Tordai Hajnal a Győri Nemzeti Színház örökös tagja lett
Pályák és szakmák kihalhatnak, de a minőség, az érték nem halhat ki, mert az benne kell legyen minden produktumban.
Az évadzáró társulati ülésen vehette kezébe az ezt igazoló oklevelet Tordai Hajnal, aki több mint ötszáz színdarab, opera operett, musical jelmeztervét készítette el eddig, s ősszel is bemutatója lesz a Nemzeti Színházban. Évekig tanított a Magyar Képzőművészeti Egyetem Látványtervező tanszékén, amelynek hallgatóit vezette be a jelmezkészítés gyakorlati fortélyaiba.
A tervezői tevékenysége is kivételes, de ami páratlan, az a díszlet- és jelmeztervező elődökért végzett munkája. Ő volt az ötletadója és az indító szerkesztője annak az életműveket bemutató sorozatnak, amely Márk Tivadar (tizenegy évig tanító és példaadó mestere volt a fiatal Tordai Hajnalnak az Operaházban), Vágó Nelly, Nagyajtai Teréz, Vogel Eric, Gombár Judit és Forray Gábor munkásságát ismerteti. Sok nagyszerű látványtervező várna bemutatásra, és még valami. A színház egyestés élmény a nézőnek, a színésznek több előadásnyi szerep, akit a jelmez is segít abban, hogy hiteles Vronszkij, Anna Karenina vagy Bánk bán legyen. Ha lekerül a darab a műsorról az ő kosztümjük ruhadarab lesz.
„Amikor Sík Ferenc, az akkori Nemzeti Színházba – ma Pesti Magyar Színház – hívott (1993) és betekinthettem a jelmeztárba, döbbenten tapasztaltam, hogy a száz-százötven éves gyönyörűségek, amelyek ugyan védettnek voltak nyilvánítva, tönkremennek. Örültem, hogy rendezhettem kiállításokat, amiket nagyon szerettem. Amikor Nagyajtai Teréznek készítettem a bemutatót, nagyon sok dokumentumra leltem, levelekre, rajzokra, felkerestem a még élő rokonokat, és igyekeztem úgy összegyűjteni az anyagot, hogy a lehető legteljesebben mutathassam be az életművet. A Várszínház aulájában 1996-ban (kétszáz évig volt színház ott, ma már nincs) nagy sikere volt a kiállításnak. Ezt látta meg Schwajda György és amikor megépült az új színház, megkérdezte, rendeznék-e ott ilyeneket. Tervezetet készíttetett. Nagy örömmel láttam munkához. A régi, értékes ruhákat – mintegy hatvanat -, amelyek addig szekrényben lógtak, igyekeztem rendbehozatni. Tudományos kutatómunkával összegyűjtöttem mindazt, amit lehetett. Csodálatos segítőtársra leltem. Kávási Klára volt az archívum vezetője. Ő az ész, én a kéz. „Sok-sok évig dolgoztak együtt, Hajni minden egyes dohos ládát fölkutatott és átnézett és válogatott és rendezgetett. Jordán Tamás igazgatása alatt az utazós kiállításokat sok-sok vidéki helyszínen is bemutatták.
Igazgatók váltották egymást, s csak remélni lehet, hogy a munka valamikor folytatódhat,
„A régi jelmeztervek összegyűjtésével és feldolgozásával értéket mentek. Pályák és szakmák kihalhatnak, de a minőség, az érték nem halhat ki, mert az benne kell legyen minden produktumban. A fiatal tervezők nem tudnak elindulni ebben az útvesztőben. Szeretnék létrehozni egy olyan helyet, ahol munkáikat bemutathatnák, ahol azokat megismerhetnék a rendezők. Ennek helye lehetne a Nemzeti Színházban. Az a gazdag történeti anyag, amellyel rendelkezünk, még nagyon sok munkát ad.”
A Győri Nemzeti Színházban – tizenhét évig volt tag ott, s utána is vissza-visszahívták – Tordai Hajnalt örökös tagjának választották. Ott voltam az évadzáró társulati ülésen és jó volt látni, hogy bár Hajnal nagyon régen elkerült onnan, milyen szeretettel és megbecsüléssel vették körül.
Tordai Hajnal Jászai Mari-díjas, Érdemes és Kiváló művész a Győri Nemzeti Színház örökös tagja lett
