Jake Heggie: Great Scott
Miközben születésének centenáriuma alkalmából örömmel „fedezzük fel” mind előadások, mind pedig – régi és új – felvételek segítségével a zeneszerző Leonard Bernstein életművének egyre jelentősebb részét, ugyancsak a hangfelvételek figyelmeztetnek arra, hogy íródik tovább az amerikai zenetörténet.
A 2015-ös bemutató és további három előadás biztosított megörökítésre méltó hangképet Heggie új operájából. A Dallasi Opera produkciójára a CD-borítón a címszerepet alakító Joyce DiDonato képe irányítja a figyelmet.
Heggie neve Európában, közelebbről Magyarországon kevesek számára sokatmondó, jóllehet az 1961-ben született komponista nemcsak mennyiségileg tekintélyes életművet mondhat magáénak. Korábbi operái némelyike elsősorban filmként híressé vált történetek megzenésítései. A Walking Dead Man (amely német nyelvterületen Sein letzter Gang címmel ismert), nálunk Ments meg, Uram! címmel játszott filmdráma – Heggie több kontinensen színre vitt operája nem jutott el hozzánk. Hasonlóképp a Moby Dick sem, amelyet generációk nagy filmélményként tartanak számon világszerte. Ilyesfajta társművészeti konkurencia nem fenyegeti A nagy Scottot, amely mind cselekményét, mind zenei anyagát tekintve méltán tarthat igényt a nagyközönség érdeklődésére is. Némi előfeltételei azért vannak. Például, hogy az angol nyelvű librettó az interneten érhető el (elérhetőségét feltünteti a két korongos album kísérőfüzete). A cselekményt tartalmazza a booklet, ami vitathatóan elégséges egy ismeretlen mű audio-verziójánál, még akkor is, ha az angolul remekül értők számára nagy segítség, hogy követhető a szöveg.
A librettót készítő Terrence McNallyvel ez már harmadik közös nagy vállalkozása a zeneszerzőnek, és ezúttal is olyan témát választottak, amely aktuális szituációkat megélő, művészileg tipikus alakokat állít színpadra. A két felvonás egymásutánja afféle „színház a színházban” jelleget követő Próba és Előadás, ámde a művészi élettel párhuzamosan megmutatva a környező mindennapokat is.
A néző-hallgató olyan világba csöppen bele, amelynek szereplőit fokozatosan ismeri meg, jellegzetes szituációkban sokat elárulva önmagukról, avagy beszélgetés-szituációkban elárulva életvitelük személyiség-alakító mozzanatait. A szereplők színpadi stábja különböző véleményeket képvisel a történeti és a legújabb zenékről, más súllyal jelentkezik életükben munkájuk, az énekest alakító énekesek típusfigurák – az ilyen mozzanatok a musicalek világához közelítik a darabot. Ugyanakkor a történetbeli mintegy kétszáz éves opera próbája stílusjátékra ad lehetőséget. Pontosabban, remek alkalmat a zeneszerzőnek, hogy hangzó „tükrök és görbetükrök” felvillantásával megannyi kommentárt adjon. Pereg a cselekmény, a „beszólások” nemcsak a jelenlévő közönségből váltanak ki spontán reakciót, hanem a felvétel hallgatójából is. Aki közben érzékeli a zenei asszociációk sokaságát, amelyek nem annyira konkrét idézetek formájában utalnak valamely ismert operarészletre, hanem érzékeny áttételekkel, ugyanakkor azok számára is érezhetően, akik még gondolkodási idő birtokában sem tudnák megnevezni az adott részlet intonációs forrását. És amikor megjelenik a bemutatandó opera szerzőjének szelleme, ez a fantom figura tovább tágítja az asszociációs világot.
Mindehhez megannyi karakterjelenet, és két hatásos szopránszerep. A címszereplő Joyce DiDonatónak, és az operabeli tehetséges és karrierista elszántsággal érvényesülni vágyó fiatal kollégáját alakító Ailyn Péreznek bravúros énekelnivaló jut (mintha Mozart Színigazgatójának két rivalizáló énekesét hallanánk), Frederica von Stade, aki a több évtizedes művészbarátság során Heggie operáinak visszatérő szereplője, mezzoszopránként annak az operaháznak a fő támogatóját alakítja, ahonnan a címszereplő Arden Scott nagyívű pályája indult, s ahová most visszatért, hogy nevével-művészetével támogassa a nehéz helyzetben lévő intézményt.
Hatásos mű, amely a szerző szakmai felkészültségéről és emberi-művészi nyitottságától és érzékenységéről egyaránt tanúskodik. Élményekkel teszi fogékonnyá a hallgatókat.
Erato 0190295940782
