Solténszky Tibor 1953–2016
Volt egy barátnőm a hetvenes évek vége felé, aki a szegedi tanárképzőn tanult. Ő áradozott az egyetemi színpadról, meg annak a vezetőjéről, Paál Istiről, meg egy fiatalemberről, aki a JATE Színpadnak afféle mindenese, színésze, titkára, diplomatája, tolmácsa, és nagyon jól néz ki. Emlékszem, a Dugonics téren össze is futottunk vele, Solténszky Tiborként mutatkozott be, mosolygott, és tényleg jól nézett ki. Talán miatta mentem el megnézni a V.A.GY.U.N.K című előadásukat a Szkénébeli vendégjátékukon – akkor is kedves volt, de sokat nem tudtunk beszélgetni, mert indultak vissza Szegedre.
Aztán évek teltek el, én „diplomás dramaturg” lettem, és valami szakmai gyakorlaton összefutottunk a rádióban, ahol ő dramaturgja volt a Rádiószínháznak, én meg irigyeltem izgalmas munkájáért. Lassan egyre több közös pont lett a szakmai életünkben, miközben mindketten családos emberek lettünk, benne voltunk a zalaegerszegi kortárs drámákkal foglalkozó Nyílt Fórum előkészítő „bizottságában”, elvitt magával Kavillóba, ami nem olasz kisváros, hanem vajdasági kis falu, a Tanyaszínház szíve, ott volt Soltis Lajos és a többiek, akik közül sokan ma is a barátaim – aludtunk közösen egy nagy tornateremben hálózsákokban, aztán a délig tartó nagy közös reggelik… És Kazincbarcika, az amatőrök (ahogy akkor mondták, ma inkább alternatívok) fesztiválja. Lenyűgöző volt, ahogy átváltott az angolra, ahogy képben volt mindenről…
És mennyit zsűriztünk együtt, diákszínjátszókat éppúgy, mint falusi idős embereket – okosságait, kritikai észrevételeit kedvességbe csomagolta. Aztán mikor az új évezredben Pécsre költöztettük a Nyílt Fórumot, ott is a motorja volt, nekünk csak a készbe kellett beleülnünk. Mindent olyan természetes egyszerűséggel csinált, hogy észre sem vettük, mennyit dolgozik. Pedig Tibor, ha csak a rádiós munkáit vesszük, 265 hangjátékban volt szerkesztő, rendező; ez azt jelenti, hogy csak stúdióban minimum 530 hetet volt életében. Az nettó tíz év munkaidő a rádiós hangmérnökökkel, zenei szerkesztőkkel, rendezőkkel, dramaturgokkal egy technikai helységben. Őrületes szám!
Drága Tibor, olyan jó lenne megint ácsorogni veled a világ bármelyik pontján, és tervezgetni újabb kalandjainkat.