Ian Bostridge és Antonio Pappano Beethovenje
Dacolva a diszkográfia ismeretében indokolt megfontoltsággal, Beethoven születésének 250. évfordulója alkalmából megannyi új felvétel készül.
Hálával tartozik a kiadók kockázatvállaló ügyszeretetéért a nemzetközi előadóművész-társadalom csakúgy, mint a Beethoven-zene rajongótábora. További „haszon”, hogy a 21. század első évtizedeinek interpretációiból számos áthagyományozódik az utókorra.
Kivételes szerencse, ha e „külső” lehetőségben olyanok (is) részesülnek, akiknek személyes mondanivalójuk kerül ily módon megörökítésre. Tehát, ha az előadók nemcsak élnek a lehetőséggel, hanem annak köszönhetően tehetségük igazgyöngyeit hozzák felszínre s teszik közkinccsé.
Ian Bostridge és (az elsősorban karmesterként híres) Antonio Pappano együttműködését korábban is siker koronázta: Britten-dalok felvételéért 2014-ben ECHO Klassik díjban részesültek. Az előadó-páros ezúttal rendkívüli népszerűségre számot tartó programot állított össze Beethoven vokális terméséből. Nyitószámnak a zeneirodalomban elsőként számontartott dalciklust választották (A távoli kedveshez), majd a közismertnek számító Adelaide következik. A folytatás igazi csemege: a Goethe Wilheim Meisteréből való Mignon-dal rendkívül sok komponistát inspirált megzenésítésre (Schuberttől hat verzióról tudunk), Beethoven négy megzenésítése egymás tőszomszédságában csendül fel (Sehnsucht). Goethére-Goethét: ezután, éles hangulati kontrasztként a Bolhadal következik. Aztán vissza a gyengéd érzelmek világába, a német szövegű dalok közé ékelve egy olaszt is (In questa tomba oscura). Opusz-számmal ellátott, és az opusz-szám nélküli darabok egymásutánja gyönyörködtető, és a hallgató boldogan adja át magát az átgondolt és átgondolt interpretációknak. Csodálatos összhang az énekes és zongorakísérője között; mindketten abban a rendíthetetlen hitben, hogy értéket közvetítenek, az „örök emberi” felmutatásával rendkívüli harmóniát árasztó atmoszférát teremtenek. Nyilvánvalóan átgondoltság eredménye a néha meglepően visszafogott tempóválasztás, hogy annál intenzívebben „robbanjon” egy-egy érzelmi csúcspont, kiáradás. Bátorságra vall esetenként a „romantizálás”, akár az egységes tempó „megmozgatásával”, akár szövegfordulat deklamálásával. Az interpretáció őszinte meggyőződésből fakadó – ezért könnyen meggyőzi a hallgatót e dalok értékéről, s feledteti mindazokat a – talán épp lapos előadások alapján kialakult – véleményeket, amelyek az életmű legkevésbé értékes darabjai közé sorolják Beethoven vokális termését.
És akinek ennyi jó kevés, nyolc angol népdalfeldolgozás következik, melyeknek kísérőapparátusához Vilde Frang (hegedű) és Nicolas Altstaedt (gordonka) társul. Itt anyanyelvén énekel Bostridge, különleges atmoszférát teremtve valamennyi számmal. A programhoz afféle megkomponált ráadásként járul még a Marmotte (szintén Goethe versére).
A szerelem, a szeretet: Beethoven számára olyannyira fontos érzelmek, megannyi indulati árnyalatukkal. Ennek mindent átható világát járják be az előadók, s bűvkörébe bevonják a hallgatókat is.
WARNER CLASSICS 0190295276430
