű jazz-különszáma ingyenesen letölthetői:
http://americanaejournal.hu/news/jazz-special-issue-out-now
