Évfordulós meglepetés

|

Shakespeare’s Lutenist

Egy „szigetre mentendő” hangfelvételről.

Shakespeare_Kirkby

Shakespeare halálának 400. évfordulója kínált remek alkalmat arra, hogy „Shakespeare’s Lutenist” címmel megjelentessen egy korongnyit a Warner Classics Robert Johnson színházi (kísérő-) zenéjéből. Ez az album már megjelent 1993-ban, akkor talán Robert Johnson halálának 360. évfordulója kínált erre alkalmat (annál is inkább, mivel pontos születési évét nem ismerjük). A hangfelvétel 1991-ben készült. És csak sajnálni lehet, hogy nem készült videofelvétel is belőle, elsősorban előadóművészek okulására.

Aligha tévedek azt állítva, hogy Robert Johnson neve leginkább Angliában ismert – de ott is viszonylag szűk körben. (Azonos névvel minden bizonnyal szélesebb körű népszerűségnek örvend az amerikai bluesgitáros, aki 1911-től 1938-ig élt.) A lantjátékos-zeneszerző apja pályáját folytatta; John Johnson I. Erzsébet udvari muzsikusa volt. Robert (1582k. – 1633) lantjátékosként I. Jakab szolgálatában állt, akinek idősebb fiát (Henry walesi herceget) lantjátékra tanította, majd haláláig I. Károly udvari zeneszerzője volt. 1610-től Shakespeare színházi társulatának is rendszeresen komponált.

Felvételünkön szólólantra írott tételek mellett lantkíséretes dalok és duettek szerepelnek. Ez utóbbi műfajok attól az időtől kezdve váltak gyors tempóban népszerűvé, amikor fedett színházban rendezték az előadásokat, ugyanis itt érvényesült a lantkíséretes énekek szuggesztív hatása.

A hallgatnivaló legnagyobb élményét az énekesek adják: Emma Kirkby és David Thomas. Produkciójuk egyszerűen lélegzetelállító. Az énekszámok első hangjával-hangjaival megszólítják a hallgatót (nekem énekli – ezzel a közvetlenséggel ritkán találkozunk hangfelvételeknél, amelyeknél, készüljenek akár stúdióban, akár bármilyen akusztikailag kedvező helyszínen, a mikrofonok jelenléte, és az elvárt perfekció követelménye megosztja az előadóművész figyelmét), és akár érti valaki a szöveget, akár nem (a kísérőfüzet kizárólag angol nyelven közli), biztonsággal tájékozódik az érzelmi történések világában. Kirkby hangja varázslatos, tempóválasztásait ideálisnak kell tartanunk, épp az elért hatás függvényében. Sokadik hallásra tudatosodnak a „proporciók”, de addig önfeledten gyönyörködik a hallgató, ámulva ezen az akusztikus csodán. David Thomas hangja sem téveszti el hatását. Duettjeik pedig egyenest színpadot varázsolnak, szinte „látjuk” a maszkos-jelmezes szereplőket, olyannyira erősen jelenítik meg a karaktereket. Anthony Rooley remek kísérőjük, élvezettek játszanak színházat. A lantos szólószámok esetében is csak ritkán hallhatóak (ily módon kevéssé zavaróak) a hangképzés olyan mellékzörejei, amelyek élőzene hallgatásakor fel sem tűnnének.

„Veszélyes” felvétel – nem lehet betelni vele, s ismét megtapasztaljuk az időérzékünk „relativitását”; némely tételről csak a kísérőfüzet adatából derül ki, hogy alig pár perces, olyannyira jelentőssé avatja az értékes interpretáció, amely nyilvánvalóan a leírt kotta legtökéletesebb értésén alapul. És többszöri végighallgatásába sem lehet belefáradni – legfeljebb azért kell néha abbahagyni, hogy elgondolkozzunk a zene évszázadok távlatából is életre kelthető varázshatalmán.

ERATO – 0777 7 59321 2 6

CÍMKÉK: