Tudósítás az Ördögkatlanból
A katlan változatos és színes. Az emberek táncolnak, ahol lehet – végül is bárhol, ahol zene szól, megteremtik maguknak a parkettet. Igen, táncolunk és játszunk.
Fotók az Ördögkatlan Facebook-oldaláról
Mint az alma húsa, amikor beleharapunk. Levendula, napsárga, csillogó ezüst, mogyoróbarna, királykék. Nemcsak a test- és ruhaszínek, hanem a korábbi feladatok megoldásakor egymásról kapott információk is alakították a képet a „Milyen színnek látjátok?” – kérdésre, amiről a Radnóti Színház Ifjúsági Műhelyének játékvezetői érdeklődtek. Egymásról alkotott képzeteiket foglalták színbe a csoport tagjai, akik őket választották a nagyharsányi Aralica kertjének egy sátrában, ahol az esős időben tartották a játékos drámafoglalkozást. Az ilyen fedett, félig zárt helyeknek köszönhetően tudott megvalósulni a szabadtéri programok nagy része a szerdai kisebb-nagyobb záporok, szemerkélő eső esetén. A beállók, ponyvák a zenekarokat is védték, közönségüket kevésbé, akik esőkabátban, pokróccal a fejükön rendíthetetlenül kitartottak kedvenceik mellett. Nagy várakozás előzte meg a Csík és Presser Gábor koncertjét Villánykövesden, s a tömeg békésen és boldogan élvezte a nagyszerű közös zenélést. A cseRihannákat a nagyharsányi Árokparton ugyancsak kitartóan várták és hallgatták rajongóik, akik a körülmények, a masszív eső dacára velük tartottak és ujjongtak „régi” és új dalaik hallatán. A mostanra kiegyenlített nemi összetételű pécsi zenekar erős szövegekben szólt a fekete szín-voltáról, az egynyári (?) kapcsolatról, a gyenge férfiról, a fegyelmezett fegyelmezetlenségről, az örök barátság előrevetített szakaszairól.
Könnyű lemaradni kiszemelt programokról, ha később kezdődik az előző, ha távol van a másik és az óránkénti buszjárat már elment vagy az autóstoppal csak egy köztes faluig jutsz el. A kisorsolt színházi sorszámok strukturálják a legerősebben az egyéni menetrendeket, de „Minden jó”, ahogy a Budapestről érkezett három középkorú hölgy mondta, aki felvettek autójukba és éppen a híres angol turkálót keresték. (Nem tudnám meghatározni a résztvevők átlagéletkorát. Mintha megközelítőleg ugyanannyian lennének minden korosztályból a tizenévestől a hatvan pluszig.) Megszűnik az idő, amikor ráfordulnak a pécsi útra, hallom tőlük, és majdnem mindegy, mire jutnak el végül az ezernyi program közül az öt nap alatt. Én is így, lemaradva valamiről, kerestem fel az imént említett foglalkozást, ahol az ismerkedés furcsa tulajdonságaink közvetítésével kezdődött – a következő etapban pedig, a társadalmi agresszió elemzésekor, megoldatlan katlanproblémákra kidolgozandó terv elkészültével végződött. Alig várom, hogy összefussak a csoportom tagjaival, s megkérdezhessem, a többiek milyen agresszióra okot adó helyzeteket soroltak fel. (Nem várhattam ki a végét, hogy a következő programomra most már tényleg odaérjek.) Mi az információhiányt választottuk: bár van programfüzet és honlap, az utóbbin nem mindenütt jelzik a változásokat. A fiatal katlanozók több táblát, helyszínjelölést igényelnének: a régiek már otthonosan mozognak a terekben, a helyszínek közt. A programokról amúgy viszonylag jól informálnak bennünket, inkább a vendéglátós pultok előtti sorban állás reménytelenségét említette valaki: szólhatnának a hátul állóknak, hogy mire előre kerülnek, már elfogy az alapanyag. Az ifjú budapesti játékvezetők BKV-s példákkal, jelenettel készültek: ez a közeg erősen feszültségteli számukra, főként az utastársak egyikétől-másikától érkező támadások miatt. Azt gyakoroltuk (aki ötletelt, el is próbáltatták vele a gyakorlatban), hogyan hárítható el az agresszió, s valaki javasolta: a fiatal nő hangosan kérjen segítséget az utastársakról, akkor talán megmozdulnak. Más irányt vett volna a beszélgetés, ha elmondom, ami a nyelvem hegyén volt: a pécsieknek paradicsomi a budapesti tömegközlekedés, néhány percenként jön a busz, troli, villamos, s több közülük egész éjszaka jár… Mi Pécsett örülünk, ha csak tíz percet kell várni a buszunkra.
Színeket elemzett Szabó Győző és Rezes Judit a kapcsolatukról szóló Loveshake című darabjuk egyik jelenetében a Mokos pincészet színháztermében. A zöld… nem a béke, hanem a féltékenység színe. Előkerült a nők vénuszi, a férfiak marsi eredete és az elöl hagyott mobiltelefon esete, amelyek toposz voltukban, sztereotipikusságuk ellenére jól szervezték a zenében, dalban, tánccal és prózai jelenetekkel előadott szerelemtörténetet.
A katlan változatos és színes. Láthattunk szivárványt – és az ég kékjének változatait a szélsőséges időjárásban. Elhozza csíkos pólóját, akinek van, a fellépőkön is feltűnik e katlanszimbólum, így a fenti színészeken is. A mindig gyönyörű és színes Kiss Móni mellett álló Bérczes László a 11-es szám (11. Ördögkatlan!) misztikus jelentéseinek egyikéből kiindulva a megnyitón hangsúlyozta: igyekeznek jól egyensúlyozni a műfajok közt. Irodalmi (most magvetős) és közéleti beszélgetések zajlanak a lenyűgöző panorámájú Vylyan teraszon, olvasásról, meséről, civilekről szóló programok futnak a Pécsi Bölcsész Udvarban, ukrán asszonyok dalai, táncai, főztje vár ránk Both Miklós udvarában. Erősödik a szomszéd déli szlávok jelenléte s általában a nemzetköziség. Sok a visszatérő elem és szereplő.
Az újítások közt nem baj, hogy idén nem a megszokott együttesek lépnek fel a nagyharsányi focipályán, a napindító beszélgetéseket Alindával viszont hiányoljuk a Narancsligetből. Családias, tanítványaikat bevonó, káprázatos koncertet adott a megnyitó után Szabó Attila, majd Snétberger Ferenc. Az utóbbi csapatából kiemelném a vicces konferansziét és a virtuóz Horváth Lacikát, valamint Urbán Benjamint. A Narancsligetben szerdán a Kistehén zenekar csinált fergeteges hangulatot, nekem Hobóék erejét és spleenjét idézték fanyarabbul az előző évezredből. Az emberek táncolnak, ahol lehet – végül is bárhol, ahol zene szól, megteremtik maguknak a parkettet. Igen, táncolunk és játszunk. Én idén viszonylag sok interaktív, workshopszerű foglalkozáson voltam. A legemlékezetesebbek közülük a kisharsányi Kovács Udvarházban Elek Ányos (Veled Kerek) a zömében nonverbális státuszmegjelenítő gyakorlatai: hogyan viseli magát a magas és alacsony státuszú személy? Ha kapsz egy lapot a franciakártya-pakliból, amely kinevezi a pozíciódat, hogy éppen 8-as vagy, vagy ász, miként helyezed el magad a többiek reakciói alapján a rangsorban? Próbáljátok ki!!
