BTF +
Nagy az élmények erőtere – a felvételekről ismert művészeket szívesen hallgatjuk „élőben”, a remek koncert pedig felvételek vásárlására inspirál.
Fotó: Felvégi Andrea, BTF
Borítékolni lehetett: az idei Budapesti Tavaszi Fesztivál egyik legmaradandóbb élményét Natalie Dessay és Philippe Cassard estje jelenti, s várakozásunkban nem is csalódtunk. „Kézzelfogható” bizonyítéka ennek, hogy április 19-én a koncert szünetében és az előadás után számos CD és DVD-felvétel talált gazdára a Zeneakadémián (és nem csak azok vásároltak, akik dedikáltatni akartak). A program után korra és nemre való tekintet nélkül, rendkívül fegyelmezetten várakoztak nagy tömegben a rendszeres vagy alkalmi autogramgyűjtők, s köztük bizonyára többen voltak, akik szinte csak ürügynek tekintették az autogramkérést, a lényeg az volt, hogy közelről találkozhassanak azzal a jelenséggel, aki maradéktalanul elbűvölte közönségét.
Művészek életrajzát olvasva, az ember néha úgy érzi, „ország-város” játék mintájára ki kellene húzni bizonyos adatokat, olyanokat, amelyek megannyi más művésznél is szerepelnek. Mert hiába alapul valós tényen, egy idő után már kevés az információértéke annak, hogy mely szólista mely zenekarokkal és karmesterekkel lépett fel. A lényegről ugyanis nem tájékoztatnak az adatok; arról, hogy mennyire eredményes volt az együttműködés, milyen művészi teljesítményt eredményezett. (Az adatok elértéktelenedése annak függvényében nő, ahogyan mind általánosabbá vált a vendégművészi fellépések gyakorlata, nemcsak szólisták, hanem karmesterek tekintetében is.)
Natalie Dessay életrajzában leginkább az a figyelemreméltó, ahogyan az érdeklődési területeit meghódítja művészetével. Táncosnő akart lenni, a konzervatóriumban párhuzamosan folytatott színművészi és énekes tanulmányokat. Pályáján a későbbiek során sem került válaszút elé, hanem a lehetőségek hol egyik, hol másik irányban tettek lehetővé számára érvényesülést. Pontosabban, feltűnő alakításokat.
Az életrajzban csupán egy adat, hogy 2007-ben Laurence Olivier-díjat kapott, Az ezred lánya címszerepének alakításáért. Fellépett Marie-ként a Wiener Staatsoperben, Londonban és a Met-ben – és szerencsénkre DVD-felvételen megörökítették kivételes alakítását. Rendkívül tanulságos a felvétel, kiváltképp a színpadtól 2013-ban visszavonult, azóta hangversenytermekben (ária- és dalesteken) fellépő művész „titkának” a megfejtéséhez.
Vannak művészek, akik a műfajváltással (szélsőséges esetben: hangszeres előadói praxist karmesteri pálcára cserélve fel) beszűkítik repertoárjukat, művészi mozgásterüket.
Dessay esetében viszont az történt – ennek tanúja lehetett a BTF keretében tartott hangversenyének valamennyi hallgatója –, hogy mindazt a tudást, amit korábban más műfaj(ok)ban szerzett, képes integrálni a pódiuméneklés gyakorlatában. Ő nem elénekel egy dalt, hanem ténylegesen megvalósítja azt, amiről oly szépen írnak zenetörténészek, hogy egy-egy dal: sűrítmény, amelyben egy (vagy több) érzés, indulat, életélmény és szituáció rövid idő alatt kerül bemutatásra. Jelenetek a dalok az ő előadásában, a szó nemes értelmében – amikor mozdulatlansága és mozdulatai, mimikája egyaránt a kifejezés szolgálatában áll. Vele történik, amiről a dal szól – mert ilyenkor nem „szól”, hanem érzésvilágokba enged betekintést. Személyes az előadása, ugyanakkor sohasem valamiféle sztárallűrök értelmében, hanem oly módon, hogy részesíti közönségét mindabból a mélységes tudásanyagból, amelynek ő a birtokában van. Zeneértésből.
Dessay minden gesztusa tudatos, a kifejezés szolgálatában áll. A hangverseny-látogató utóbb megérti, hogy igazat szólt zongorakísérője (akit az esten Debussy-prelűdök interpretátoraként szólistaként is hallhattunk) a BTF műsorfüzetében tőle idézett szép szavakkal: „A zene és a szöveg legapróbb részleteit teljes odaadással közvetítő előadó, minden porcikáját a dalok szolgálatába állítja. Egyszerűen zseniális”.
Ennek a zsenialitásnak a „körbejárására” adnak lehetőséget utóbb a felvételek – utóbb, mert a hangversenyélménynek köszönhető, hogy a hallgatnivalók végtelen sokaságából minőségorientáltan tudunk válogatni.
