Ismét fellépett Budapesten a King’s Singers
A Zeneakadémia Koncertközpont rendezésében adott hangversenyt november 27-én a Zeneakadémia Nagytermében a világszerte méltán népszerű angol énekegyüttes, mely 1968. május 1-jét tekinti születésnapjának.
A King’s Singers Fotó: Zeneakadémia
A hazai közönség első budapesti fellépésük, 1978 óta biztosít számukra protokoll helyet a kedvencek listáján – s ez generációról generációra öröklődik, miközben az énekesek fokozatosan cserélődtek. „Ütős” áruvédjegynek bizonyult a név, amelyhez az alapító tagok egykori ritkaságszámba menő vállalkozásának egyedülálló színvonala adta a fedezetet. Az iskolájuk nevét felvevő (s annak világhírt biztosító) egykori diákok példája követésre méltónak tűnt – erről tanúskodik a fél évszázadot meghaladó folytonosság.
Kezdetben „ritkaságértékük” is növelte az elismerést – napjaink gazdag koncertkínálatában mindenkori teljesítményük perfekciója teszi egyedülállóvá fellépéseiket. „Borítékolható” az élmény – és természetesen „borítékolható” az elragadtatott tetszésnyilvánítás.
Az angol kóruséneklés, énekes-képzés tradíciója egyfajta kulturális világörökség – a világjáró együttes pedig gondoskodik arról, hogy mindenhová eljusson annak az eredménye. Az elmúlt négy évtized során hazánk több városában is felléptek – idén ők adták a Kecskeméti Tavaszi Fesztivál nyitókoncertjét. Másodszor látogattak tehát ebben az évben Magyarországra, nemzetközi turné keretében. Műsoruk „Királyi vér” címe arra utal, hogy programjuk a Tudor- és Stuart-kor gazdag zenei terméséből ad ízelítőt. VIII. Henrik szerzeményét választottak nyitószámnak (Pastime with Good Company) – s valóban jó társaságban tölthettük időnket. Az első rész afféle angol mini kórusantológia volt (Byrd, Britten, Weelkes, Tomins, Purcell Bennett), a szünet után könnyedebb hangvétellel folytatódott a műsor, amelyből mindösszesen négy számot adtak meg – a többi afféle megkomponált ráadássorozat volt, befejezésként Kodály Esti dalával.
A rendszeres hangverseny-látogató azt tapasztalhatta, hogy alig lát ismerős arcokat, tehát korántsem a szakma (belterjes) ünnepét jelentette az est, hanem az előadók iránti érdeklődés széles köre mutatkozott meg abban, hogy több generáció kereste fel ezért az élményért a Zeneakadémiát. A szavatolt minőség – amelynek tárgyszerű megítélésére, részletező elemzésére kevesen hivatottak – élményforrássá vált, s minden bizonnyal tartós kihatással van a hallgatók ízlésének, elvárásainak az alakulására.
A magyarul köszöntés kedves gesztusa után az egyes műsorszámokról angolul szóltak – érezhető volt a figyelem, amellyel mindenki érteni akart, legalább valamennyit, az elmondottakból. S a reflexiók arról tanúskodnak, hogy sikerrel. (A tréfás megjegyzések, a vidám történetek oldott fogadtatást kaptak.)
A King’s Singers ismét „jelenségnek” tűnt. Utolérhetetlenségük ellenére, képesek felmutatni egy magas mércét, amely egyaránt jelenti az igényességüket, és inspirálja a közönséget a magas szintű elvárásokra. Sajátosságuk, hogy mindezt magától értetődő természetességgel teszik, mentesen a kiváltságosok kasztjának az érzékeltetésétől. Az „uniformizált” fellépőruhát különböző személyiségek viselték, akikben közös a zeneszeretet: a felelősség a magas szintű interpretációért, amelynek köszönhetően repertoárjukat megszerettetik a hallgatósággal. Nem missziót teljesítenek, nem szertartást mutatnak be, hanem gyönyörködtetnek a zenével.
Előadóként mindentudóak; nem kis teljesítmény ez – habár elődeik között olyanok is voltak, akik ezt a mindentudást a zeneirodalom gazdagítása érdekében is kamatoztatták. Nosztalgikusan emlékezem arra az együttesre, amely a Szöllősy Andrástól rendelt művet többször is műsorra tűzte. Örömmel látom, hogy diszkográfiájukban Ligeti György művei is szerepelnek. Tudok későbbi „magyar vonatkozásról” is (Gyöngyösi Levente felkérése) – de még magasabbra csapna a lelkesedésem lángja (s vélhetőleg nemcsak az enyém), ha az állandó repertoárdarabjaik között polgárjogot nyernének magyar szerzők művei is, legalább a magyarországi fellépéseik során.
Ettől függetlenül, nevük rövidítéseként summázhatom teljesítményüket: „KIRÁLY”!
