Jeles napok José Carrerasszal

|

DVD – díszdobozban

Ami huszonkilenc év távlatából újdonságot jelentett, minden bizonnyal megőrzi népszerűségét az elkövetkező években, évtizedekben is.

Ismét egy értékes adalék annak bizonyítására, hogy a dokumentáció a tér-időbeli „végtelenítés” lehetőségét foglalja magába. Az ARTHAUS MUSIK kiadványa végtelenített közönséggel osztja meg az 1990. december 16-án a luzerni jezsuita templomban rendezett hangverseny élményét. A katalán tenor nagy visszatérését követően készült, azt követően, hogy „A három tenor” projektnek köszönhetően rendkívüli népszerűségnek örvendett az énekes.

Időről-időre szembesülhetünk azzal, hogy elhunytukat követően a művészvilág kiválóságainak elképesztő gyorsasággal jut osztályrészül a feledés, az élők között pedig korántsem egyenletes a figyelem eloszlása. Még a személyes „nagy élményekért” sem bizonyul mindig hálásnak a közönség; korántsem veszi a fáradságot a számára új nevek megtanulásához (kiváltképp, ha nehezen megjegyezhető valamely idegen nyelven…). A „sztárolás” e tekintetben hasznos, és a rendkívüli figyelemfelkeltés eredménnyel jár. A három tenor feltűnésének szenzációja azt is eredményezte, hogy avatott és avatatlan vált fogadatlan prókátorává egyiküknek-másikuknak, személyes kedveltségi rangsort állítva fel köztük. Pavarotti azóta legendává lényegült, két élő partnerének pályáját viszont azóta is lelkesen követi érdeklődésével a zenebarátok nemzetközi tábora. Közülük hazai zenei életünkhöz Domingo kapcsolódik több szállal, ám Carreras is töretlen lelkesedésre talál mindmáig. Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy életrajzi kötete két fordítást is megért, Lélekből énekelni címmel (Muzsay Ágnes fordításában) 1990-ban, Szívből énekelni címmel pedig (Reviczky Béla fordításában) az 1996. júliusi budapesti koncert emlékére jelent meg.

A luzerni hangverseny különleges örömforrás; a fiatalok láthatják a leukémiából kigyógyult, 44. életévét betöltött művészt – az időseknek pedig életben tartja egykori emlékképeit.

A hangverseny műsorát a bécsi Mozart-Sängerknaben éneke keretezi, a zárószám mi más is lehetne, mint a halhatatlan Stille Nacht, heilige Nacht, a tenorista szólójával. Változatos a program, melyben szép számmal szerepelnek a karácsonyi örökzöldek, és az ünnepkörhöz tágabb értelemben kapcsolható ima- illetve fohász karakterű tételek. Carreras Lorenzo Bavaj zongorakíséretével énekel, hazája muzsikájából is ad ízelítőt (Eduardo Toldrá: El romanc de Santa Llucia, Fermin Maria Álvarez: Pregária), népszerűvé vált olasz szöveggel énekel Schubertet (Mille Cherubini), Georges Bizet Agnus Deijében pedig a hallgató örömmel ismer rá Gounod Ave Mariájának jellegzetes kezdő motívumára. A DVD címe „Christmas with José Carreras”, a színes díszdoboz a műsoron szereplő Irving Berlin-számtól kölcsönözte a címét.

Ária- és dalestek bevett gyakorlata, hogy hangszeres (zenekari) intermezzó(k)ra kerül sor bennük (részben az énekesnek biztosítva rövid pihenési lehetőséget). A templomi hangverseny a kamara-közreműködőkkel külön élményről gondoskodott. Miután kürtön játszott, Hermann Baumann alpesi kürtre váltott, s ekkor a szárnykürtön játszó Sebastian Baumann partnereként részesítette különleges hangszín-élményben a hallgatóságot. A svájci publikum minden műsorszámot tetszéssel fogadott, hasonlóképp a külföldi is örömét leli a produkció egészében és valamennyi részletében egyaránt.

Ami az idén huszonkilenc év távlatából újdonságot jelentett, minden bizonnyal megőrzi népszerűségét az elkövetkező években, évtizedekben is, jeles napok jeles zenei közreműködőjeként, személytelenül is személyesen.

ARTHAUS MUSIK 101 407

CÍMKÉK: