Kemény Egon gramofonfelvételei 1927-1947
Bár egy zeneszerző frappáns megfogalmazásával élve „kortársunk a zenetörténet”, mégis, megannyi mód kínálkozik „időutazásokra”, elfeledett szerzők, előadók munkásságának felidézésével.
A zeneszerző (1905-1969) halálának 50. évfordulójára jelent meg a tervezett életműsorozat első két albuma, a Hatvani diákjai, valamint a Komáromi farsang című, „a magyar biedermeier korát bemutató” reprezentatív daljáték (mindkettő 2-2 korongon, az MTVA támogatásával), továbbá válogatás a Magyar Rádió Archívumából, Gyermekjátékok címmel. A közelmúltban vált hozzáférhető a sorozat 4. darabja (Ma éjjel), az Országos Széchényi Könyvtár Kemény Egon-gramofonfelvételeiből.
Diszkográfusok lajstromozzák a régi felvételeket, katalógusokban tájékoztatnak a múltban megjelent felvételekről – ám még a hozzáférhető példányok meghallgatása is nehézségbe ütközik, hiszen a legkevesebben rendelkeznek valamennyi típus lejátszására alkalmas készülék-gyűjteménnyel. A ténybeli tudásanyag és a tényleges élményt jelentő zeneismeret lehetőségei ritkán találkoznak, leginkább olyankor, ha – aktualizáltan vagy „pusztán” ügyszeretetből – a legáltalánosabban hozzáférhető formátumban is megjelennek, immár ritkaságnak vagy akár kuriózumnak tekintett egykori felvételek.
A kottakiadványok lehetőséget teremtenek arra, hogy időről-időre újrajátsszák az előadók a műveket – interpretációtörténeti tanulságokkal szolgálva. Ilyenkor a kompozíciók „utaznak”, előre az időben.
Az egykori felvételek újrahallgatása az érdeklődőket repíti a múltba, egyszerre tájékoztatva letűnt korok alkotói és előadói ízléséről. Ennek a gyakorlatnak köszönhető, hogy legendássá nőhettek az emlékezetben előadóművészek. Sajátos kölcsönhatás jön létre ilyenkor a népszerűség/népszerűsítés területén: amit a sztár ad elő, felértékelődve bekerül a köztudatba, s az ily módon népszerűsödött repertoár örökzölddé válik, nemritkán anélkül, hogy a hallgató leróná a tisztelet adóját a szerző(k) nevének ismeretével. Voltaképp a slágerek nagy többsége is egyetlen előadóhoz kötődik – más kérdés, hogy e darabok megkönnyíthetik a későbbi művészjelöltek érvényesülését, amennyiben el tudják fogadtatni a maguk teljesítményét, összehasonlítva az eredeti élményforrással.
Kemény Egon gazdag, sokbműfajú életművében alapvető jelentőségű a zenés színpad (operettek, zenés vígjátékok, külön kategóriában rádióoperettek és -daljátékok, nagyzenekari művek mellett szimfonikus könnyűzene, gyakori inspirációként a tánc és a vox humana, versmegzenésítéstől sanzonokon át a gyermekeknek komponált énekelnivalóig). A zenei szakma sokoldalú mestereként hangszerelőként is keresett volt – az ilyesfajta gyakorlati tevékenység néha feloldódik a produktumban, dokumentáció híján szinte ismeretlen marad a hangulatos hallgatnivaló szerzője.
Két évtized felvételeiből készült a válogatás, ékes bizonyítékát adva az elvárásokat magas szinten teljesítő tudásnak, amely pályakezdő korától jellemzője volt Kemény Egonnak. Nem véletlen, hogy a bemutató követően hamarosan megörökítést kívánt a kedvelt-népszerű számok sokasága. Felvételünk a Fekete liliom című romantikus nagyoperett tangódalától kölcsönözte, amelyet Karády Katalin népszerűsített (csakúgy, mint a Bocsánatot kérek című franciakeringő betétdalt). A hallgató örömmel ismer rá Fekete Pál hangjára egy szám erejéig. A műsorban részletek szerepelnek a Kikelet ucca 3 című, fergeteges sikerű operettből, amellyel a szerző berobbant a fővárosi zenei életbe. Charlestonok és foxtrottok sorjáznak, slowfoxok és blues, dalkeringő, angolkeringő, olasz tangószerenád és tangódalok gazdag változatossága teremt sajátos, leginkább régi filmekből ismert atmoszférát. A mintegy ötnegyed órányi hallgatnivaló Kemény Egon Rákóczi induló átiratával zárul, afféle befejező ráadásszámként, előtte viszont – meglepő kontrasztként – a dalszerzőről kapunk pillanatképet: Palló Imre énekli a Juhász Gyula versét hangokba öntő A tápai Krisztust. Lényegi kontrasztelem – az interneten olvasható műjegyzékből kitűnik: jelentős fejezet Kemény Egon életművében a daltermés. Csak reménykedhetünk abban, hogy a felvételsorozat következő programja e műfajt állítja reflektorfénybe…
Nem vitatható: a régi felvételek nemcsak digitalizálásra, hanem hangrestaurálásra is szorulnak. Ilyenkor sok múlik a technikai munkatársaknak nemcsak a tapasztalatán, hanem az ízlésén is. Korántsem egyszerű feladat a kompromisszum-kötés, mennyire legyen „kitisztítva” a felvétel, hol kell – akár a hangszín rovására is – meghúzni a határokat… Felvételünkön is ilyesfajta „trükközés” nyomát véljük felfedezni, amikor a próza tempója (amúgy kifogástalan érthetőség mellett) már-már életidegen módon hadaró, valamint a fúvós hangszerek hangjának esetenkénti „élességében”. Az apróságok azonban sohasem mennek az élvezhetőség rovására.
A kísérőfüzet a kották és felvételek montázsával, a forrásokra vonatkozó utalásaival és a szerzőről alap-információkat adó tájékoztatójával mintegy kedvcsinálóként arra inspirálja az érdeklődőt, hogy a világhálón folytassa a tájékozódást – a szerző lányának, Kemény Anna Máriának, a CD-sorozat életre hívójának köszönhetően érdekes olvasmányhoz jut a különböző felületeken, ahol lehetőség van belehallgatni valamennyi CD hanganyagába.
