A Szent Efrém Férfikar 16. lemezéről
„A teljesség felé” – így jellemezhetnénk az immár 21. éve működő együttes repertoárját. Ráadásul nem a műsorválasztás sokszínűségét/sokműfajúságát, stiláris gazdagságát kívánom ezzel hangsúlyozni, hanem azt a felelősséget minden mű iránt, ami a perfekcióra törő interpretációban mutatkozik meg.
Az együttest Bubnó Tamás hívta életre, akit korábban a Tomkins Énekegyüttes egyik alapító (és 31 éven át oszlopos) tagjaként tartottunk számon. Nevéhez fűződött a Budapesti Görög Katolikus Kórus újjászervezése – ebből alakult a Szent Efrém Férfikar, amely kezdetben a bizánci rítusú keresztény világ vokális örökségének népszerűsítését tartotta. Ezzel párhuzamosan figyelmet fordítottak a kortárs kompozíciókra, majd az érdeklődésük kiterjedt a magyar férfikari repertoár értékeinek átmentésére (tehát visszaemelve a gyakorlatba a korábban elfeledett történeti kompozíciókat).
Az évtizedek során értelemszerűen módosul a tagság, a mindenkori létszám is összefügg a repertoár alakulásával. Mérföldkő az együttes életében legutóbbi lemeze, a Wings, amelynek három évvel ezelőtti lemezbemutató koncertjét első teltházas zeneakadémiai fellépésükként tartják számon. A folytatás, a két korongos albummal, nyolctagú együttes remeklése.
Letagadhatatlan, hogy alapélmény számukra a bizánci hangzásvilág. Ennek korántsem elhanyagolható szegmense akusztikai jellegű, a térélmény meghatározó jelentősége. A felvételek hallgatója pedig nem lehet eléggé hálás, hogy erre a hangfelvétel-készítéskor is gondot fordítottak: bárhol, bármilyen körülmények között hallgatja is valaki a felvételt, szinte szakrális térnek lesz részese. Akkor is, ha éppen „slágereket” énekelnek, kirándulva a könnyebb fajsúlyú, világi zene területére. A cím (királyok és királynők) széles skálát kínál az asszociációknak, s kellő zenei élményanyag birtokában, a minőségigény magasra tett mércéjével, bátran vállalkoznak ilyen számok adaptációjára is. Sikerrel.
Kétszer 11 szám, amelyeket a hangzásvilág és az interpretáció igényessége hoz közös nevezőre. Egy-egy feldolgozáson belül alkalmanként többnyelvű szakaszokból jön létre füzérforma, s ilyenkor a szöveg nyelve sem jelent korlátozó kritériumot. Varázslatos ez a hangzás, egyszerre ismerős és ismeretlen, de mindenképp otthonos. És a „talált tárgyak” különleges meglepetés-örömet jelentenek!
A FONÓ igényes kivitelezésű kiadványában rövid bevezető után eredeti nyelven szerepelnek a szövegek (nem mindig a teljesség igényével). Az „értés” szempontját igénylők számára megadtak egy QR kódot, amellyel elérhetőek a szövegfordítások. De aligha van okuk panaszra azoknak, akiknek nem áll rendelkezésükre ez a korszerű technikai lehetőség; néha még „izgalmasabb” is ez a szakralitásból következő „titokzatosság”, merthogy az angol szövegek egy része széles körben ismertnek (vagy legalábbis könnyen érthetőnek) tűnik, kiváltképp, mivel a szövegmondás maximálisan érthető, és az előadásmód zenei támogatást ad a hangulatok-karakterek értéséhez, átélhetőségéhez.
Közben aligha, de utólag önkéntelenül is elgondolkozik a hallgató: vajon a külföldi érdeklődő számára mennyire „elfogadhatóak” a magyar nyelvű részletek – és arra az eredményre jut, hogy minden bizonnyal elfogadható részét jelentik a titokzatos szférának. A muzsikus előképzettségű érdeklődő élvezettel tapasztalja meg a zenei asszociációk hálóját, a feldolgozásokból (melyek egy része a férfikar tagjainak munkája) kitűnik a sok stílusban való jártasság.
Gyönyörködtető hallgatnivaló az első perctől az utolsóig – talán csak az első album közjátéka (Davos) kelt pillanatnyi meglepetést. És aligha hiányolhatja bárki is, hogy nincsenek feltüntetve az alkalmankénti kísérőhangszerek, s az sem, hogy az együttes mely tagjai szólaltatják meg őket. Közösségi produkcióról van szó, olyan együttes teljesítményéről, ahol az egyén nem magában kíván érvényesülni. Az eredmény: hatványozott minőség.
(FONÓ – FA 525-2)
