Alan Walker Chopin-könyvéről
Chopin élete és kora szinte természetes környezetévé válik az olvasónak – és eközben mind több meghatározó vonással rajzolódik ki a muzsikusegyéniség portréja.
Könyv, akár nagybetűvel, kiemelve egyéb hasonló formátumú nyomtatványok sorából.Megkülönböztethetővé a szerző tudásanyaga és szemléletmódja teszi. A brit-kanadai zenetörténész ugyanis egészen kivételes mértékben tudja összeegyeztetni a tudományos kutatót és a magánembert – hasonlóképp, egyaránt eleget téve köz-, magán és egyéni érdekeknek. Különleges személyiség szükséges ahhoz, hogy a személyes érzések (szimpátia, szeretet) ne lépjék át a pártosság és az elfogultság határvonalát. Vagyis, hogy ne álljon fenn az „elrajzolás” veszélye, a „pozitív hős” javára, környezete – egyébként bármilyen értéket képviselő – tagjai ellenében.
Walker számára az „általános emberi” kitapinthatóan közeli kategóriát jelent, ezáltal biztonságosan közlekedik a tér-idő tudományos világában – és bevallottan szívesen időz a 19. században. Nem véletlen, hogy elsősorban Liszt-kutatóként híresült el, ám érdeklődése – és kutatókedve – szinte végtelennek tűnik, amire bizonyság, hogy Hans von Bülow-ról szóló (kétségkívül korszakos jelentőségű, utóbb úgy tűnik: hiánypótló) kötete után mintegy évtizedet áldozott életéből egy egészen egyedülálló Chopin-könyvnek. Az áldozat természetesen ezúttal is önként vállalt, amiről a tudományos elkötelezettség ékesszólóan tanúskodik.
Az ismeretlent, a megismertetendőt jelzőkkel, határozókkal, hasonlatokkal, más szinten szemléltető ábrákkal lehet eredményesen közelíteni a potenciális érdeklődőkhöz. Walker munkájánál meglepően változatos eme lehetőségek köre. A „vastag”, súlyos könyv a méreteit illetően akár távolságtartó szándékot is kiválthat; nem olyannak „néz ki”, amibe belelapozni szokás. A végigolvasáshoz szükséges idő pedig rutinos olvasótól is – látatlanban – sokat követel. Viszont ezúttal is érvényesül a „bátraké a szerencse” már-már közhelyes igazsága: az olvasót „beszippantja” a könyv, megszüntetve a reális időérzetet (csak legyen lehetőség ilyen szellemi kiránduláshoz!).
Fantasztikusan „jutányos” ez az olvasnivaló: a tudós kutató életéből rááldozott évtized érdemi munkával, utóbb mérhető teljesítménnyel járt, amennyiben „készen kapjuk” az ismeretek gazdagon rétegezett tárházát. Fontos kihangsúlyozni a rétegezettséget, mert az adatszerű pontosítástól a szakirodalomba is bekerült fikciókig – túlzás nélkül: – mindent helyretesz Walker, s teszi ezt elismerésre méltó tapintattal: tényeket sorakoztat fel, és felgöngyölíti a zsákutcákba vezető – nemritkán tetszetős – szőnyegeket. Ráadásul mindeközben központban marad a nagy formátumú „tények tudója”, aki sohasem enged a mesemondás csábításának.
Olvasmányos könyv, szinte észrevétlenül a tudásmorzsák gazdag információsebességével, és szélesvásznúan terít elénk fejezeteket a 19. század történelméből. Olyan puzzle, amelynek minden eleme Chopinnel kapcsolatos, ugyanakkor nem nélkülözi a távlatokat sem.
Chopin élete és kora szinte természetes környezetévé válik az olvasónak – és eközben mind több meghatározó vonással rajzolódik ki a muzsikusegyéniség portréja. Van Walkerben valami „lényegien romantikus”: tartózkodik attól, hogy tudományos érdekből belegázoljon Chopin „aurájába”: nem törekszik titkok megmagyarázására, értelmezésére. Az embert közelről mutatja be, ám tiszteli azt a láthatatlan határvonalat, ahol a művész saját világa kezdődik.
Éppen ezért válik elhitető erejévé a munkája; szeretetteli empátiával kezeli az embert, sohasem elítélően, ám nem is elkezdőzve a hozzátartozó kevésbé szimpatikus vonásokat. Mondhatni, mindent a helyiértékének megfelelően súlyoz. Chopin szereti halogatni (mondhatni, döntés-odázóan) a dolgokat, szívesen bíz – megbízható – barátaira kellemetlen, nemegyszer munka-és időigényes tennivalókat, és magánleveleiben nem tagadja, hogy néha terhére van a legigazabb, leggondoskodóbb szeretet, törődés is. Zsidózása sem több indulatos kifakadásnál…
Hangfelvételünk nem lévén, írásban rögzített megjegyzésekből lehetett csupán, hangyaszorgalommal, kísérletet tenni az előadóművész teljesítményére – amely a romantika századában nem a monumentalitás irányába tör, hanem épp ellenkezőleg, meghitt atmoszférában otthonos. És ezt a képet nem feledi, amikor a kompozíciókkal, a zongoracentrikus oeuvre-rel foglalkozik.
A magyar olvasó nagy szerencséje, hogy – a Liszt-monográfia harmadik kötetétől kezdődően – állandó fordítóra talált Walker munkássága Fejérvári Boldizsár személyében, akinek elismerésre méltó teljesítménye nélkül aligha lenne érdemben „könnyű olvasmány” Walker monográfiája.
Így viszont belefeledkezésre nyílik lehetőség, néha már-már képregényszerűen követve a rövid, ám eseményekben (és belső történésekben) gazdag életet és művészpályát. És gyönyörű a környezet: rendre felbukkannak a korabeli kulturális élet nagyságai, gesztusaikkal további rétegét adva a tárgyalt szituációknak.
Az életpálya kronologikus menetét időről-időre érdemben „megakasztják” apró idő-játékok, amikor a korban-témában járatlan érdeklődő alapvető-érdemi információkat kap. Ebből adódóak azok a kopulák, amelyek ismételten hoznak szóba korábban tárgyalt mozzanatokat – az olvasó nem tehet mást, mint hogy gyorsan visszalapoz, évszám-támpontot keresve, hogy biztosan tudjon tájékozódni az időmalomban.
Walker írása tényfeltáró, amennyiben fikciókat semmisít meg, és szembesít egyazon mozzanatra vonatkozó különböző értékeléseket, ugyanakkor mégsem az információmennyiséggel kápráztatja el az olvasót. A tudásanyagot eszközként kezeli, közlendőjét viszont saját-stílusban teszi közzé. Amely néha nem nélkülözi a már-már költői nyelvezetet sem. Tehát, minden tudományossága ellenére szépirodalmi köntöst visel. Ugyanakkor korántsem csupán a sorok között találhatóak azok a szikár tényközlések, amelyeknek előfeltétele a zenei anyagnak a hasonlóképp átfogó ismerete.
Az olvasót a konkrét zenei elemzések arra inspirálják, hogy ne elégedjék meg a kottapéldákkal, hanem vegye a – gyönyörködtető – fáradságot, kottából követve a felcsendülő zeneműveket. Mert aligha kétséges: aki ennyit olvasott Chopinről, mind teljesebben kívánja megismerni alkotói termését.