Alison Balsom
Aligha a hangszerkészítőt dicséri Alison Balsom instrumentumának megunhatatlansága: az élményforrások keresésében is fáradhatatlan művész teszi különlegessé.
Tizenhatodik albuma is az újdonság erejével hat (a Warner céggel kötött, öt felvételre szóló szerződés első produktumaként). Ami töretlenül folytatja az előbbiek sorát: a személyesség a műsorválasztásban és a spontán, magától értetődő perfekcióigény. A Quiet City a nyitószámtól, Aaron Copland darabjától kölcsönözte címét. A másik eredeti kompozíció hasonlóképp a 20. századi amerikai zene pregnáns klasszikusa, Charles Ivesnak már a címével is figyelemfelkeltő műve: The Unanswered Question. Gershwin remekének, a Rhapsody in Blue-nak kétzongorás eredetijéből a szólista felkérésére készített átiratot Simon Wright – izgalmas hallgatnivaló ily módon az ismeretlen ismerős! Bernstein Pas de deux-jéből (Lonely Town) maga a trombitaművész készített átiratot. A műsor további része a minden idők legjelentősebb jazztrombitása révén képviseli Amerikát: számára készített átiratot Gil Evans Joaquin Rodrigo Concierto de Aranjuez című, máig eredeti verzióban is játszott kompozíciójából (a felvételen az Adagio-tétel szerepel, különböző tempójú két szakasza két tracken), valamint a programban mintegy ráadásszámként ható My Shipből (Kurt Weill szerzeménye).
Stilárisan új területet hódított meg a jazzes hangszerkezeléssel Balsom, tovább gazdagítva saját, egyébként is tágas zenei világát. Ami felvételen rögzítésre került, korántsem alkalmi „kirándulás”, előtörténete van a szólista pályáján. A Quiet City afféle „diákszerelem” abból az időből, amikor John Müller növendéke volt a Guildhallban, a program ötlete egy 2017-es koncertnek köszönhetően született, amikor a Barbican Centre-ben a cambridge-i Britten Sinfonia szólistájaként lépett fel. Mint a kísérőszövegben idézett interjúban elmondta, mindig örömmel játszik együtt a zongorista Tom Posterrel (e felvételen a Gershwin-műben), és élményt jelentett számára az általa világelsőnek titulált angolkürtös, Nicholas Daniel partnersége (a Copland-darabban). A felvétel dirigense Scott Stroman. Többrétű örömzene került tehát rögzítésre.
Alison Balsom (*1978) fiatalon üstökösként tűnt fel hangszere perfekt ismerőjeként, átható játékörömével. Debütáló albuma megjelenésétől kezdve, 24 éves kora óta él a nemzetközi érdeklődő figyelem reflektorfényében. A legintenzívebb a 2006 és 2016 közötti időszak volt, amikor egymást érték az elismerő kitüntetések – azóta mintegy „állócsillag” létben él, sokrétű zenei tevékenységet fejtve ki. Az érdeklődés által időről-időre gazdagított zenei világ kihívásai arra késztetik, hogy a hangszer technikailag tökéletesen uralt lehetőségeinek birtokában a kifejezési árnyalatok differenciált skálájával közvetítse mindazt, amit a szerzői „üzenetekből” kiolvasott és továbbadni szándékozik.
A felvétel hallatán elgondolkoztam: mennyire inspiráló lehet a vérbeli muzsikus megnyilvánulásához olyan hangzó környezetet biztosítani, amely szinte észrevétlenül tágítja a hangzás horizontját. Partneri kapcsolat szükséges ehhez, hasonló elkötelezettség minden hang iránt, mint ami a szólista előadóművészi értékét növeli. És átható zeneszeretet, ami hivatássá nemesíti a munkát, az elvégzendő feladatok eredményeként olyan értéket hozva létre, amellyel mindennapi használat során élnek a potenciális hallgatók.
Warner Classics 0190296229916
