Baráth Emőke: Dualità
Februárban jött ki a CD-felvétel, amelynek műsorából bőséges ízelítőt kaphattunk március 2-án a Régizene fesztivál estjén.
A „naprakészség” dicséretével kell kezdeni: februárban jött ki a CD-felvétel, amelynek műsorából bőséges ízelítőt kaphattunk március 2-án a Régizene fesztivál estjén. A további műsorszámok is többletet adtak: reflektorfénybe került az énekest remekül kísérő Artaserse Együttes, ráadásul a nálunk dirigensként debütáló kontratenor, Philippe Jaroussky duettezett is Baráth Emőkével.
A program a CD-felvételtől kölcsönözte címét: Kettősség. A Dualità Händel-műsorában nadrágszerepek is találhatók szép számmal, hősnők áriái mellett. Az album kísérőfüzetében a szólista a kettősség mélyebb értelmére is rámutat: „A 21. század közönségének a nadrágszerepet játszó énekesnő már nem jelent szenzációt, az előadóművész számára azonban mindig érdekes és egyben szórakoztató kihívás marad, amely egyben eszköz a női lélek kettősségének kifejezésére is. Ez az a kettősség, amelyben az érzékenység egyesül az erővel, és amelynek köszönhetően a történelem mindennapi hősnői helyt tudtak állni mind a férfiak által uralt világban, mind az operaszínpadon”.
A hangversenytermi előadás többletét a látvány adta. A műsor első részében nadrágkosztümben énekelte a nadrágszerepeket Baráth Emőke, a második részben estélyi ruhájában neme kiválóságaként tündökölt. Tette mindkettőt egyforma elhitető erővel.
A barokk áriák – miként a legáltalánosabb formaséma, a da capós, tehát visszatéréses háromtagúság jelzi – az operákban úgy állították meg az időt, azaz a cselekmény menetét, hogy közben aktuális közelképet adtak egy-egy szereplőnek nem is annyira az érzésvilágáról, mint inkább indulatairól. Mondhatni, az „általános emberi” felmutatásának a terepét jelentették – és jelentik ma is. Ilyen meggondolásból utólag is érthető, hogy szerzők valamely jól sikerült áriát – hasonló érzelmi-indulati szituációba – másik operáikba is átvehették (sőt, a hatásosság érdekében a plágium is napirenden volt). Ilyen meggondolásból maximálisan jogos az értékes zárt számok kiragadása a környezetből, és ária-füzérekből alkotni értékes produkciót. Tehát, az eredeti operák cselekményének ismerete nélkül is teljes értékűen élvezhető az énekes produkció. (Az előadókat illetően természetesen alapkövetelmény a cselekmények ismerete, hogy megfelelő érzelmi-indulati töltéssel szólaltassák meg a műrészleteket).
Ismert és szinte ismeretlen operacímek, szereplőnevek sorjáztak a műsoron, előttünk pedig egyéniségek (éspedig aktív, tettrekész, elszánt hölgyek és fiatalemberek) pillanatképei keltek hangzó életre. Mert olyan varázslatnak lehettünk tanúi, amikor nem csupán perfekt zenei produkciónak lehettünk részesei.
Csaknem pontosan a felvételen közreműködő művészek együttese lépett pódiumra a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben (köztük az együttes alapító tagjai is), képesen arra, hogy „megszólító módon” hozzák közönség-közelbe Händel zenéjét. Őket hallgatva szinte megfeledkezhettünk arról, hogy „régi zenei” fesztivál rendezvényén veszünk részt – elementáris erővel ható, élő muzsikát kaptunk. Amely minden hallgatót behódolásra késztet. Tehetség és tudás, felkészültség és spontán játék-kedv hatotta át muzsikálásukat – és érezhetően élvezték, hogy újrahallhatják a közreműködésükkel felhangzó zenét. Érezhető harmóniában muzsikáltak a dirigenssel (aki korábban gyakran volt énekes-szólistájuk) és est főszereplőjével. Jaroussky vezénylésének látványa értékes tanulságokat kínált a szakmabelieknek, elsősorban annak a nyilvánvaló jelenségnek a létfontosságát, hogy a karmester együtt lélegezzen együttesével – pontosabban, a közös zenei elképzeléseket ezen az elementáris szinten valósítsa meg. És az sem kerülhette el a néző-hallgató figyelmét, hogy a „másik oldalon”, előadóként szerzett tapasztalatok tanulságainak hasznosításával milyen kifejező mozdulatkészletet, egyszersmind pontos „ütésrendszert” dolgozott ki – mindezt lényegre redukáltan.
A lemezbemutató koncertek kíméletlen őszinteséggel tárják fel a „hátteret” – hamar kiderül, hogy mennyi technikai segítség volt szükséges a részletekben hasznosítható anyagok felvétellé szerkesztéséhez. Kiváltképp a rendkívüli virtuozitást igénylő áriák esetében nyilvánvaló, hogy ilyesmire nincs lehetőség – de a felvételről is megcsodált bravúrok „élőben” még elementárisabban hatnak! Baráth Emőke – méltán megérdemelt – meredeken felívelő pályaívének indokoltságát a hangverseny minden pillanatában megtapasztalhattuk.
Az értékes hanganyag, a hangterjedelem színbeli kimunkáltsága mellett a technikai perfekciót is megcsodálhattuk, ami nem egy-egy tétel kidolgozottságában mutatkozik meg, hanem kifejezőeszközként felhasználhatóan áll rendelkezésre. Elismerésre méltó az az energia, amellyel győzi az érzelmi-indulati töltés „adagolását”, mindig a kifejezés érdekében, szinte tekintet nélkül a hangképző szervek teherbírására. Rendkívül imponáló, ahogyan teljes odaadással énekel, a hang kímélésének, vagy akárcsak beosztására való tekintet nélkül. Felkészültségét (tanárait) dicséri, hogy fáradhatatlannak bizonyul, az őszinte-elragadtatott tetszésnyilvánításokból pedig további tartalékhoz jutva. Mondhatni, „mindent tud”. Ebbe beletartozik a mozdulatokkal való bánni-tudás, nála nem koreográfia, ha felemeli a kezét, hanem a kifejezést erősítő gesztus. És a hallgató úgy érzi: hangszere az egész test, amely aktívan részt vesz a hangképzésben csakúgy, mint a zenei formálásban.
Hangszerészek vallják: elengedhetetlenül szükséges, hogy a játékos alaposan ismerje a zenélésre használt hangszerét. Az énekes, a legbensőségesebb hangszer játékosa, aki egyszersmind önmaga legbeavatottabb „hangolója” is. Miként a két agyfélteke figyeli-kontrollálja egymást, úgy neki is egyszerre kell mesterségbeli és művészi szempontokkal foglalkozni, a kívánt hatás elérése érdekében. És ebbe beletartozik az is, hogy a hangkészlet egészének a megfelelő figyelmet szentelje. Miközben elragadtatással gyönyörködünk abban a spontán gesztusban, amellyel Baráth Emőke „biztonsági háló” nélküli interpretációval kápráztatja el hallgatóit, őszintén reméljük, hogy „figyel” a hangoló arra is, hogy a használat során ne kopjon egyenetlenre a hangpaletta, és főképp: a biztos magas regiszter mintájára alapos kimunkálás jusson a mezzo-regiszter hangjainak is (akkor is, ha a jelenlegi repertoárban kisebb mértékben van szerepük). Mert Baráth Emőke szopránja magában rejti a mezzo-szféra lehetőségét is.
ERATO 0190296370625
