Farkas Ferenc művei
Nem szótévesztés (export helyett import), mert az élet néha produkál furcsa dolgokat. Például, hogy a londoni TOCCATA CLASSICS vevőnek bizonyult Farkas Ferenc műveire, olyannyira, hogy figyelemreméltó tempóban jelenteti meg egymás után a szerzői albumokat.
A kiadó egyébként ritkaságok és „first recording” publikálására specializálódott, s ezúttal gyakran mindkét kritériumnak eleget tesznek a művek.
Egyszerre vállalt könnyű és nehéz feladatot Farkas Ferenc életművével: a szinte minden műfajban, könnyű kézzel komponáló szerző korántsem a (közeli vagy távoli) jövőnek alkotott, s nem is nyersanyagot szándékozott produkálni muzikológusoknak, életműve feldolgozóinak. A hosszú, eseményekben gazdag életműben gyakran változtak a helyszínek, s egy-egy helyhez, időhöz a legkülönbözőbb feladatok (tágabb értelemben: lehetőségek) társultak, gyakran egyidejűleg több is. (Ez manapság is így van, kevés a szabadfoglalkozású alkotó; több helyen célszerű forgolódni, hogy a lehetőségek, felkérések formájában, megtalálják az alkotókat – ismerős a körforgás: az ismertség további népszerűsítő lehetőségeket vonz.) Farkas Ferenc életműve tehát részben a zenei szükségletek kielégítése révén gyarapodott, miközben természetesen születtek művek belső késztetésből is, akár egy-egy zenei-kompozitórius technika kipróbálásával, akár életszituációkból adódóan.
Könnyű a kiadó feladata, mert gazdag anyag áll rendelkezésére – s tovább könnyíti a válogatást, hogy a zeneszerző fia, Farkas András lelkes elkötelezettségének köszönhetően műjegyzék segíti a tájékozódást ebben az egyébként szinte áttekinthetetlen rengetegben. A nehézséget az jelenti, hogy az elképzeléseket a realitás talaján kell elhelyezni, egyszerre figyelembe vége az előadói kínálatot, lehetőséget, valamint – lévén hogy a kiadó a piacról él – a várható érdeklődést az adott programok iránt.
Nos, a Toccata körültekintő műgondjára aligha lehet panasz. Elsőként – összkiadás-igénnyel – a fúvóskvintetteket jelentette meg, majd zenekari művek következtek (1. album: Kamarazenekarra, 2. album: vonószenekarra, 3. album: oboára és vonószenekarra). A zenekari darabok megszólaltatóiként magyar együttesek kerültek a nemzetközi hanglemezpiacra.
A sorozat legújabb korongja a kórusművekből kínál válogatást. Méltányos ez, hiszen az emberi hang (kiváltképp kollektív formában) megkülönböztetett helyet foglal el a gazdag oeuvre-ben. Ennek illusztrálására az életmű alapos ismerőjének, Gombos Lászlónak Publikációiból könnyen konkrét számadatokhoz jutunk: Farkas Ferenc 180 író-költő munkáit zenésítette meg. A komponista, aki maga nyolc nyelven beszélt folyékonyan, elképesztő irodalomismerettel rendelkezett, mintegy két évezred időtartamot felölelve. Előszeretettel zenésített meg verseket eredeti nyelven, de – akár alkalmi igényeknek engedményt téve – műfordításokat és versátköltéseket is nagy számban zenésített meg. Vannak kompozíciói, amelyek több nyelven énekelhetőek. Természetesen ebben a gazdag vokális termésben helyet kapott a(z elsősorban magyar) népzene is, a népdalok vokális keretben, a táncok pedig különböző hangszeregyüttesekre, a szóló-zongorától a zenekarig.
