Top 10 színház

2018

Idén is megkérdeztük kritikusainkat, melyik magyar nyelvű színházi előadást találták legjobbnak, legfontosabbnak 2018-ban. Íme, az összesített listánk.

Shakespeare: III. Richárd / Radnóti Színház, rendező: Andrei Şerban

Sodró Eliza, Alföldi Róbert Fotó: Dömölky Dániel

Andrei Şerban saját bevallása szerint azt szeretné elérni az előadásaival, hogy jó érzéssel távozzunk a színházból. Sikerül neki. Örömmel konstatáljuk, hogy pontról-pontra mindenben egyetértünk s ennek a jó érzésnek hála, szép csendben beletörődünk a valóságba. Igen. A hatalom így működik. Fekete koronával, napszemüvegben is. (Kállai Katalin: Torz)

Ibsen: Rosmersholm / Kolozsvári Állami Magyar Színház, rendező: Andriy Zholdak

Imre Éva és Bodolai Balázs Fotó: Daniel Zholdak

Leginkább egy nagy-nagy színházi lázadásnak vagyunk a tanúi, amely sok mindent megkérdőjelez, de nem kérdőjelezi meg a színház eredendő tradícióit. (Kállai Katalin: Ablak a nagy fehér semmibe)

csRSnyés / RS 9 Színház, rendező: Botos Éva

Fotó: Juhász Éva

Botos Évának jól áll Ljubova szerepe, mert vulkánszerűen, hirtelen jött érzelmi kitörései villanásnyi ideig sem drámai túlzások, hanem belülről fakadó, őszintén megélt érzések. Legszebb pillanatában elmondhatatlan fájdalom járja át a leukémiában elhunyt kisfiának kínzó emléke miatt. (Szekeres Szabolcs: Való világ)

Büchner: Woyzeck / Szkéné Színház, rendező: Hegymegi Máté

Tóth Zsófia és Major Erik

A Hegymegi Máté által rendezett produkció kiváló csapatmunka, éles és fényes, mint a kés, metsző, mint a borotva, s mindeközben merő költészet, minden összetevőjét illetően. (Gabnai Katalin: Nyitott borotva)

Arthur Miller: A salemi boszorkányok / Weöres Sándor Színház, rendező: Alföldi Róbert

Fotó: Mészáros Zsolt

Alföldi Róbert rendezői pályafutásának sokadik darabja sugallja, hogy minden ideológia és egyéb meggyőződés hiábavaló mifelénk, mert a hamis próféták miatt előbb vagy utóbb az összes elmélet megy a kukába, azokról nem is beszélve, akik valóban hittek az egykor szépnek gondolt, közös álmokban. (Szekeres Szabolcs: A csók íze)

John Kander-Fred Ebb: Kabaré / Miskolci Nemzeti Színház, rendező: Mohácsi János

Fandl Ferenc, Czakó Julianna és Harsányi Attila Fotó: Gálos Mihály Samu

Szilveszter jön, és Sallynek fel kell lépnie. Fel is lép, Czakó Julianna úgy énekli ekkor a Kabaré híres-hírhedt dalát, hogy beletolja a publikum képébe Sally fájdalmát, dühét, a kiszolgáltatott fiatal nő minden keserűségét, indulatát. Katartikus a jelenet, szívszorító a vízió. (Kovács Dezső: Illúziók nélkül)

Goldoni: Chioggiai csetepaté / Tamási Áron Színház, Sepsiszentgyörgy, rendező: Sardar Tagirovsky

Korodi Janka és Benedek Ágnes Fotó: Barabás Zsolt

Fantázia, játékosság, humor, sziporkák zenében, prózában és mozdulatokban. Sardar Tagirovsky rendezése, a sepsiszentgyörgyi társulat kivételes intenzitású játéka, a színpadon kisebb-nagyobb szerepekben jelen lévő színészek tehetsége ragyogó örömszínházzá avatja az estét. (Dömötör Adrienne: Örömszínház)

Székely Csaba: 10 / Radnóti Színház, rendező: Sebestyén Aba

László Zsolt és Lovas Rozi Fotó: Dömölky Dániel, Radnóti Színház

A 10 bemutatója színházi tett. Fajsúlyos előadás. Nem adja könnyen magát sem színésznek, sem nézőnek. Mellre kell szívni, nem ritkán nagyon fáj. (Bóta Gábor: Istentelenség és istenkeresés)

Molnár Ferenc: A hattyú / Örkény Színház, rendező: Polgár Csaba

Tenki Réka, Takács Nóra Diána és Csákányi Eszter

Fájdalmasan szép, de nem érzelgős előadás született, amely azzal kecsegteti a nézőt, hogy a rang- és vagyonkülönbség ellenére, ha nagyon rövid időre is, de talán manapság is van útja az embernek az emberhez. (Szekeres Szabolcs: Blue)

Shakespeare: A vihar / Budapest Bábszínház, rendező: Szikszai Rémusz