Veszedelmes viszonyok / Budapesti Operettszínház
Szétárad az erotika a volt Moulin Rouge-ban, a mostani Kálmán Imre Teremben, a Veszedelmes viszonyok előadásán. Remekül illik az egykori elegáns műsoros éjszakai lokál közege Choderlos de Laclos levélregényéből a rendező, Kiss Csaba által írt színpadi változatához.
Peller Anna, Kelemen Hanna Fotók: Bori Tamás
Jól teszi a látvány- és jelmeztervező, Berzsenyi Krisztina, hogy nem használ díszleteket, csupaszon hagyja az egykori mulató falait, amik sokat láthattak. Az ilyen falakról szoktuk mondani, ha azok mesélni tudnának! A produkció megteremti azt a miliőt, mintha tényleg mesélnének. Sőt, mintha nagy elánnal, rosszmájúan, élvezettel pletykálnának. Gátlások nélkül kibeszélnék a megesett frivolságokat, szívtépéseket, gyönyört és fájdalmat egyaránt okozó, szenvedélyes, vagy éppen ridegen számító csábításokat, galád cselszövéseket, ármányos megalázásokat, megcsalásokat és megcsalattatásokat, kínzó pórul járásokat. Tombol a szenvedély, de működik a furmányos ész is, a szexuális kéjjel felérő, másokkal való kibabrálás öröme, a megrontás okozta szédült mámor, a játékos gonoszkodás eufóriája.
Kocsis Dénes, Peller Anna
Mindez a kifinomultság, a graciőz kellem, akár a fennkölten szép szavak kíséretében. Nincsenek trágárságok, alpári kifejezések. De eldurvuló hangsúlyok és mozdulatok igen. Berzsenyi káprázatos ruhákat tervezett. Egytől egyig remekmű. Rokokó stílusú, puha, fénylő, susogó, testet kiemelő és rejtelmesen takaró, pazarul hímzett selymek. Lerí róluk a viselőjük gondtalan gazdagsága, amibe a világ legtermészetesebb módján belenőtt, kényeztetésre, élvezetekre termett. Ez szükséges ahhoz, hogy semmi másra ne legyen gondja, mint szerelmi praktikákra, frivol kalandokra, ezeknél jelentősebb problémái ne támadjanak. A rosszat forralások kiinduló- és középpontja, Merteuil márkiné. Peller Anna olyan, mintha erre a szerepre született volna. Rontóan, vonzóan, ellenállhatatlanul nőies. Ennek megrendíthetetlenül tudatában is van. Félelmetesen magabiztos. Határozottságára nehéz nemet mondani. Szép pillanatok lesznek, amikor végül ő is elbizonytalanodik, megtántorodik, sőt megrendül. De addig nőstény, delnő, fölényes, agyafúrt, romlott, élveteg, nagy játékosként kever-kavar. Mint jó karosszériájú dömper, megy előre. Mindenkit letaglóz, elsőrangú szimattal kombinálva, bárkinek betesz. Valósággal elélvez az aljasság fogalmát is kimerítő cselszövéseitől. Sátáni gúnykacajokat hallat, úgy képzeli, hogy bármit megtehet, és ez hosszú-hosszú ideig így is van.
Janza Kata, Kelemen Hanna
Méltó cinkosa Valmont vikomt, Kocsis Dénes megszemélyesítésében. Furtonfurt őt bujtja fel a galádságokra, aki maga is képes erotikus gaztettek elkövetésére, de a márkiné écái még inkább beindítják a fantáziáját, még jobban felajzzák, egyre gátlástalanná teszik. Kocsis már a Dorian Gray címszerepében megmutatta ugyanitt, hogy milyen vonzó és taszító tud lenni egyszerre, mennyire képes az áthágott erkölcsi-társadalmi szabályok ábrázolására, és annak érzékeltetésére, hogy ez bizonyos emberek számára egójukat tápláló gyönyör. Időleges kielégülést jelent, hogy aztán addig fokozzák és fokozzák a tétet, hogy leamortizálják a környezetükben lévőket és magukat egyaránt. Áldozataik hatalmas elánnal, kitartóan közreműködnek abban, hogy tönkretegyék őket. Hiszékenységüknek nincs határa, ahogy a felajzottságuknak sem nagyon. Fékezhetetlenül tombolnak a hormonjaik. Gyakran tombol Kovács Adrián zenéje is. Az általa irányított kis létszámú zenekarból is őrjöngően élveteg hangok törnek elő, mintha gúnyolódva, kéjesen nyelvet öltögetnének. De vannak totálisan kétségbeesett akkordok is, a lelkileg kisemmizettek hangulatának lefestéseként.