A TOCCATA kórus-korongja ezúttal egy Londonban alapított új kamarakórusnak, az Ascoltának adott első lehetőséget a hangfelvétel-készítésre. A CD ismertetőjéből (és internetes rákeresésekből) durván fogalmazva az derül ki, hogy még nincs „szakmai életrajzuk”. Posztgraduális hallgatók és fiatal (képzett) énekesek csoportja (5 szoprán, 3 alt, 4-4 tenor és basszus), akik szívesen énekelnek ritkaságokat, s repertoárjukat késő 19. századi és 20. századi (komoly és könnyedebb hangvételű) darabokból építik. Felvételünkön a szólókat is kivétel nélkül a kórustagok éneklik. Hozzájuk az Ascolta Kamaraegyüttes társul, a brit területen élvonalbeliként elismert Peter Broadbent karnagy irányításával.
A korong műsora változatos hallgatnivalót kínál – olyan összeállítás, amely végighallgatható. Három nagylélegzetű művet tartalmaz, nyitószámként a szerző második miséjét (Missa Secunda in honorem Sanctae Margaritae), fináléként a Kőröshegyi Betlehemes játékot (angol szövegű verzióként: Christmas Cantata) csaknem egy időből, a ’60-as évek végéről valamint 1970-ből, a centrumba pedig az 1985-ben komponált, angol szövegű Emmaus-kantáta került. Köztük miniatűrök, zenei ínyencségek kapnak helyet, angol, francia és egy tétel Ének Szent Erzsébetről – esetében magyar nyelven. Ez utóbbit – csakúgy, mint a műsor egészét – érdemes szövegkönyvvel hallgatni; a kísérőfüzetben eredeti nyelven (amelyen a művek felcsendülnek) követhetjük az énekelt szöveget, valamint a szövegek angol fordítása is megtalálható. A magyar tétel esetében az olvasás magyar hallgatók számára jelentősen megkönnyíti a szövegértést…
De félre a tréfával, hiszen kétségkívül jelentős vállalkozás e műsor rögzítése, hiszen a Szent Margit mise és a – magyarul Dr. Vargha Károly szövegével ismert – It Came upon the Midnight Clear kezdetű carol kivételével valamennyi kórusmű először került rögzítésre. Az angol hallgató számára kedves hallgatnivalót jelenthet ez utóbbi, hiszen számára ez a feldolgozás az anyanyelvi zenekultúra importcikke, a feldolgozás által. A magyar hallgató számára sajátos pikantériája van az angol szövegű betlehemesnek, amelynek zenei anyagát két másik (korábbi) Farkas-műből is ismerheti, a Magyar Betlehemből és az Erdélyi betlehemes játékból.
Kórusvezetőknek, énekkari tagoknak kiváltképp hasznos információ, hogy a kísérőfüzet feltünteti az egyes művek kottájának a kiadóját – tehát, akár repertoár-bővítő ötletet is adhat a korong.
Első felvételt készíteni – művészetileg komoly vállalkozás. Egyben rendkívül hasznos is, hiszen ily módon visszahallgathatóvá válik a produkció (amelyet a felvételkészítők jóváhagytak), és minden kritikánál konkrétabban szembesíti az előadókat erényeikkel, s azokkal a tennivalókkal, amelyek a későbbi igényesebb felvételekhez elengedhetetlenek. A hallgató számára egyvalami tűnt időnként bántónak: amikor a képzett hangok szólisztikus igényre törekedve, nem illeszkednek plasztikusan az adott szólamba. A túlzott igyekezet és felelősség hangzó mellékterméke lehet a kívánatosnál több-nagyobb vibrato, amely (kiváltképp a kezdő műsorszámban) már-már templomi gyülekezetek énekének finom paródiája is lett – természetesen nem tudatos elhatározásból, hanem a konkrét zenei kivitelezésből adódóan.
Angol közvetítéssel hazatért tehát megannyi Farkas-kórusmű – megjelenése a műsorán szereplő karácsonyi tételeknek köszönhetően különösen aktuális így az év végéhez közeledve, a szerző születésének 110. évében.
