Ligeti György 100
Az 1956 óta külföldön élő Ligeti munkássága iránti érdeklődésből – különböző távolságból és perspektívákból – kivette részét a magyar zenei élet is, ezáltal tájékoztatva a kortárs művészetek iránt érdeklődőket.
Ligeti György 1923-2006
A magyar zenének (zeneszerzésnek) Bakfark Bálint óta három évszázadot kellett várnia, míg Liszt Ferenc személyében magyar művésznek nemzetközi méretekben jutott „nyilvántartás”. Aztán gyorsultak az események, a 20. század zenetörténetét rögvest két magyar világhíresség gazdagította (Bartók és Kodály), s úgy tűnik, a folyamat folytatódik. A század második felében Ligeti Györgynek jutott egyöntetű világ-vélemény szerint a „leghíresebb/legjelentősebb magyar zeneszerző” protokolláris titulusa, s részben barátságuk és kölcsönös elismerésük is hozzájárult ahhoz, hogy „társuljon” mellé Kurtág György (s harmadikként a generációs folytatás irányában Eötvös Péter).
Az 1956 óta külföldön élő Ligeti munkássága iránti érdeklődésből – különböző távolságból és perspektívákból – kivette részét a magyar zenei élet is, ezáltal tájékoztatva a kortárs művészetek iránt érdeklődőket. Az 1967-ben a politikai menekültek számára hirdetett amnesztiát követően előadásra kerültek művei a Varsói Szövetség több országában, s 1969-ben már személyesen köszönthettük Magyarországon. A körülmények érthető módon felfokozták a művei iránti érdeklődést. 1972. január 14-én újabb, immár egyértelműen művészi impulzust kapott a Ligeti-művek iránti érdeklődés, amikor bemutatásra került az Aventures zenéjére a Bábszínház emlékezetes (időben sokáig, de a népszerűséget tekintve nem elég ideig játszott) felnőttelőadása (librettó: Szilágyi Dezső, rendező: Szőnyi Kató, tervező: Koós Iván). Életrajzaiban nyomon követhetőek a hazai zenei élettel való kapcsolatának mozzanatai. Külön említést érdemel, hogy 1979-es szerzői estjére időzítették a vele készített interjúkötet megjelenését.
A későbbiekben mindinkább akadálymentesített lett az út alkotásainak megismeréséhez, főként a média és a kiadványok jóvoltából. A külföldet járóknak élőzene formájában, a szakmabelieknek pedig kottakiadványok tanulmányozásával. Az élményt azonban mindig, mindenki számára a minél közvetlenebb hozzáférés jelentette.
A nagyközönség számára ezt az élőzene jelenti, az előadóknak pedig a szerzővel (avagy a szerző életművében jártas muzsikuspartnerekkel) való együttműködés. E tekintetben Rácz Zoltán elévülhetetlen érdemét kell megemlíteni, akinek köszönhetően új fejezet kezdődött a hazai Ligeti-játszás történetében. 1997-ben egyike azoknak, akik életre hívták az UMZE Kamaraegyüttest, amely kezdeményezés mögé állt 2005-ben az UMZE Egyesület. Az együttműködés eredménye a Hommage à Ligeti című koncert, 2006 óta évente a szerző születésnapján (május 28). A folytatás: 2018-ban a Concerto Budapest égisze alatt született, és keretei között működő Ligeti Ensemble. Az élményforrások tehát folyamatosan biztosítottak…
Ligeti György születésének centenáriumi éve viszont szélesebb spektrumát aktivizálta a zenei életnek (a nemzetközi rendezvények sorához felzárkózó hazai vállalkozásokkal). A „LIGETI 100” egyszeri – ám időben jelentősen kiterjeszthető – lehetőség, amelynek első eseményei/produktumai igencsak magasra tették a mércét.
Inspiráló szándékkal, a későbbiek iránti érdeklődés növelésének szándékával következik az alábbi kísérlet az élmények (utólagos-passzív) megosztására:
Március 28-án a Budapesti Fesztiválzenekar jelentkezett Ligeti szerzői esttel a Zeneakadémián, Rácz Zoltán vezényletével. Nyitószámként a Síppal, dobbal, nádihegedűvel című dalciklus csendült fel, amely az Amadinda Ütőegyüttesnek és a most is fellépő Károlyi Katalinnak készült, s a 2000-ben tartott bemutatót követően többször hangzott el Budapest különböző koncerttermeiben. A „testre szabott” kortárs-kompozíciók egyik mintapéldája, könnyen befogadható, egyszersmind megunhatatlanul élménytadó ciklus. Aztán vissza az időben a ’60-as évekhez, a Csellóversenyhez, amelynek szólistája ezúttal Perényi Miklós volt. Élményt jelentett a figyelem csendjének intenzitását átélni a koncertteremben. A kellemetlenül elnyúló szünet azt eredményezte, hogy „hívás nélkül” szállingózott vissza a Nagyterembe a közönség – míg végre a süllyesztőből színpadra került a Poème symphonique-et megszólaltató 100 metronóm. A teremben vélhetőleg sokan voltak, akik ezúttal látták-hallották először ezt a – maga korában némiképp polgárpukkasztóként is értékelhető – művet, s néhány arc igyekezett elrejteni tanácstalanságát. Voltak, akik – ne találgassuk, vajon milyen meggondolásból – távoztak közben; mindenesetre, a taps nem maradt el… Visszatérve a zenekari apparátushoz (és hangzáshoz), a Concert românesc-kel folytatódott a műsor, melyet a San Francisco Polyphony csendített ki.
A Ligeti 100 természetesen helyet kapott a Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek kínálatában is. A Klangforum Wien vendégszereplése ezúttal sem okozott csalódást: emlékezetes estnek lehettünk részesei, amelyen a Kamarakoncertet követően három versenymű (és előadása) jelentett maradandó élményt, Kelemen Barnabás, Fenyő László és Fejérvári Zoltán szólójával. Az est dirigense Eötvös Péter volt. A kompozíciók komplexitásának intellektuális felfogásával kétségkívül sokan adósak maradhattak/maradhattunk – de az élmény közösen mindenkié lett. És ki-ki annyit „fejlődhetett”, amennyi erőfeszítést tett, hogy szavak aprópénzére váltva próbálja megragadni személyes elragadtatottságának „forrásait”. További feladatként pedig a zenészeknek (kottaolvasóknak) ott az örök-aktuális feladat: a hangzás kottából való követése, és/vagy egyes mozzanatok kielemzése…
Miként már-már hozzászokhattunk, a Müpa előterében (a hangverseny előtt, vagy akár azóta is) kiállítás kínál alapinformációkat az ünnepelt életéhez-munkásságához. És nem lehet eléggé dicsérni azt a gesztust, hogy itt is történik figyelemfelhívás egy másik rendezvényre, a Ligeti-labirintusra, amelynek a Zenetörténeti Múzeum ad otthont, Ligeti születésének 100. évfordulója tiszteletére.
Addig is érdemes figyelemmel követni a programajánlókat, hiszen az egymástól független rendezvények korántsem értek véget – remélhetőleg a születésnapot követően sem.
