A zene showja
A zene showja – ezzel a címmel invitálja közönségét az Akvárium Klubba a ZeneMűvek két alapító tagja, Seidl Dénes (trombitaművész, ezúttal műsorvezetőként) és Dénes-Worowski Marcell (karmesterként), valamint a MÁV Szimfonikus Zenekar.
Fotók: Steirer Máté / MÁV Szimfonikus Zenekar
A különleges vállalkozás 2021. december 1-jén debütált, és időről-időre szépszámú érdeklődőt vonz az Akvárium Nagyhalljába. A 2022-es óévtől december 21-én búcsúztak, sztárvendégként Gundel Takács Gáborral.
A zene showja: hangzatos cím, amely a hallgatóság széles körét szólítja meg. Kezdetben tájékoztató jelleggel behatárolták a célközönség életkorát is: 16 éves kortól ajánlott a talkshow.
Seidl Dénes és Dénes-Worowski Marcell egyaránt elkötelezettje az ismeretterjesztésnek. A mindennemű előkészületek nélküli, „váratlan” találkozás során aligha lehet bensőséges kapcsolatba kerülni egy-egy zeneművel – ugyanakkor azt sem lehet elvárni az érdeklődőtől, hogy önerőből felkészüljön a koncertek műsorából. A két fiatal muzsikus szívesen (és nagy rátermettséggel) vállalkozik arra, hogy – nemritkán formabontó keretek között – „beavassa” a hallgatókat, közvetlen, egyszersmind szakszerű tájékoztatást adva (az első komolyzenei piknik keretében is vállalkoztak arra, hogy potenciális hangversenylátogatókat toborozzanak a komolyzenei programoknak). Seidl Dénes maga is játszott (többek között) a MÁV Szimfonikus Zenekarban, ez is segíti a baráti-kollegiális légkör kialakulását.
A talkshow szórakoztató időtöltést (is) sejttet – s valóban, szinte észrevétlenül múlt az idő a szünet nélküli rendezvény során. Ebben nem kis része volt a felkészültségen túl az arányosra tervezett műsornak. Összefüggő műsorfolyamot érzékeltünk, amelynek a különböző szakaszai szervesen összefüggtek egymással. És az est végén a programválasztás további szempontjára is fény derült…
Nem vitás, jelentős vonzerőt jelent a jól megválasztott (érdekes, népszerű) vendég személye. A műsor „zsákbamacska” – ami szintén fokozhatja a várakozást. És külön öröm, ha olyasmi kerül előadásra, ami ínyencségnek számít a rendszeres hangversenylátogató számára is.
A hallgatnivaló klasszikus „szeletét” Haydn Búcsú-szimfóniája adta, az a mű, amelynek egyedi „keletkezési körülményei” ismertebbek, mint maga a kompozíció. Ezúttal tételekre tagoltan hangzott fel (amely „elrendezés” Haydn-korabeli műsorszerkesztési gyakorlatra emlékeztet), s különleges aktualitást az adott neki, hogy ezúttal teljesítette utolsó zenekari szolgálatát a zenekar két vonósművésze – ebből az alkalomból nagy tapssal búcsúztatta őket a lelkes publikum.
Ha úgy tetszik, bemutatónak is részesei lehettünk: Erik Satie eredetileg zongorára komponált Sports et Divertissements-jének tételeit Ott Rezső hangszerelésében hallhattuk (a rövid tételek program-címét rendre konferálta a karmester). Satie művei a hangversenyrepertoár fehér hollói közé tartoznak – a játszóhelyhez alkalmazkodva kamaraméretű zenekar tagjai látható kedvvel játszották a pregnáns tételeket, ezáltal is elmélyítve a hallgatóknak szánt élményt.
A sport és a zenélés szerepe Gundel Takács Gábor életének ifjúkori éveiben – a beszélgetésnek ehhez a tematikájához kapcsolódott a Satie-mű. Főleg azok kapták fel fejüket, megtudva, hogy Gundel Takács Gábor az operaénekes Dr. Székelyhidy Ferenc dédunokája (aki annakidején többek között a Hunyadi Lászlót énekelte az Operaházban, és a bemutatón Kodály Psalmusának Zsoltárosa volt).
Előre megtervezett mederben, mégis szabadon folyt a beszélgetés, amely gyakran érintett olyan témákat, amelyek megannyi ember számára tűntek el-és meggondoltatónak. S ha Gundel, akkor a háttér óriásmonitorrá változott a „Legyen ön is üstdobos!” című játéknál, ahol a tévés és az aktuális műsorvezető felváltva vállalta a kérdező és a kérdezett szerepét. A technikai munkatársak professzionalizmusát dicséri, hogy „adáskész” élő programot varázsoltak elénk. És további elragadtatás forrása lett, amikor Gundel úgy kommentálta a Haydn-szimfónia egyik tételét, mint ha futballmérkőzést közvetítene… Kacagtató perceket éltünk át (s megtanultuk a későbarokk Johann Melchior Molter nevét is…). A játékok idején a háttérzenéről gondoskodó zenekar is…
A beszélgetés is az ismeretterjesztés része lett, szinte észrevétlenül. Bevallottan pedig szószólója a beszélgetés fontosságának, az együtt gondolkodás, a gondolatébresztő meglátások továbbgondolás semmivel nem helyettesíthető folyamatainak. A zenei élménynél és a tárgyszerű többlet-információknál is gyümölcsözőbbnek tűnt az az aktív együttgondolkodás, amelyre a felvetett „aktuális” (voltaképp mindig-aktuális) témák felvetése késztette a hallgatókat. Történt mindez a figyelem aktív légkörében, oldott hangulatban. Felejthetetlenül.
