Klenyán Csaba és a Hungarian Quartet

|

Kamaravarázs a Zeneakadémia Nagytermében

Remekművek, remek muzsikusok tolmácsolásában.

Fotó: Zeneakadémia

A magyar kamaramuzsikusok közül nemzetközi méretekben elsősorban a vonósnégyes-formációkat jegyzi az előadóművészet-történet. Személyek (elsősorban primáriusok) és együttesek nevét örökíti tovább az oral history, és a mai zenekedvelő – lett légyen hangverseny-látogató vagy felvételek gyűjtője – időben kiterjedt listát tud felsorolni. S ahogy közeledünk napjainkhoz, annál több a hangképemlék, a „személyes” tapasztalat. Igaz, vannak köztük többé-kevésbé látszólagos ellentmondásokat tartalmazóak is (az alkalmi szereplőváltozásokról nem mindig tudni, mennyire fognak állandósulni, stb.). A tájékozódást nehezíti, hogy valamely együttes megalakulása (többé-kevésbé) megbízhatóan dokumentált, míg a megszűnését gyakran diszkrét homály fedi. Magyarázható ez azzal is, hogy olyankor talán még látszik remény arra, hogy ideiglenes szüneteltetéssel „átmentődjék” az együttes élete.

Miután a ’80-as évek második felében berobbant a hazai (és nemzetközi) zenei világba a Keller vonósnégyes, a munkásságát követő intenzív figyelemből jelentős mérték jutott neki (korábbi társai „rovására”). S mivel a mindenkori zenehallgatásra szánt idő és érdeklődés mennyisége véges, hasonló sors jutott neki a későbbi ígéretes kvartettek felbukkanásánál. Amikor pedig Keller András meghatározó szerepet vállalt karmesterként (majd a Concerto Budapest zeneigazgatójaként), szinte természetesnek vettük, hogy pályája aktuális szakaszában háttérbe szorul a kamarazene. Éppen ezért örömmel regisztráltuk, hogy némiképp módosult összetétellel ismét működik.

A kamaramuzsikus Keller életében kétségkívül új fejezetet jelent az az együttes, amellyel immár a névválasztással is tudatosan kíván a nemzetközileg elismert magyar vonósnégyesekhez csatlakozni. A sajtóban „szuperkvartett”-ként beharangozott társulás a Hungarian Quartet nevet viseli idehaza is (pontosságra törekvők új Magyar vonósnégyesként titulálják…). Első hangversenyükön januárban a Keller vonósnégyes két alapító hegedűse (Keller András és Pilz János), valamint a korábbi Kelemen Kvartett két tagja (Homoki Gábor és Fenyő László) mutatkozott be – február 12-én Pilz János szólamát Környey Zsófia (a megújult Keller kvartett tagja) vette át.

Gazdagok vagyunk kamaramuzsikusokban – a sok rövid életű együttes lehetőséget teremtett vonósoknak, hogy e funkcióban kipróbálják magukat, és a későbbiek folyamán mind újabb erővonalak mentén jöhetnek létre az idő próbáját kiálló művészi társulások.

A február 12-i hangverseny az angolul szerencsésebb címet viselő (Four by Four+1) „NÉGYSZER NÉGYES PLUSZ EGY” bérlet második estje volt, programján Bartók 3. vonósnégyesével, Klenyán Csaba közreműködésével Brahms h-moll klarinétötösével, továbbá Schubert d-moll („A halál és a lányka”) vonósnégyesével.

Remekművek, remek muzsikusok tolmácsolásában. Hogy nem kizárólagosan együtt-kamarázó muzsikusok játékát hallhattuk (akiknek ráadásul hagyományosan sokrétű zenei tevékenységükkel kellett összeegyeztetni ezt a kétségkívül igényes műsort), inkább csak a „beavatottak”, a szakmai hallgatók vehették észre. Akik jogosan várták a megrendítő nagy élményt a kvintett II. tételétől, miközben legemlékezetesebbként a Finálét kellett megőrizniük. Bartókot nyitószámnak választani – erre csak méltán magabiztos muzsikusok vállalkozhatnak, de még akkor is veszélyes, hiszen ez rendkívüli elvárásokat támaszt a közönséggel…

Érezhető volt a négy muzsikus kapcsolatában elsődleges kapcsolatként a mélyvonósok érzékenyen egymás szólamára reagáló játéka, és lehetetlen volt nem észrevenni, hogy a II. hegedűs a primáriusra koncentrál. Klenyán Csaba klarinéthangja önmagában is világszínvonal, zenei érzékenységéről minden hangjával tanúságot tesz. Fenyő László a mindenkori zenei környezetbe ideálisan illeszkedő, ám érezhetően szólistarangot képviselő muzsikusok prototípusa (a sorozat következő estjén ő lesz a „plusz 1”!), Keller András hegedűjátékában erősen érvényesült a szólisztikus attitűd, miközben kiváló partnereivel együtt hozták létre a tételek nagyformáiból a ciklusok egészét.

CÍMKÉK: