Marianne Crebassa felvétele
Seguedilles: ötnegyed óra – reális időérzékelés nélkül
A „rutinos” CD-hallgató sok tapasztalatot szerez, mindegyre megtapasztalva, hogy az interpretáció milyen nagymértékben képes befolyásolni a kompozíciónak a hallgatóra gyakorolt hatását. Revelációként éljük meg az ismert művet „új olvasatban”, vagy épp megkérdőjelezzük tartós népszerűségének létjogosultságát. A kiadók műsorpolitikájának és a jól megválasztott előadóknak köszönhetően viszont időről-időre felfedezőutakra invitálnak a felvételek, amelyek során az egyes kompozíciókon túlmutató – mondhatni, zenetörténeti – tanulságokkal is gazdagítanak.
Amikor Marianne Crebassa felvételét hallgatom, közeledik a francia mezzoszoprán 35. születésnapja. (Azon kevesek közé tartozik, akik nem titkolják életkorukat – nem kell hosszasan keresgélni az interneten, hogy ráleljünk születésnapjára!) Aki élőben hallotta, első alkalommal megtanulta a nevét – olyasfajta kisugárzása van, amely színpaddá változtatja a pódiumot is, a műsortól függően akár „a lélek színpadává”. És ez a varázs „átjön” a felvételen is. Ismét egy példa annak dokumentálására, hogy az életrajz (a szakmai életrajz is!) jelentős bizonytalansági tényezőt rejthet; a tények-adatok más síkon mozognak, mint a művészi teljesítmény! Crebassa – mint oly sokan mások is – énekelni és zongorázni tanult, zenetudományi képzésben is részesült (ez sem egyedi eset az énekesek világában), 21 évesen debütált, és további öt évre volt szükség, hogy nemzetközi színtéren is megmérettessen. Ünnepi játékaival Salzburgban kapott rendre lehetőséget, pódiumon és színpadon – és talán nem túlzás azt állítani, hogy honfitársa, Marc-André Dalbavie Charlotte Salomon című operája hozta meg számára az átütő sikert. A nemzetközi zenei élet elsősorban operaénekesként jegyzi, de felvételei arról tanúskodnak, hogy rendkívüli érzéke van a dal-műfaj iránt is (első CD-jén nadrágszerepeket énekel, a második műsorának java részét francia szerzők műveiből állította össze).
A változatos hallgatnivalót kínáló Seguedilles spanyol és francia szerzők zenéje. Miként a kísérőfüzetből megtudjuk, Marianne Crebassa nagyszülei spanyolok voltak, és gyermekkorában családi körben sok történetet hallott a személyesen nem ismert elődökről, köztük a szép tenorhanggal rendelkező nagyapáról. Az énekesnő tudatosan ápolja e kulturális „gyökereket” – a sok szállal egymáshoz kapcsolódó (egymást kölcsönösen megtermékenyítő) francia és spanyol kultúra a zene területén is gazdag repertoárt kínál. Nyolc szerző zenéjéből idéz a műsor. A fő pillért Bizet Carmenje jelenti (részletei keretezik a programot, és a Séguedille került a középpontba), de Falla, Massenet, Jesús Guridi, Saint-Saëns, Federico Mompou, Ravel és Offenbach muzsikája pedig káprázatos zenei forgatagba csábít. A részletek többsége zenekarkíséretes, köztük sajátos színfoltot jelentenek a zongorakíséretes dalok (Guridi, Ravel, de Falla) és az egyetlen ének-gitár átirat (Massenet). És természetesen atmoszférateremtőek azok a részletek, ahol énekes-partnerekkel varázsol zsáner-jelenetet az énekesnő.
A felvétel Toulouse-ban készült, helyi ének- és zenekar közreműködésével, Ben Glassberg vezényletével.
Vitalitás, életigenlő aktivitás – és időtlen álomvilág (Mompou rövid tételeiben teljesen megszűnik az időérzékelés!). Ez is, az is „spanyol”, születéséből adódóan, avagy az átörökített hatásnak köszönhetően. Crebassa pedig otthonosan mozog nemzeti zenék és zenei világok változatos térképén. Afféle mesebeli tündér-lény, aki mindenütt otthonos – és megszépíti, vonzóvá teszi mindenkori környezetét.
Felvillanyozó élmény.
ERATO 019029667689
