Bíró Eszter: Időradír / Lemez- és könyvbemutató koncert a Marczibányi Téri Művelődési Központban
Bíró Eszter musicalek főszerepei és a Budapest Klezmer Band énekesnői feladatai után, kitalálta magát a gyerekeknek szóló műfajban is. Az Állati Zenés ABC 1, 2-őt követően, most itt az Időradír, ahogy már megszokhattuk, koncert, lemez és könyv formájában egyaránt. Az utóbbi kettő ezúttal a Móra Kiadó míves gondozásában.
Fotók: Pejkó Gergő
Halász Judit néni mellett már van Bíró Eszter néni is a gyerekeknek koncertezés műfajában. Bíró nem titkolta, hogy amikor belevágott ebbe a sok tekintetben heroikus, ugyanakkor roppant hálás tevékenységbe, tanácsot kért és kapott a tapasztaltabb kollégától, aki érzékenységével, empátiájával, gyerekimádatával, az adott helyzethez alkalmazkodó improvizációs képességével, tévedhetetlen ízlésével és egyáltalán nem utolsó sorban, áradó szeretetével magas művészi színvonalon koncertezik gyerekeknek.
Ez a szeretet árad Eszterből is, rögtön megérezni, ahogy a lemez- és könyvbemutató koncerten, a Marczibányi Téri Művelődési Központban, a nézőtér felől érkezik a színpadra. Jókora méretű, tágra nyílt szemű fiúcska bábot hoz magával, olyan típusú figurát, amihez feltétlenül szükség lenne a két kezére, hogy mozgassa, de hát a másikban ott a mikrofon, ami így kissé sete-suta, de fölöttébb kedves. Ehhez a számhoz majd kellene neki egy mikroport, hogy még jobb partnerei legyenek egymással a bábbal, aki időnként akár vissza is térhetne, és valami mókásan jópofa nevet kaphatna.
Bíró Eszter
Esztert sztárként üdvözli a gyerekek jelentős része, miközben vannak egészen csöppségek, éppen hogy csak totyogók, sőt karon ülők. És mivel bemutatóról van szó, meglehetősen sok a felnőtt. Az énekes-színésznőn élénk piros, üde ruha pompázik, ami jobb oldalt, alul, meglehetősen eláll a testétől, ez kissé bohócossá teszi, hangsúlyozza a játékosságot. Szó sincs arról, hogy Bíró lecövekel a színpad valamelyik részén, és egymás után fújja a dalokat. Örök mozgásban van, állandóan szemez a közönség tagjaival, gyakran olyan virgoncan ugrabugrál, mint rossz kölyök a díványon. Az ABC nagyon is konkrét betűit mesés fantáziával bemutató 46 dal után, most egy elképzelt lény, az Időradír kerül a középpontba. Fura szerzet, segítségével előrébb lehet hozni a kívánt eseményt, legyen az születésnap, a Mikulás eljövetele, Karácsony avagy Húsvét. Hányszor, de hányszor számoltuk gyerekkorunkban, hogy mennyit kell aludnunk még, amikor például ennyi és ennyi évesek leszünk végre-valahára. Hát most tessék, itt a jótékony Időradír, a segítségével ripsz-ropsz kiradírozhatjuk az addig hátralévő időt, és máris „bekasszírozhatjuk” az ajándékokat.
A dallamos, igényes, ezer hangszínben pompázó zenéket mind-mind Eszter párja, gyermekeinek édesapja, Födő Sándor szerezte, aki basszusgitáron éppúgy játszik a zenekarban, mint zongorán, harmonikán, ütőhangszereken és egyebeken. De ha úgy adódik, énekel is kicsit. Cserta Balázs a fúvósok, Csókás Zsolt a gitárok, Gyenge Lajos a dobok mestere. A lemezen közreműködők közül a nagyszerű Rohmann Ditta is muzsikált a koncerten, átszellemült arccal, csodás hangokat csalt elő a csellójából. A felvételeken pedig még olyan közismert művészek fakadnak egy-egy dalra, mint Horváth Charlie, Oláh Ibolya, Szalóki Ági. A szövegek oroszlánrészét Bíró eddigi CD-inek is emlékezetes szövegírója, Hegyi György jegyzi. De írt szöveget Varró Dániel és az igencsak jeles meseszerző, Marék Veronika ugyancsak. Egy klasszikussá nemesedett Weöres Sándor-versből is dal fakadt. A koncerten szintén ott volt a CD-n is hangsúlyosan jelen lévő Magyar Állami Operaház Gyermekkórusa, éteri hangokkal, pajkos mosollyal, nagy elánnal, Hajzer Nikolett könnyed, de határozott vezényletével.
Fotó: Seres Flóra
Voltam „Eszter néninek”, aki persze még igencsak fiatal ehhez a titulushoz, olyan koncertjén, amelyen azért fészkelődni, nyüzsögni kezdett a gyerekek egy része, ilyen ezúttal nem történt, feszesen, remek ritmusban következtek egymás után a dalok. Melyek közé bekerült néhány régebbi sláger, a verebekről szólóra, már hagyományosan nagy sebesen ugrándozni lehetett a széksorok között, a birkákról regélő közben persze hatalmasakat lehetett bégetni. Szép volt, hogy mindkettőt csinálták felnőttek is. Egyébként tanúja voltam a Müpában olyan koncertnek, amelyen esti, felnőttekből álló közönségből is sikerült kajánul bődülő birkakórust formálni.
A kötetben Molnár Jacqueline mókásan bájos, enyhén groteszkbe hajló illusztrációinak segítségével megelevenedik sok minden és mindenki, amiről, illetve akiről hallunk. Mivel az időről temérdek szó esik, több oldalon látunk különböző formájú, vonzóan színes órákat, és látunk jópofa gyerkőcöket, állatokat, és naná, hogy hangszereket.
A koncert, lemez, könyv triász gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt élmény.
