Meglepetések tárháza

|

Farkas Ferenc zenekari művei – 4. album

Farkas Ferenc (1905-2000) életműve: feltérképezett dzsungel. A szerző számára a komponálás korántsem „életmű” építését jelentette; a zeneszerzés több vonatkozásban is szerves részét képezte életének…

Ferenc_Farkas,1971

Farkas Ferenc

Az első meglepetést az okozta, hogy a klaviatúra-részlet emblémával jelentkező „TOCCATA CLASSICS” cég korántsem billentyűs muzsikára specializálódott. Kortárs művek kiadója, ritkaságok kedvelője – tiszteletreméltó vállalkozó kedvvel. Miközben (több) évtizedes az általános aggodalom a hangfelvételek kereslete iránt, dicséretes szorgalommal dolgozik, aminek ékes bizonysága Farkas Ferenc műveinek rendszeres-gyakori megjelentetése. Évente, néha évente két korong is megjelenik, ami azzal a „haszonnal” jár, hogy folyamatosan ébren tartja a (potenciális) vásárlói figyelmet.

Farkas Ferenc (1905-2000) életműve: feltérképezett dzsungel. A szerző számára a komponálás korántsem „életmű” építését jelentette; a zeneszerzés több vonatkozásban is szerves részét képezte életének, ily módon nem készített művei számára képzeletbeli skatulyákat, sőt, kéziratait és a nyomtatványokat sem rendszerezte. Az őstenyészet burjánzott, komponált felkérésre és belső indíttatásból (örömét és bánatát fogalmazva hangokká), s nem utolsó sorban megihletve a világirodalom remekeitől. Elképzelni is furcsa: milyen oeuvre-t hagyott volna hátra, ha idejének-energiájának egy részét nem köti le a zeneszerző-generációkat nevelő pedagógiai munka.

Az életmű gondozásában oroszlánrésze van karmester fiának, a Svájcban élő Farkas Andrásnak, aki műjegyzék összeállítására is vállalkozott. A muzikológia részéről Gombos Lászlóé az érdem, hogy a „Vallomások a zenéről” címmel (Püski, 2004) válogatást adott közre Farkas Ferenc szóbeli-írásbeli megnyilatkozásaiból, a kötet mintegy egyharmadát kitevő függelékbe csoportosítva a komponista visszaemlékezéseit. Az ily módon megszerzett monografikus tudást kamatoztatja a készülő lemez-összkiadás kísérőszövegeiben (amelyek ebből következően megbízható és lényegi információkat tartalmaznak).

A korábbi korongokhoz hasonlóan, ezúttal is csupán megközelítően pontos a műsor-meghatározás, hiszen az alcím fuvolára és vonósokra komponált műveket ígér, azonban többet és kevesebbet is kapunk: a Musica Giocosa kizárólag vonószenekarra készült, s a Cantiones Optimae-ben kizárólag énekhang társul hozzá (e két műnek, továbbá a fuvolára és vonósokra szánt Román népi táncok Bihar megyéből, valamint a Serenata Concertante című darabnak ez az első hangfelvétele). A csembalóra és vonószenekarra komponált Concertinóban sem szerepel fuvola, halljuk viszont hangját a Régi magyar táncok a XVII. századból című nyolctételes szvitben. Tehát, számszerűen pontosan a műsorszámok fele tesz eleget az apparátust illetően az ígéretnek, s terjedelem szempontjából is megközelítően a műsoridő felét tölti ki a fuvola+vonósegyüttes apparátus. Ami a megkomponált program hallgathatóságát illeti, talán javára is válik ez, mert így változatosabb hangszín-világok sorjáznak (felvételtechnikai apróság: néha bántóan éles a fuvolahang).

