Mozartwoche, Salzburg
Mozartwoche – a salzburgi rendezvénysorozat címe boldogságos pontatlanságokat tartalmaz: nem egy hétig tart, hanem 11 napig, s korántsem csupán a Mozart-rajongóknak kínál hallgatnivalót. Viszont mindig Mozart születésnapjának előestéjén kezdődik.
Mozartwoche/Bartabas/Requiem 2016 Fotók: Matthias Baus
Requiem – másképp! „Highlight”-ként hirdették, pontosabban, nem kellett hirdetni, csupán tényszerűen beharangozni, mert máris nemcsak hogy minden jegy elkelt, hanem további, negyedik előadást is bele kellett illeszteni a Mozartwoche amúgy is zsúfolt programjába.
Közvetlen előzménye 2015-ben volt, amikor is Mozart kevéssé ismert kantátáját, a Davide penitentét koreografáltan adták elő a Felsenreitschuléban, a Bartabas nevével jelzett versailles-i Académie Équestre lovainak és lovasainak színpadi látványával. Az értékorientált, hagyománytisztelő közönség nagy ovációval fogadta ezt az újítást, és az óriási sikernek köszönhetően tovább merészkedett az innovatív szellemű programtervezés: idén Mozart Requiemjének előadásában is közreműködött az immár ismerősként üdvözölt műlovar-társulat. Kihívás ez, bátorságot igényel, de az eredmény igazolta Bartabast és együttesét, valamint Marc Minkowskit, aki immár öt éve a Mozartwoche művészeti igazgatója, és a Les Musiciens du Louvre dirigenseként aktív résztvevője ennek az összművészeti programnak. (És tegyük hozzá: rajongója a lovaknak, szenvedélyes lovas.)
Mozartwoche/Bartabas/Requiem 2016
A sok aktuális kínálat, kulturális program közben szinte a feledésbe merült egy kerek számú évforduló: január 16-án volt 400 éve, hogy elhunyt (tegyük hozzá: méltatlan körülmények között) Wolf Dietrich von Raitenau, a hercegérsek, akinek jelentős része volt abban, hogy a barokk korban Salzburgot a német Rómaként tartották számon. Utódai folytatták várostervező munkáját, s 1693-ban elkészült a híres-nevezetes Felsenreitschule, a sziklafalban három sorban kiépített árkádok 96 nézőnek adtak helyet.
A történelem viharait követően 1926-tól a Salzburgi Ünnepi Játékok színhelyeinek egyike lett (először Max Reinhardt rendezésében Goldonitól a Két úr szolgája került itt színre, az első operaelőadásra először 1948-ban került itt sor, Herbert von Karajan vezényletével Glucktól az Orfeo ed Euridice). Kisajátították tehát ezt a játszóhelyet a művészetek, ez megannyi változást eredményezett. Az árkádok nézőtérből hangulatos háttérré, esetenként hatásos színpadi elemmé lényegült át, a szabadtéri nézőtér pedig a legutóbbi felújítás során fedett teremmé lényegült át.
Mozartwoche/Bartabas/Requiem 2016
És most, pontosabban: 2015-ben, ismét birtokukba vehették lovak, igaz, művészi produkciók részeseként az eredetileg „nekik szánt” teret. Eddigi munkássága ismeretében Bartabas valóban méltó közreműködője az összművészeti produkciónak, s a lovasok világában költőnek és filozófusnak titulált Bartabas hatásos látványprodukcióval mélyítette el az ismert kompozíció élményét.
A program nyitószámaként, afféle „invokációként” Mozart korai Misereréje szerepelt, ennek látványvilágáról maga Bartabas gondoskodott lovával, Le Caravage-zsal. Közjátékként hallhattuk Händel egy gyászódájának lassú bevezető tételét, majd következett a megunhatatlan remekmű. A nyolc tételnek, s a tételeken belül az egyes szakaszoknak külön látványvilága volt. A lovak, akik elkísérik a lelkeket, s a lovasok, akik halálangyalok, amazonok, vagy épp áldozatok. S nagyban hozzájárult a látványélményhez a nyolc kék szemű luzitán ló.
Mozartwoche/Bartabas/Requiem 2016
Történt mindez a Felsenreitschule egyedi környezetében, ahol a három emeletes árkádokban foglalt helyet a zenekar (Les Musiciens du Louvre), a Salzburgi Bach-kórus, és a négy szólista (Genia Kühmeier, Elisabeth Kulman, Peter Sonn és Charles Dekeyser). Nem elhanyagolható a művészi megvilágítást dramaturgiai elemmé lényegítő Bertrand Couderc teljesítménye sem.
Valóban összművészeti élmény lett, melyhez a lecsengést a megrendítően szép Ave verum adta. S ekkor kiderült: a lovas amazonok énekelni is tudnak. (Még egy adalék az összművészeti jelleghez.)
Mozartwoche/Bartabas/Requiem 2016
Ismét kiderült: az élményre bármilyen prekoncepcióval érkező hallgató fogékony. Az pedig a különleges program többletértéke, hogy a látvánnyal további közönségréteget vonz a többféle értelmezés szerint is klasszikus zene rajongóinak táborába.
