Török Sophie, a második
Ki volt valójában Török Sophie, azon túl, hogy a nagyszerű költő, Babits Mihály felesége? A nő, aki irodalmi babérokra akart törni, huszonhat évesen ment hozzá Babitshoz. A két alkotóember szellemi szövetségben élt egymással, de a közvélemény arról igazán keveset tud, milyen ember, s milyen költő volt Sophie…
Március 8-án a Napfényes Étterem és Rendezvényteremben Mravik Eszter Júlia a Csábi Anna által rendezett egyszemélyes darabot adja elő a különleges sorsú feleségről. A rendezőt kérdeztük az előadásról.
Bereczki Kata: Arclemosó
Csábi Anna, az előadás rendezője hamar lehetőséget látott Török Sophie történetében: „Mravik Eszter ismertetett meg Török Sophie verseivel, prózáival, és amint belepillantottam a munkáiba, vágyat éreztem, hogy színre vigyük, hiszen megrendítettek a versei. Azt is el kell mondanom, hogy nem feltétlenül értek egyet a kánonnal, amiket kiemelt Sophie munkásságából az évek során, persze sok mindentől függ, hogy mely versek kerülnek a polc legfelső fokára. Sokan nem tudják, de valójában Babits adta neki a Török Sophie nevet, mivel annyira tisztelte a költő Kazinczyt, hogy Tanner Ilonából Török Sophie lett a művészneve. Kazinczy felesége után.”
Arról, hogy miért lehet ma, a huszonegyedik században is érdekes Török Sophie, arról Anna így nyilatkozott: „Sokat alkotott szabadversben, ebből is átjön modernitása, és, hogy nem szorította magát keretek közé. Bevállalós, öntörvényű, vagány a munkássága. Viszont árnyékban élt, méghozzá a férje árnyékában, miközben Babits hitt benne, támogatta őt. Érdekes életrajzi elem tehát, de a társadalmi körülmények úgy hozták, hogy árnyékká vált. Hozzáteszem, Tanner Ilona azért kereste meg Babitsot, hogy segítsen neki egyengetni pályáját, s, hogy fejlődhessen költőként. Az előadás egyébként nem csupán az irodalomrajongóknak szól, hanem mindenkinek, akik belelátnának Török Sophie életébe, munkáiba.”
Mravik Eszter Júlia – Fotó: Kesjárné Mészáros Annamária
De vajon miként lehet színpadra állítani egy olyan előadást, ami versekből áll? Milyen jellegű kihívás? Erről így beszélt a rendező: „Ne valamiféle patetikus versmondásra gondoljunk, attól inkább menekülünk. Sophie önelemző, őszinte, érzelemtelített világát csak ezekkel az eszközökkel lehet közölni. Őszinte hangot megütve, a lelki síkon haladva. Az alaphelyzet különféle élményekre épít, amelyeket mindannyian átélünk, a versek között pedig a színésznő tematikus blokkokban mesél Török Sophie életéről. Nem azonosul vele, nem csinál úgy, mintha ő lenne Sophie, hanem egyes szám harmadik személyben beszél róla.”
Csábi Anna mesélt arról is, hogy mélyen megindította a tény, miszerint Sophienak háttérbe kellett szorítani saját magát: „Úgy gondolom, sok nő tud ma ezzel azonosulni. Ha egy pár gyereket is vállal, a férfi fizetése miatt egyértelmű, hogy ki marad otthon. Viszont azzal, hogy a nők anyagilag nincsenek kellően megbecsülve, azt az üzenetet kapjuk, hogy kevesebbet ér a munkánk. Ha pedig dolgozik a nő, lelkiismeretfurdalása van, amiért éppen nem a családjával van. Jó lenne felébredni ebből. Az előadás csupán érzékelteti ezt a jelenséget, és feltárja annak bonyolult mivoltát. Sophie bátran és őszintén vállalja azt, ami benne van, ír például az abortuszáról, ami már akkoriban is tabunak számított. Amikor Babits meghalt, akkor sem vált azzá a szuverén egyéniséggé, akivé válhatott volna, mert akkor meg Babits szellemi örökségét gondozta, már-már mániákusan. Nagyon örülök, hogy Mravik Eszter Júliával dolgozhattam, aki a kutatómunka alatt is azt igazolta, hogy mélyen megérinti a történet. Nem véletlen, hogy rábukkant az anyagra, kissé mintha megszólítva érezte volna magát Sophie által.”
Előadja: Mravik Eszter Júlia
Közreműködik: Kosznovszky Márton
Zeneszerző: Szegvári Júlia
Renedező: Csábi Anna
A március 18-ai előadásra itt lehet jegyet vásárolni.