A Bartók bihari gyűjtéséből merítő nyitószámban Herencsár Viktória előadásában a cimbalom változatos funkciókat tölt be; néha szólót játszik, máskor a harmóniai kíséretbe ágyazódik, mindenkor sajátos színnel gazdagítva a hangzást. Régi magyar egyházi dallamok sorjáznak a kőröshegyi katolikus templom által inspirált, a templomi előadást megkönnyítendő, orgonakísérettel is megkomponált Cantiones Optimae-ben. Az 1969-ben készült feldolgozás szólistája, Kertesi Ingrid 2015 januárjában már-már archaizáló stílusban szólaltatta meg az énekeket. (A CD kísérőfüzete, nemzetközi érdeklődésre tartva számot, angol fordításban is tartalmazza a magyar szövegeket.) A „Régi magyar táncok” Farkas kétségkívül legpopulárisabb munkája – a legkülönfélébb apparátusokra hangszerelve, számos kamaraegyüttes tűzte műsorára őket, a belőlük összeállított, rövidebb-hosszabb ciklusokat. Adorján András a pódium, a műzene felől közelített hozzájuk; a régizenei és népi hangszeres előadások ismeretében sajátosnak tűnik a gyönyörködtető cantilena csakúgy, mint a konkrétan megtervezett, aprólékosan kidolgozott artikuláció.

Aki eddig kedvtelve, különösebb odafigyelés nélkül (mondhatni, háttérzeneként) hallgatta a korongot, most felkapja a fejét: valami egészen más következik. Meglepetés a Concertino komponálásának időpontja: 1949 – s további meglepetésként a kísérőszövegből kiderül: 1947-ben készült zongora-concertinóból készült az átirat (Fricsay Ferenc felkérése, szólistaként a berlini Silvia Kindnek). A 42/44 éves zeneszerző ezúttal saját hangján szól, a maga által választott szókinccsel. Magyar hang, neoklasszicista vonások – és „vérré vált” zeneirodalom-ismeret. A mai hallgató állandóan kapkodhatja a fejét, honnan ismerős valamely fordulat. Pedig vélhetően nincs többről szó, mint az akkor általános érvényű szókincsből való frappáns merítésről – egy-egy markáns ritmus-sor népdalt vagy épp Bartók-kórust idéz, netán csupán mondókára vagy kiszámolóra emlékeztet. Talán csak a középső tétel Kodály-emlékének lehet „tudatos” üzenete: a Háryból közismert nagyabonyi tornyok időt állóan a hazaszeretet szimbólumaivá váltak. (Odaát most biztosan cinkosan hunyorít egyet a Szerző – vagy nyugtázva, hogy rátaláltam, vagy kajánkodva, amiért sikerült „átverne”, de mindenképp elégedetten, ami elsősorban a szólistát illeti: Spányi Miklós értő kottaolvasata alapfeltétel ahhoz, hogy a hallgató továbbgondolhassa a hallottakat.) Örömmel fedeztem fel a felvétel kottaanyagának feltüntetésében, hogy e Concertino kottája is megjelent nyomtatásban – a hangfelvétel remélhetőleg arra inspirálja a csembalójátékosokat, hogy megtanulják, s zenekari szereplés alkalmával elő is adják ezt az üdeségét mindmáig megőrző kompozíciót. Az 1982-ben a Győri Filharmonikus Zenekar felkérésére írott Musica Giocosa is újrafelfedezésre méltó – Farkas zenéje szellemes, s aki értőn olvassa a kottát, örömét leli mindenkori megszólaltatásában, miként kedvenc a vicceket is megunhatatlanul adjuk tovább. A magyar fuvolások vállalkozó kedve, mindenfajta újdonság iránti érdeklődése közismert: remélhetőleg találnak maguknak felfedeznivalót a Serenata Concertante előadásában (netán tanításában) is.

A Rolla János vezette Liszt Ferenc Kamarazenekarnak e felvétel-sorozat jóvoltából „házi zeneszerzője” lett Farkas Ferenc; az ő élménytadó játékuk egyik biztosítéka annak, hogy szakmai és laikus közönség egyaránt várja a zenekari Farkas-kiadványok további korongjait.

(TOCCATA CLASSICS – TOCC 0230)

CÍMKÉK: