Nem rajta, vele nevetünk
Hofi Géza (1936-2002) külön fejezetet jelentett mintegy három évtizeden keresztül a magyarok számára.
Meddig él a humor, a tréfa, a kabaré? Szavatosságát nem addig őrzi meg, amíg „aktuális”, hanem jóval tovább: valójában a mindenkori közönség „szövegértése” tartja életben. Amíg tudjuk a „mit”-ek „miért”-jét. A magyar nyelvnek kitüntetett sajátossága az a fajta képlékeny választékosság, amellyel időről-időre árnyalódik benne egy-egy szó, kifejezés jelentése – s eme jelentés (nem függetlenül az őt életre hívó kontextus emlékezetbe ágyazódásától – a továbbiakban tartósnak bizonyul. Mindehhez szükséges az az immár emberi sajátosság, hogy a viccgyártás szinte nemzeti jellegzetességnek tekinthető. Vicc, poén(kodás), humor(izálás) – korántsem egymást kiváltó szinonimák a lényegüket tekintve. Ugyanakkor a kifejezési eszközök készlete közös e területeken.
Túlzás nélkül állítható, hogy Hofi Géza (1936-2002) külön fejezetet jelentett mintegy három évtizeden keresztül a magyarok (magyar nyelven értők) számára. Határokon innen és – amennyiben-ahová kijutott – határokon túl. Mondhatni, egyaránt hatásos volt „élőben” (színpadon) és a tömegkommunikációs csatornákon, látványként (televízióban) avagy rádióközvetítések során. Látvány nélkül, pusztán hang alapján is „átjöttek” gesztusai – csakúgy, mint a lemezei közvetítésével, amelyek kivételes keresletnek örvendtek. Hogy is ne, hiszen megannyi emlékkép birtokában szinte csak afféle ismételten átélhető felelevenítés funkcióját töltötték be a felvételek. És mivel – többek között kívánságműsorokban – mindmáig van lehetőség a vizuális emlékezet erősítésére, nem kell attól tartani, hogy a felnövekvő generációk, akik már nem láthatták „élőben” Hofit, nem fogják venni a „lapjait”.
A Hungaroton kétkorongos albumának szűk kétórányi anyagát Sárközy Zsolt válogatta (szerkesztette), aki a kísérőfüzetben a saját példáján mutatja be a Hofi-értés fokozatait. (Gyerekként szívesen hallgatta a lemezeket, együtt nevetett a felnőttekkel a mindinkább megismert jelenetek adott helyein – és fokozatosan mind többet „értett meg” a hallottakból.) Aki fiatal felnőttként ismerkedik ezzel az anyaggal, könnyebb helyzetben van, hiszen a szemantikai „poénok” olyan többletet jelentenek, amelyhez gyerek-hallgatónak alig lehetett kifejlett „antennája”. És nem felesleges számukra a műsorok keletkezésének/rögzítésének az idejét is figyelemmel követni – kiderül, hogy megannyi jelenség, amelyeket annak idején a humor erejével pellengérezett ki Hofi, rendkívül életképesnek bizonyult. Még némiképp megváltozott körülmények között is.
A válogatás 13 felvétel gazdag anyagából készült, melyek egy részét a Hungaroton stúdiójában rögzítették, a többit pedig a Mikroszkóp Színpadon, vagy a Madách Kamara Színházban. (Ha hihetünk a megadott évszámoknak, az „1400” című felvétel részleténél igénybe vették a lemezfelvételt követő színházi előadás rögzített anyagát is.) A 2. korong nyitószámában kipellengérezett, egykori „kivágás”-praxis finoman megjelenik a gyakorlatban is, amikor – az átjátszások során óhatatlanul is keletkező romlásokkal összefüggésben – néha érezhető efféle „technikai” apróság a digitalizált verzióban is (ha tetszik, tekinthetjük apró poénoknak is).
A 13 felvétel közül a legkorábbi 1997-ben, a legkésőbbi 2002-ben jelent meg. Így tehát jó három évtizedünk mindennapjait foglalkoztató problémákból kapunk ízelítőt. Az összeállítás nem követi a műsorok időrendjét – a kaleidoszkóp a közelmúlt történelmi-politikai eseményeinek, a bennük résztvevő hírességeknek a felbukkanása ilyen szempontból kaleidoszkópszerű.
Történeti tapasztalat a nevetés jótékony hatása. Amin nevetünk, annak „felette” érezzük magunkat (vagy legalábbis, örömöt jelent az a fajta rálátás, amely lehetővé teszi a humoros szemléletmódot), ezért is értékelhették „szelepként” Hofi (csak neki engedélyezett?) mindent-kimondó tevékenységét. És szövegértést fejlesztő, rendkívül hasznos gyakorlatnak tekinthető mindenkor a sorok közötti olvasásnak ez a személyesen közvetített lehetősége.
Ami az előadóművészi aspektusát illeti, a minősítés egyetlen szóval elintézhető: megunhatatlan!
HCD 14377-78
