Slágerből örökzöld

|

Halász Judit és Koncz Zsuzsa új albumai

A sláger: jelen idejű. Olyan alkotás, amely ellenállhatatlanul befészkeli magát nagy tömegek szívébe.

Sajátos utat jár be, melynek során akusztikus (külső) élményből belsővé válik: ki-ki úgy érzi, hogy neki, és/vagy róla szól. Tehát, a személyesség közvetlen erejével is hat. Sokakra, korra, nemre, műveltségre (zenei múltra) és ízlésre való tekintet nélkül.

Az ilyesfajta fellángolás természetesen nem kerüli el a média figyelmét – egy-egy új kedvenc még a „csapból is folyik”, és hanghordozók sokasága teszi lehetővé, hogy „kézzelfoghatóan” is kisajátíthatóvá válják. Aztán jönnek új slágerek – de a régi élménye sem múlik el nyomtalanul. Ráadásul szinte „öröklődik”, amikor már más számok hódítanak, akkor sem megy ki a köztudatból.

A sláger, mint jelen idejű, egyszersmind „kortalan” is. Nem öregszik el az idők folyamán, hanem örökzölddé nemesedik. De az örökzöldekkel is „törődni” kell. Az ilyesfajta kertészeti munkák elengedhetetlenek az örökzöldek aktualitásához. Mert az örökzöld voltaképp hosszúéletű sláger – csak épp szélső pályán jut neki hely. A frekventált sáv a mindenkori újdonságoké!

Ilyesfajta továbbéltető gesztus figyelhető meg a média műsorpolitikájában csakúgy, mint a kiadók tevékenységében. Régi bevált gyakorlat, hogy új felvételek műsorába becsempésznek régi kedvenceket, amelyek így még hatásosabban tudják kifejteni hódító hatásukat. Ilyenkor sohasem zsörtölődik a gyűjtő, hogy „duplikátot” kényszerül megvásárolni – ráadásul, ha némiképp átdolgozott verzióban jut kedvencéhez, még örül is! Akkor is, ha régi felvétel került felújításra, ami kétségkívül arra törekszik, hogy a technika áldásainak segítségével szegüljön ellene az idő némiképp amortizáló hatásának.

A slágerek első vonalban előadóhoz (személyhez, hangszínhez) kötöttek. Más kérdés, hogy a jó példa ragadós – főként kezdők (netán amatőrök) éppen a biztos hatás reményében állnak pódiumra népszerű számokkal Nemritkán sikerrel. Ha pedig több népszerű énekes szinte egyidejűleg népszerűsít egy számot, az bombabiztos siker, több irányban is: visszahat valamennyi előadóra!

Népszerű előadó tolmácsolásában akadálytalanabb a sláger-jelölt dal útja – a kompozíció minőségén túl az énekes iránti szimpátia is számottevő. Éppen ezért, voltaképp nehezen lehet meghúzni a határt egy-egy arany- vagy platinaalbumnál a slágerek és a „csak” népszerű számok között – de nincs is szükség ilyesmire.

A Hungaroton egymás tőszomszédságában dobott piacra két olyan korongot, amelyek várhatóan vetekednek egymással népszerűségben (a kiadó reménye szerint: a keresletet illetően is): Halász Judit albumának a címe: Miénk a világ! (HCD 71316), Koncz Zsuzsáénak: te szeress legalább (HCD 71317). Lényegre tapintott Halász Judit a mottóként értelmezhető köszönetnyilvánításaival: „Köszönöm minden gyereknek, akiknek a közreműködésével, tehetségével és szeretetével ezek a dalok megszülethettek…” valamint „… és azoknak a felnőtteknek, akik nem felejtették el, hogy ők is voltak gyerekek, és továbbadják ezeket a verseket, dalokat az új gyerekeknek.”. A 28 szám legtöbbje közismertnek tekinthető – mégis nagy öröm, hogy a kísérőfüzet tartalmazza valamennyinek a szövegét (a szerzők feltüntetésével). A „közreműködők” személyét homály fedi – ez aligha okoz hiányérzetet bárkinek, hiszen valamennyi a produkciókat fémjelző Halász Judit „sajátjának” tekinthető.

Élmény-jellegét fokozza, hogy nehéz hagyományos „zenehallgatónak” maradni: óhatatlanul is vele dúdoljuk, zümmögjük, dörmögjük – ha mást nem, a refréneket. A zenei aktivitás életre galvanizálása olyan többlet-haszon, amelyre szinte észrevétlenül tehetünk szert.

Némiképp távolságtartóbb kompiláció Koncz Zsuzsa új albuma. Időutazás is, hiszen a kezdőszám, a Gézengúz éppen hat évtizedes múltra tekinthet vissza. A 13 szám között vannak új felvételek, a régebbieknél pedig többé-kevésbé érezhető a „remaster”-hatás. De az egykori kedvenceknek nem árt a hangszínmódosulás – mintha más sminkkel látnánk viszont őket… Ezúttal is tartalmazza a dalok szövegét (a szerzők és közreműködők nevének feltüntetésével) a kísérőfüzet, ráadásul további információkat kapunk a műsorszámok „előéletéről”. Az örökzöldként minősíthető mindig-slágerek mellett van néhány szám, amelynek ismerete korfüggő, vagyis az énekesnő rajongótáborából leginkább csak egyik-másik generációjához kapcsolható. Az időutazó-jelleg gyakorlati haszna, hogy más korosztályok is felzárkózhatnak hozzájuk.

Ilyenkor derül ki, hogy a világháló kétségkívül gazdag kínálata mennyire másként funkcionál: vagy célirányosan keresünk (tehát, amit nem ismerünk, aminek a létezéséről sem tudunk, azt továbbra sem érjük el), vagy pedig tallózunk, ami sok kellemes percet szerző (időrabló) tevékenység, de ennek során is elkerülheti a figyelmünket megannyi olyan potenciális kínálat, ami iránt fogékonyak lennénk. A jól megválasztott program-kínálatnak köszönhetően viszont készen kapjuk, ízléses tálalásban a zenei menüt – olyan fogásokkal, amelyek mindegyikében örömünket leljük.

Tehát, továbbra sem nélkülözhetőek a szerkesztett albumok, és annak ellenére, hogy a lemezpiac alkonya aligha kerülhető el, még mindig nem feleslegesek a kiadványok. És a gyűjtőszenvedély is elidegeníthetetlen az emberektől.

CÍMKÉK: