Martin György – Erdőfű
Három betűnagysággal hívja fel a potenciális érdeklődők figyelmét a CD-borító. MARTIN GYÖRGY – kétségkívül széles a hatósugara. A másfajta betűtípus, a kereten kívül, zártabb közösséget vonz: Erdőfű.
Éppen ezért, érdemes ez utóbbival kezdeni. Az együttes a juhait elvesztő, és azokat „erdőfűben” kereső pásztor (zenés-táncos-elbeszélő) történetéből kölcsönözte. Olyan népzenei (világzenét is játszó) együttesről van szó, amelyet elsősorban élőzenei alkalmakról (többek között táncházakból) ismer a közönsége. S aki már hallotta a kisebb-nagyobb létszámban fellépő muzsikus-társaságot, megkedveli előadásmódjukat, és könnyen rájuk ismer a jellegzetes hangzás alapján.
A CD-borító hátoldala egyértelműsíti a műsort: három archív felvétel társaságában 14 számot játszik – meghívott közreműködőkkel – az Erdőfű, pontosabban annak négy oszlopos tagja: Maruzsenszki Andor (hegedű). Kiss-Balbinat Ádám (ének, csujogatás, hegedű), Éri Márton (brácsa) és Éri Katalin (cselló, nagybőgő). A közreműködőkként feltüntetett muzsikustársak: Éri Péter (brácsa, nagybőgő), Salamon Soma (harmonika, furulya) és Porteleki Áron (dob).
A műsor keretéül füttyszó szolgál. Mátyás István „Mundruc”-ot halljuk archív felvételről. 1956-ban rögzítette Martin György Magyarvistán, s onnan származik az összeállítás 10. száma is, 1970-es gyűjtésből. Mundruc egyébként kitüntetett szerepet kapott Martin gyűjtői munkásságában: életműve legjelentősebb produktumának tekinthető a 2004-ben (posztumusz) megjelent könyv: Mátyás István „Mundruc”. Egy kalotaszegi táncos egyéniségvizsgálata. A műsor javarésze, 14 szám pedig 2021 márciusában és áprilisában készült stúdiófelvétel.
Az Erdőfű produkciója a szép példája a hagyományőrzés aktív módjának: amikor is életben tartják azt az értékes zenei anyagot, amely egykor közkincs volt, kisebb-nagyobb területen közismertségnek is örvendhetett. A válogatás arról (is) tanúskodik, hogy az együttes alapos ismerője Martin György gyűjtői életművének, hiszen az összeállításban változatos „forrásokból” merítettek. Magyarvista, Bogártelke, Méra, Magyarnádas, Andrásháza/Rādaia, Kispetri szolgált színtérül annakidején, közülük több helyre vissza-visszatért a gyűjtő. A végighallgatásra tervezett, „komplett” műsorban az archív felvételek között a gyűjtés időrendjében szerepelnek a darabok. Érdekességként megemlíthető, hogy a Bogártelki hajnali és legényes gyűjtésének forrása Budapest, az MTA Zenetudományi Intézete. Itt került megörökítésre Boros Samu (hegedű) és Czilika János (hegedű, hegedűkontra) játéka.
A hallgató számára talán elhanyagolhatónak tűnnek a tudományos pontossággal rögzített tájékoztató adatok – ám meglétük annak bizonysága, hogy felelősségteljesen nyúltak a gazdag anyaghoz az előadók, amelyből ízléssel válogattak. Ezzel egyszersmind követendő példát mutatnak más népzenei együtteseknek/formációknak, hogy ne távolságtartó tisztelettel kezeljék a tudományos értékű gyűjteményeket. A hangzó életre-keltés a legtöbb, amit előadó tehet – s jó, ha ezt minél szélesebb anyagismeret birtokában teszi.
A Fonó kiadványa minden esztétikai igénynek eleget tesz; a fekete-arany tónus egyszersmind az hommage-jellegre is utal: 90 éve született Martin György, akit méltán tartunk számon a 20. századi folklór-kutatás kiválóságai között. Öröm újraolvasni Vargyas Lajos értékelő elemzését egy korábbi tanulmányból, és információkban gazdag Maruzsenszki Andor ismertetője is. Csak remélni lehet: az Erdőfű nem feledkezik meg Martin György halálának 40. évfordulójáról sem (2023).
