Matiné a Marczibányi Téri Művelődési Központban
Régi vélekedés, hogy Mozart zenéje a gyerekeknek könnyű, a felnőtteknek nehéz. Az előadópáros teljesítményéről könnyű képet alkotni, ha azt állítjuk: a hangverseny legemlékezetesebb élményét Mozart lassú tételének megrendítően szép interpretációjával adták.
Áchim Kovács Anikó
A járványveszély miatti több hónapos korlátozás alapvető változásokat eredményezett a köz- és magánélet valamennyi területén. Kényszerű lemondásokkal járt kulturális programokról, ugyanakkor másfajta programok sokaságát kínálta. Ki-ki személyes lehetőségeitől függően élhetett a kétségkívül gazdag online-élményekkel, a korábbi közösségi programok helyett otthoni feltöltődést választva.
Korábban is egyértelmű volt: a felvételek jelentősége és haszna – a tér- és időhatárok megszüntetésével – a néző- és hallgatótábor végtelenítésében rejlik. Most azonban hirtelen olyan szituáció alakult ki, hogy kizárólagossá vált ez a forrás. Sajátos színt az vitt a kínálatba, hogy a felvételekhez online live-koncertek társultak, amelyek azt az illúziót kelthették, hogy virtuálisan is fenntartható a kapcsolat az előadók és a hallgatók között.
A kulturális igényeket illetően, általánosságban elmondható, hogy a zenekedvelők nagy többsége a „vegyes táplálkozást” kedveli, tehát érdeklődését élő programokkal és felvételekkel elégíti ki. A kényszerű konzervkorszak hatására újraértékelődhetett, tudatosodhatott eme változatosság jelentősége. Mert egyrészt csodálatos, hogy mind kevésbé kell alkalmazkodni időpontokhoz, nemcsak a kép- és hangfelvételek ismételhetők meg tetszés szerinti alkalommal, tetszőleges időpontban, hanem a televízió- és rádióadások sincsenek időhöz kötve. Másrészt viszont elvész a várakozás, a rákészülés érdeklődő izgalma, az egyszeri-megismételhetetlen (az „itt-és-most”) élménye.
Megtapasztalhattuk, milyen az élet „helyszíni” koncert- és színházi élmények nélkül – és a korlátozások csökkenésekor, az első „live” kínálatok alkalmával lehetőség nyílt a korábban természetesként elfogadott lehetőségek értékének tudatosítására.
A MÁV Szimfonikus Zenekar karantén-piknikje a Millenárison számottevő érdeklődőt vonzott – azt a meggyőződést erősítve, hogy a művészi élmények szerves részei a mindennapi életnek, a nélkülözés idejét követően piros betűssé átírva a hétköznapot. És jóleső elégedettséggel tért vissza a közönség-magatartáshoz a Concerto Budapest Beethoven-hangversenyének hallgatósága is – mintha csupán a nyári uborkaszezon ideje került volna korábbra, megrövidítve az előző évadot, s felcsillantva a reményt: a zenekari est egyszersmind a következő évad beharangozója.
Augusztus 9-én a Klebelsberg Kuno Emléktársaság programjaként matinénak adott helyszínt a Marczibányi Téri Művelődési Központ: Áchim Kovács Anikó (hegedű) és Szenthelyi Judit (zongora) koncertjének. A közelmúltra (s arra, hogy nem múlt még el a veszély) utalt a távolságtartás óvintézkedése: csak minden második sorba lehetett ülni. A tikkasztó hőség sem tudta elrettenteni a kamaramuzsikára kiéhezetteket: a díjtalan rendezvény iránt sokan érdeklődtek, és szép számmal kelt el az előcsarnokban megvásárolható CD-felvétel is.
Áchim Kovács Anikóról jó szívvel elmondható, hogy hivatása: hegedűművész. Amióta a Zeneakadémia előkészítő tagozatára felvették, tehetségéhez lankadatlan szorgalom társul. Jóllehet, több mint egy évtizede a Katar Filharmonikus Zenekar tagja (egyszersmind a Katar Zeneakadémia alapító tanárainak egyike), rendszeresen keres és talál alkalmat arra, hogy szólistaként is fellépjen, versenyművek szólistájaként zenekari hangversenyeken, valamint zongorakíséretes ill. kamarakoncerteken. Szakmai életének sajátossága, hogy évenkénti gyakorisággal (néha évenként többször is) fellép hazai helyszíneken is, nem kis szervezőmunkát vállalva az ügy érdekében. Zeneakadémista kora óta rendszeresen játszik Szenthelyi Judittal, aki kamarapartnerként és zongorakísérőként egyaránt kitűnő. A több évtizedes gyakorlat során megszerzett gazdag repertoár szinte a vérévé vált, oly módon sajátjává, hogy a rutinnak, mint felületesség-forrásnak a gondolata sem kísérti. A zenélési alkalom érezhetően örömforrás a számára, ily módon ideális környezetet biztosít partnere számára. Ilyesfajta intenzív jelenléttől áthatott zenélést ritkán hallani! Lelkesítő – egyszersmind biztonságot adó – lehetett ez partnere számára is, akinek mindenképp emlékezetes marad ez a fellépés: közelmúltban vásárolt új hangszerével ekkor debütált pódiumon. A magyar készítő mesterségbeli tudását dicsérő instrumentum hangja főként a szélső regiszterekben megnyerő. Az éteri magasságok érvényesítéséhez a játékos felkészültsége is alapvetően szükséges – mély regiszterének zengő tónusa viszont szinte „önmagától szól”. Önkéntelenül is eszembe jutott egy kiváló brácsaművész szellemes megjegyzése, miszerint azért váltott hegedűről brácsára, mert az „nagyobbat szól”. Nos, Áchim Kovács Anikó új hangszerének mély regisztere brácsákkal vetekszik!
Világsikerekben gazdag hegedűművész hívta fel a figyelmet egy interjúban arra, hogy túl a hangszer minőségén és a hangszeres felkészültségén, elengedhetetlenül fontos, hogy összeilljenek; úgy tűnik, ez a kritérium maximálisan teljesül Áchim Kovács Anikó és hangszere kapcsolatában. A műsor első részében egy-egy Mozart- és Beethoven-szonátát hallhattunk, szünet után két darabot Paganinitől (egyik a Mózes-fantázia, amely ideális volt a hangszer bemutatására), és három tételt Csajkovszkijtól.
Régi vélekedés, hogy Mozart zenéje a gyerekeknek könnyű, a felnőtteknek nehéz. Az előadó páros teljesítményéről könnyű képet alkotni, ha azt állítjuk: a hangverseny legemlékezetesebb élményét Mozart lassú tételének megrendítően szép interpretációjával adták.
