Köszöntés és koncert a szeretet és megbecsülés jegyében
2025. február 19-én, napra pontosan a 99. születésnapon zenén-túli kulturális rendezvényre került sor a BMC hangversenytermében. Kerekszámú évfordulós események felemlítésével a BMC alapító igazgatója, Gőz László történeti keretbe ágyata a több szempontból is unikális eseményt: 70 éve jelent meg először nyomtatásban Kurtág György műve, 50 éve jelent meg a(z azóta is forgalmazott) Játékok sorozat „első fecskéje” – és éppen egy évtizede lakik a BMC-ben a szerző. Ilyen szempontból perspektivikussá tágított „házi koncertnek” is tekinthető az est. Ekkor került átadásra a közmédia „Az Év Embere” díja, amelyet először ítéltek oda kulturális életünk nemzetközi viszonylatban is korszakos jelentőségű alkotójának.
„Ezen a koncerten a jazz és a kortárs zene határmezsgyéjén alkotó hazai zenészek, illetve a klasszikus zongorajáték mesterei róják le tiszteletüket Kurtág György előtt 99. születésnapja alkalmából. A program vezérfonalát Kurtág születésnapi köszöntésként készült művei alkotják, ezek mellett megszólalnak azok az új kompozíciók, átdolgozások és hangszerelések, illetve improvizációk is, amelyeket az ő darabjai ihlettek.” – olvashattuk a BMC februári műsorfüzetében, s konkrétumokat a későbbiekben is kizárólag Gőz Lászlótól, az est – több értelemben vett – házigazdájától tudtunk meg. Nem műsorközlő, nem is műsorvezető volt: ceremóniamestere annak a szertartásnak, amelyet a közreműködők köszöntésképp szerveztek.
Ahová elzarándokoltak a zenei élet azon alakjai (alkotók és előadók), akik személyes kapcsolatban állhattak a szerzővel és/vagy a tanárral, akiket – elsősorban élő előadásban – megérintettek művei, az általuk képviselt szellemiség, és a fiatalabbak, akiknek már nem jutott osztályrészül, hogy intézményes formában tanulhassanak Kurtágtól. Szerencsére a közvetlen kapcsolat lehetősége mindmáig élő: például a Fesztiválakadémia keretében rendezett mesterkurzusa évről-évre tanulságok sokaságát, s nem utolsó sorban, katartikus élményt jelent a mindig teltházat vonzó érdeklődők számára. De jöttek a kultúra bármely területén működő társművészek, és mindazok, akik számára a művészet többet jelent, mint kikapcsolódás, szórakozás – egyszóval, akik érték-orientáltak. A közönségből ezáltal közösség lett, amely úgy érezhette: az előadók protagonisták, akik mindnyájunk nevében köszöntik a Mestert.
A három gondolati egység köré rendezett műsorban először a Fekete-Kovács Kornél által vezetett Modern Art Orchestra előadásában köszöntőket hallhattunk, a szerző életművében ritkaságszámba menő apparátusra készült feldolgozásban: a Gőz László, majd az ifj. Kurtág György 70. születésnapjára készült Kurtág-darabét, fináléként pedig a Kurtágnál már-már vezérmotívum-jelentőségű „Virág az ember” miniatűr adott mintegy fúgatémát az „Hommage à hommageur” feldolgozásnak.
A záró szakasz egy másik kurtági „vezérmotívum” köré épült. Zenei játékok sorjáztak, amelyeket Kurtág fia társaságában zenei gyermekei készítettek, a Játékok sorozat néhány zongoradarabjának parafrázisaként: a második gyermek tisztségét magának vindifikálta Gőz László, a további pozíciókat Fekete-Kovácsnak és a Kurtággal hosszú időn át közeli munka-kapcsolatot ápoló cimbalomművésznek, Lukács Miklósnak. Kiváltképp az eredeti zongoradarabok ismerőinek jelentett élményt a briliáns hangszínkavalkád.
A középrészben történt az, hogy a kertészt a kertjéből való virágok szép csokrával köszöntik. Két Schumann-darab négykezes-átirata keretezte Csalog Gábor és Kemenes András műsorát, amelyben köszöntők sorjáztak, és felcsendült a legutóbbi Kurtág-átirat is, amely a Zeneműkiadó (EMB) Kurtág-újdonsága, egy Haydn-vonósnégyes tétel zongora-letétben.
Minden együtt volt: a kevés hanggal (és értelmező szünetekkel) történő lényegretörő fogalmazás, a sokdimenziós hangszínpaletta a maga már-már taktilis érzetet keltő érzékenységével – és az a sok impulzus, amely azokra a hallgatókra is hat, akik még csak meg sem kísérlik, hogy tétova szavakra váltsák őket.
Túl a művészi élményen, az atmoszféra is emlékezetes marad valamennyi résztvevő számára. Mert részvétel volt a puszta zenehallgatás is, értelmi és érzelmi tevékenység az empátia. A szó legnemesebb értelmében: jelenlét.
Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszter az ünnepélyes díjátadón az elismerő értékelés szavainak súlyát személyes megjegyzéssel oldotta, utalva arra, hogy az idős kori aktivitás hasznos velejárója a kis mennyiségben fogyasztott jó minőségű pálinka. Erre rímelve említeném az őszinte jókívánság tréfás verzióját: „bis hundertzwanzig”.
