Zűrzavar 2045 / Örkény Színház
A Bolondok tánca a forradalom gyilkos szatírája. Meg kell(ene) őrizni az alulról építkező állam vívmányait az egyszemélyes uralom ellenében, amíg nem késő, sejteti az Örkény sci-fije.
Fotók: Horváth Judit
A homályos életű Lev Birinszkij Bolondok tánca című tragikomédiája a színpadi késleltetés mesterműve. Oly biztos arányérzékkel szerkesztettek az egyébként sokszereplős darab kettőseinek a dialógusai, akár az impozáns épület gondos alapozása. A szituációk tétje, a lendületes cselekmény bonyolításán túl, az a hajtűkanyarokkal tűzdelt út, amelyen a konkrétig, a megkerülhetetlen válaszig majdnem eljutnak a szereplők.
Az egyik fél kivár, jóval tovább a megszokottnál. Többször úgy tűnik, hogy más kerül a fókuszba, pedig csak kerülgeti a fő témát, akár a macska az elejteni kívánt egeret. Makacsul mondja a magáét, nem ereszti a markai közül a kommunikációs partnerét. Kis változtatásokkal írja körül ugyanazt, de végül mindig ugyanoda jut el.
A másik megúszni igyekszik a kellemetlenségeket. Látszólag ő az erősebb. A közösségben elfoglalt hatalmi pozíciója megingathatatlan. Megmozgat mindent a halasztás érdekében. Igyekszik kibújni a felelősség alól. A szóbeli elterelő hadművelet segíti a menekülésben. A kibúvók miatt azonban mind kínosabb helyzetre sodorja önmagát. Többek között ez a visszatérő kommunikációs aktus adja a jelenetek harsány humorát. A színésztől ritmusérzéket és poentírozási technikát kíván mindez.
Kerekes Éva és Znamenák István
A Bolondok tánca a forradalom gyilkos szatírája. A kormány embereinél csak a lázadó fiatalok nevetségesebbek. Nincs az a felforgató tevékenységet büntető intézkedés, amely nyomasztóbb lenne a nem kívánt nő szerelménél. Birinszkij 1912-ben írt színdarabjában elmosódnak a határok a hatalmat szolgáló hivatalnokok és a fennálló társadalmat erőszakos módon változtatni kívánók között. A forradalmi fiataloknak semmi kapcsolatuk sincsen a társadalom valóban segítségre és támogatásra szoruló embereivel. Intellektuális humor és kiábrándultság jellemzi a négyfelvonásos Bolondok táncát.
Bánki Gergely, Gábor Sára és Polgár Csaba a fenti darabból készített változata disztópia. Inkább a sci-fi világa izgalmas, semmint a különleges ritmusú dialógusok. Egyes motívumok megmaradtak, de a cselekmény egyszerűsödött. A Zűrzavar 2045 címmel bemutatott előadásban hazánk Vengrija néven az újorosz birodalom része. Az önállóságunk a múlté. A kaotisták a hatalom megdöntésére törekszenek, de úgy, hogy Vengrija érintetlen marad az erőszaktól. Kell egy tartomány, amely hátországként szolgál.
Az előadás a Gogol, Szuhovo-Kobilin és Erdman társadalomkritikus vígjátéka helyett a Vlagyimir Szorokin fémjelezte sci-fi világát mutatja. Polgár Csaba rendezése ötletesen használja az online adta előnyöket. A Juhász András és Táborosi András effektjei a színpad jelen idejét ütköztetik az előadás virtuális valóságával.
Polgár Csaba rendezéseiben a színészek nemegyszer mutatják kevésbé ismert arcukat. A Zűrzavar 2045 kivétel ez alól, mert a stream kissé háttérbe szorítja az alakításokat. Néhány villanással hívja fel magára a figyelmet Takács Nóra Diána, a mindig láb alatt lévő Orkány Málna szerepében és Bánki Gergely, a kokainista kabinetfőnök, Pekendi Lóránt alakítójaként.
Egy férfias asszony és egy feminin férfi alkotja a párost, amelynek női tagja vezeti az egykor jobb sorsra érdemes Vengriját.
Kerekes Éva Orkány Elíz szerepében a kényúrnő árnyalt képmása. Hideg és kiismerhetetlen. A hatalom gyakorlása aszexuálissá tesz és nem ereszt soha többet. Eliz nemcsak a nadrágot viseli, hanem természetesnek veszi, hogy céljai eléréséhez használja az embereket. Aztán, amint a papír zsebkendőt szokás, eldobja őket a szemetesbe. Az asszony kihívóan viselt ráncai mögött ott a valamikori vonzó nő, akit mára csakis az uralkodás érdekel. Várom az ötleteimet, mondja Elíz, miközben szenvtelenül sürgetőleg néz alattvalóira.
A kamerák pozíciói akkor válnak drámaivá, amikor rejtenek, mégis mutatják a titkot. A néző leselkedni kénytelen, a befogadó pozíciója változékony, hiszen ilyenkor intimebb viszonyba kerül a látottakkal, mint egyébként tenné. Így lessük meg Baráth Vendel, Eliza férje (Znamenák István) és Gyinke gyakornok (Jéger Zsombor) duóját. Az idősödő férfi megtalálta élete szerelmét a fiatalemberben. Znamenák kérlel, rimánkodik és olykor megalázkodik. Viszont a szálkás, bronz testét a forradalom oltárán feláldozó fiatalember semmit sem akar a régi nyugalmán, no meg egy nő testén kívül. Az édes kettest hol az egyik, hol a másik oldalról látjuk. Telitalálat az, ahogyan a sarokból mutatják őket a kamerák, lentről enyhén felfelé. Egyértelmű, hogy tiltott, legalábbis nem elfogadott kapcsolat tanúi vagyunk.
Negyedszázaddal a jelenünk után
Znamenák István sokadszorra fogalmazza invenciózusan színpadra a kisembert. Karakterei akkor emlékezetesek, ha a figurák nem helyezkednek el távol a húsosfazéktól, a hatalmi játszmáktól. A kisember időlegesen a középpontba kerül. Ezzel párhuzamosan állandósul rettegése a lebukástól. Attól, hogy kiderül, csakis átmenetileg tartózkodhatott az élet napos oldalán. A színész jellegzetes, mert panaszos-sírós hanghordozása sohasem affektál, hanem a kirekesztettség félelméről mesél. Az árnyékos oldalt már megtapasztalta, a hatalmasok világa csábítja ugyan, de képtelen az illeszkedésre. A fentiekhez hasonló Baráth Vendel, aki hiába a kormányzó asszony férje, a boldogságot egy jóval fiatalabb férfi mellett véli megtalálni, akinek mindenét odaadná.
Negyedszázaddal a jelenünk után játszódik a Zűrzavar 2045. Mégis, a cselekmény idézi napjaink közéletének elvadult magyar ugarát. Meg kell(ene) őrizni az alulról építkező állam vívmányait az egyszemélyes uralom ellenében, amíg nem késő, sejteti az Örkény sci-fije.
Lev Birinszkij Bolondok tánca című tragikomédiája alapján a szövegkönyvet írták: Bánki Gergely, Gábor Sára, Polgár Csaba