Janza Kata
Janza Katából Volanges-néként elementáris, „megtört” hangok kavarodnak elő kétségbeesett segélykiáltásként, ami nem csoda, mert őt és lányát egyaránt sikerül alaposan megtiporni. A lánya, Cécile de Volanges, Kelemen Hanna megkapó alakításában, kezdetben maga a hamvas, naiv tisztaság, aki már kicsit megelégelte ezt a némiképp unalmas létállapotot, valami izgalmasabbra, legalább csipetnyi romlottságra vágyik. Túl sokat is kap belőle. Nem csupán a vikomt prédájává válik, hanem a szerelme is, akinek csak hatalmas nehézségek árán sikerül a közelébe férkőznie, különösebb lelkiismeret-furdalás nélkül megcsalja. Cseh Dávid Péter Danceny lovagként nem amorózó, nem is kis tejfelesszájú, hanem némiképp elrajzolt, karikaturisztikusan megjelenített fickó, akiből olykor szabálytalanul vicces hangok is „előgurguláznak”, szemléletessé téve a rendíthetetlen sóvárgását, végletes elszontyolodottságát, totális elbizonytalanodását, de nem szűnő kitartását. Szerelmi buzgalmában levélesőt hullajt az egyik páholyból a publikum tagjainak nyakába, azt remélve, hogy ezeket a vikomt majd mind eljuttatja az imádottjához, akit őrmesteri szigorral próbál őrizni az anyja, miközben ő sem érzéketlen a nőcsábász iránt. Aki persze majd többszörösen kihasználja az abszolút ínyére való szituációt. Széles Flóra Tourvelnéjával viszont kölcsönösen alaposan megégetik egymást.
A színészek a nézőtérre is lejönnek, a páholyokba szintén fölmennek, ha úgy tetszik, behálózzák a közönséget. Olykor ez inkább csak kedves kokettálás, mint igazi veszély. Nem érződik mindig valódi tét, az, hogy ebbe az általános képmutatásba, abba, hogy mindenki mást mond, mint amit gondol, hogy a szavakkal, testekkel, tettekkel való játszadozásba bele is lehet halni, vagy kiégett, élő halottá lehet válni, hogy fullánkos, cinikus hanghordozással akár ölni is lehet. De azért Cécile őrületes megalázásánál, durva földre teperésénél, amikor az eddigi cizellált szavak után, ocsmány otrombaságok is elhangzanak, csak kiver a víz, ahogy egy-egy dal, Müller Péter Sziámi szövegével való, mélyen fájdalmas eléneklésekor, amikor valaki rádöbben arra, hogy hazudtak neki, semmibe vették, csak ajzószernek tekintették, nem szerelmi társnak, szintúgy többször futkos a hátamon a hideg. A szereplők tekintetének, sokszor csak egy-egy testrészüknek a háttérben, élőben, fekete-fehérben való kivetítése is fokozza a hatást. Jókora svung, akarat, komoly munka, és láthatóan sok öröm, temérdek játékkedv van a Budapesti Operettszínház produkciójában.
Kiss Csaba rendezése, ahogy a két évvel ezelőtt ugyancsak a Kálmán Imre Teremben általa színpadra vitt Tajtékos dalok, méltán nagy sikert arat.
